Szó szerint idézzük Radnóti Zoltán rabbi blogját: "Az hogy a héber szórend hibás, és a jelzős szerkezet fordítva van, lehet, hogy csak a héber szövegszerkesztő hiánya. Kiüti az (szak)ember szemét. Faragás előtt nem ellenőriztették le valakivel. Az trehányság. Vagy magabiztosság..

Hibás a - héber nyelvű - felirat a megszállási emlékművön -ma-hu

Ha megkérdezzük a lelkészeket, teológusokat, hogy melyik az a tárgy, amelyikkel a legtöbben küzdöttek/küzdenek a teológián, valószínű, hogy legtöbben a héber nyelvet jelölnék meg. Szokatlan íráskép, fordított irányú olvasás, az addig tanult nyelvektől nagyban eltérő nyelvtani struktúra, hogy csak néhány nehézségek említsek. Küzdöttünk is vele rendesen. 

Többnyire addig jutottunk az öt év alatt, hogy olvasni megtanultunk, némi szókincs és nyelvtan is bekúszott az agyunkba, de mindig jól jött a jó öreg Davidson szótár segítsége az szóalakok meghatározásakor azokban az internetes programok előtti időkben. Angliai ösztöndíjam idején örömmel csaptam le a szótár egy példányára, melyet azóta is nagy haszonnal lapozok fel időről időre. Ettől függetlenül nem vállalkoznék hivatalos héber szövegek magyarra fordítására sem egyedül, tisztában vagyok a tudásom korlátaival. Pedig ez a könnyebbik irány, mikor idegen szöveget anyanyelvére fordít valaki. A nehezebb irány az anyanyelvről másik nyelvre történő fordítás. Igényes fordítás esetén ilyenkor illik anyanyelvi lektort felkérni, alkalmazni, mert sokszor még jó nyelvtudással sem feltétlen tudja a nem anyanyelvű fordító megkülönböztetni azokat a finom különbségeket, a szavak árnyalatát, mellégzöngéit, másodlagos jelentését -konnotációját –, ami idegenes hangzást, félrefordítást eredményez. Ha már valami nyomtatásba kerül, főleg, ha valamit kőbe vésnek, akkor különösen is fontos, hogy az ellenőrzés minden részletre kiterjedjen. Azt már nem is kell külön említeni, hogy egy ilyen ellentmondásos megítélésű szobor esetében  mennyire fontos lett volna a kormányoldalnak, hogy ne nyíljon újabb támadási felület.
A héber abban is különleges nyelv, hogy sok évszázados halálból támasztották fel, és formálták a sokáig csak szent nyelvként funkcionáló nyelvet a mai kor igényei szerint. Így még az sem teljesen biztos, hogy egy bibliai szó a mai nyelvben is pontosan ugyanazt jelenti-e, amit valaha.
Olvasva a cikket a fordítási hibáról elővettem a Davidsont.  A szótár szerint az emlékműre felírt korbán – az Újszövetségben Jézus is említi – az Istennek felajánlott áldozati ajándékot jelent. Az már csak a hangulatkeltés vagy hangulatfokozás, ha valaki mindenképpen áldozati állatra akarja kihegyezni a jelentést. Azonban amit védekezésként az egy sorba és két sorba írásról magyaráz bizonyos illetékes, csak azt bizonyítja, hogy az illetőnek gőze sincs a héber nyelvről.


Ilyen magyarázkodás után tényleg nem csodálkoznék, ha tényleg a Google Translate fordított volna! Ha valaki bármilyen hivatalos szöveget, feliratot ezzel a programmal akar elkészíteni, jobb, ha felkészül rá, hogy műve nagy eséllyel kritika vagy éppen nevetség tárgya lesz.
Legyünk már ennél igényesebbek a fordításnál, ha kiadunk valamit a kezünk alól, ha valamit kőbe vésünk.
De nem lenne Reposzt ennek a blognak a neve, ha nem tennék hozzá valamit ahhoz, amit már mások is megírtak.  Valami olyat, ami bizonyos tekintetben „méltó párja” az emlékmű héber feliratának.
Az elrontott szöveg aktiválta bennem – mit ad Isten – egy jeruzsálemi élményemet. Nagy várakozással tekintettem a Pater Noster templomba tett látogatást elé, mely az Olajfák-hegyén van. Az útikönyv szerint magyarul is ki van írva ezen a helyen a Miatyánk szövege a sok-sok más nyelvű tábla mellett. Épp olyankor jártam ott, mikor szinte teljesen üres volt a kerengő és a templom, így áhítatosan készülődtem rá, hogy amint megtalálom a magyar szöveget, hangosan fogom elmondani ezt az imát ezen a szent helyen. Már kezdett dagadni a keblem a büszkeségtől, hogy a magyar nyelvű táblát nem kinn, hanem benn, balra a templomban találtam meg, mikor is a szövegre tévedt a szemem, és azonnal elszállt az áhítatom, és helyére a döbbenet költözött. A magyar szöveg -bármilyen előkelő helyen is volt a szabványos kerámiatáblák egyikén a templomban – tele volt hibákkal. Már a kezdet rossz volt:" Mi Atyénk..."

Nagyon felháborodtam ezen az igénytelenségen. Ez a tudatlanság és/vagy slendriánság kellemetlen mellékízt adott az ottani élményeknek, bár gondolom, hogy nem ez volt az alkotók szándéka. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akit zavar a sok hiba a tábla feltétele óta, bizonyára mások szóvá is tették már. Javítás azonban azóta sem történt. Jó ez így is a magyaroknak?!
Az amúgy is félreértett, zűrös szobor már eddig is nagy indulatokat kavart. Bízom benne, hogy a rossz felirat nem sokáig ad okot újabb támadásokra, és hamarosan javításra kerül. És legközelebb - kérem - figyelmesebben és igényesebben az idegen nyelvű szövegekkel Budapesten is, Jeruzsálemben is és mindenhol a világon! Tiszteljük meg ezzel is egymást!

Hozzászólások