A Gidra-patak feletti erdős magaslaton emelkedik a Kis-Kárpátok legjelentősebb vára. Az egykori nyugati határunkat védő láncolat része volt, sok évszázadot megélt. Ostromolták is, de napjainkig ép. Zárt formái leginkább a siklósi váréra emlékeztetnek, masszív bástyái erőt sugároznak. Érdekes vármúzeummal rendelkezik, a Pálffy család hagyatéka tekinthető meg a falak között. Vöröskő kiváló kirándulási célpont, nagyszerű élményt ígér.

Pálffy Miklós vára, a Vöröskő - kisalfold.hu

Az utazások, utazásszervezés tekintetében külön műfaj szerintem a gyülekezeti kirándulások összeállítása. Bár sohasem tanultam, de az évek során tapasztalatokból megalkottam a saját silabuszomat, mely mentén szívesen fogok neki újra és újra egy következő út szervezésnek. Nem gondolom, hogy mindent tudok a témában, de amit igen, azt szeretném megosztani, hátha más is hasznosnak, inspirálónak találja.

1. Csak azért, hogy ne legyünk otthon, hogy elmondhassuk, hogy nálunk van gyülekezeti kirándulás is, nem szabad útra indulni, a kirándulásnak legyen célja
2. Ötletgyűjtés szempontjából érdemes tanulmányozni az utazási irodák honlapjait, prospektusait is,  olyan rejtett kincsek kerülhetnek elő a megcélzott régióból adott régióból, amkire nem is gondolt, amikről nem is hallott az ember.
3. Csak olyan helyre vigyük el a gyülekezetet, ahol magunk már korábban jártunk, és szívesen megyünk vissza újra. Ez esetleg csak akkor spórolható meg, ha a gyülekezetből van egy megfelelő kvalitású idegenvezető, aki jól ismeri a célt. Jó, ha az utazás célpontja vagy egy része valamilyen szinten ismert, de mégsem lerágott csont. Kell valami újdonság is.

4. Amennyire csak lehet, igyekezzünk a kirándulás árát alacsonyan tartani, hogy senki ne riadjon vissza a közös élménytől az anyagiak miatt.
5. A program összeállításában szemem előtt kell tartani a sokféleséget, így nagyobb az esélye, hogy mindenki talál igazán kedvére valót az úton korosztálytól függetlenül.
6. Általában egy nagyobb „attrakció” jó, ha bekerül a programba. (Pl. várlátogatás, különös természeti szépség, ritkaság megtekintése vagy színházi előadás, egyéb produkció stb.)


7. Nem egyformák az igények az étkezést illetően, kell szabadidőt hagyni a hagyományos étkezést kedvelőknek, de közben alternatívát biztosítani, hogy a „szatyorból pár falaltot bekapók” se unatkozzanak.
8. Fontos, hogy az útnak legyen alaposan felkészült gazdája, aki végigkísér, információt ad, kellő hangulatot is teremt a hosszasabb buszos szakaszok alatt is, és figyelembe veszi a technikai szükségleteket is.
9. Mindig világossá kell tenni a gyülekezeti tagok számára a mit, miértet, hogyant és a mikort, és kedves határozottsággal „terelni”, irányítani a csoportot.
10. Itt érkeztem el a leglényegesebbhez, ami a gyülekezeti kirándulás specifikuma: szerintem egy igazi gyülekezeti kirándulás esetén fontos, hogy a kirándulásnak legyen „református jellege”. Mit értek ezen? Kapjon valami olyat a kiránduló sereg, amit más úton nem. Ehhez csak alap az, hogy nagy többségében vagy teljesen a gyülekezet tagjai utaznak együtt. Mitől lesz a kirándulás az utazási irodák által szervezett úttol eltérő, igazi gyülekezeti kirndulás?

A, Az út során kapjon különös hangsúlyt mindaz, ami így vagy úgy, de kötődik felekezetünkhöz, hitünkhöz. Pl. legutóbbi kirándulásunkon elmentünk Szenc mellett, ez jó lehetőséget adott arra, hogy megismertessem az utazókkal Szenci Molnár Albert életét, és egy-egy zsoltárokra vonatkozó kérdéssel megdolgoztassam szürkeállományukat. Adta magát az is, hogy közös zsoltárénekléssel tisztelegjünk  a zsoltárfordító emléke előtt.
B, Fontosnak tartom, hogy valahol a cél környékén, vagy éppen útba esően felvegyük a kapcsolatot egy református gyülekezettel vagy intézménnyel, akiknek a templomát vagy magát az intézményt meglátogathatjuk, és a helybéliektől kapjunk tájékoztatást az ottani közösség életéről.

Úgy tapasztaltam, hogy – különösen az idősebb korosztály részéről – nálunk az egy napos kirándulásokra van igazán igény. Igyekszünk kihasználni városunk kedvező földrajzi adottságát, így gyakran átnyúlunk a határon, könnyen szomszédolhatunk akár Ausztriában, akár Szlovákiában is a sok szép hazai célpont mellett. Külön pikantériája a kirándulásnak, ha határon túli magyarokkal is sikerül találkozni, és kifejezni, megélni az összetartozást.
Az elmúlt szombaton a Felvidéken jártunk. Szép és érdekes volt Vöröskő vára, még akkor is, ha magyar idegenvezetés híján angolból fordítottuk magyarra a várismertetést. Megcsodálhattuk Nagyszombat óvárosát, sok-sok templom tornyát, a Nagy Lajos korabeli városfalat, a Pázmány alapította egyetem épületét stb.

 

De a kirándulás koronáját a jókai gyülekezettel való találkozás jelentette. Az a szeretetteljes fogadtatás, melyben részünk volt, feledhetetlen. Azt hiszem, ha ezentúl a 395. dicséretet éneklem, mindig a jókaiak fognak eszembe jutni, a helyiekkel közös áhítaton ugyanis különös töltést kapott ez a dicséret. („Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát....”) Örömteli volt a találkozás egy egykori győri egyetemistával is, aki a mi kollégiumunkban lakott vagy 10 évvel ezelőtt. Tudtán kívül, ő adta az ötletet pont ennek a gyülekezetnek a felkereséséhez, hiszen anno kollégistaként annyit mesélt róla. Nem túlzott semmit, igazán vendégszerető, élni akaró, kedves református közösséget és pásztort ismerhettünk meg.


A hazafelé vezető úton többen is felvetették, hogy úgy érzik, adósok lettünk, ezt a vendégszeretetet valamilyen módon viszonozni kellene. Említettem, hogy a hívás elhangzott a jókaiak felé, hogy bármikor szívesen látjuk őket Győrben. Hogy ez mikor és hogyan valósul meg, az a jövő titka. De addig sem kell ölbe tett kézzel várakoznunk. Hiszen úgy tudjuk igazán „törleszteni” a vendégszeretetet, ha mi is hasonló odafigyeléssel, örömmel és lelkesedéssel köszöntjük a hozzánk látogató testvéreket, jöjjenek bárhonnan. Mert jó dolog szép helyeken járni, kulturális és természeti kincsek látványával gazdagodni, történetüket megismerni, együtt lenni saját gyülekezetünk tagjaival, de egy-egy, a másik felé testvérként, igaz szeretettel forduló közösséggel való találkozás ennél többet is elér, a lelkünket simogatja meg.