Már önmagában a tény, hogy istentisztelet keretében kezdjük a tanévet, annyit jelent: tudunk kérni, áldást kérni a következő év munkájára - mondta Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár Kecskeméten, a Kárpát-medencei és magyarországi református iskolák közös tanévnyitóján.
Vigasztalanul szakad az eső. Fázósan húzzuk össze a kabátot. A harmadik lépés után majd bokáig merülök egy kiadós pocsolyába, ahogy a kocsitól igyekszem az iskola felé. Itt van az ősz, itt van a szeptember, itt van az iskolakezdés. Muszáj lesz újra hozzászokni a tanórák diktálta rendszerességhez. Amúgy sem rózsás hangulatomat már megalapozta, hogy a kórházban kardiológiai szakrendelésen 7 órától kb. ¼ 9 -ig álltam sorba, hogy időpontot kapjak november végére édesanyám számára. Végül örültem neki, hogy egyáltalán sikerült, mikor kijövetelkor a majd a lépcsőházig kanyargó sort elnéztem.
No, ez az év is jól kezdődik! Mennyit is kell még kibírni az őszi szünetig? Mivel a második órában még osztályfőnöki órák voltak nekiálltam tanulmányozni a tanév rendjét, és ugye min akad meg először az ember szeme? Természetesen a szüneteken.Március 15 elúszott, hoszen vasárnapra esik! Megvitattam egy kolléganővel az ingyenes tankönyvek kérdését: Hogy is van ez, hogy az állami iskolák választható hittanórájára járó gyerekek ingyen kapják a hittankönyveket, míg az egyházi iskolába járók fizetnek ugyanezért? Hogy is van ez, hogy a korábban használt digitális napló weboldalán a következő szöveg köszönt: „A folyamatban lévő közbeszerzési eljárás ideje alatt a jogtulajdonos Netkir Zrt. nem járult hozzá a Magiszter.net rendszer 2014. augusztus 26. utáni üzemeltetéséhez, ezzel Társaságunk licenszjoga a szolgáltatásra megszűnt, a rendszer elérése jelenleg szünetel.”?
Mivel nem tudni, mi lesz, jegyzetelje mindenki szorgalmasan magának az órákat is, a hiányzókat is! - kapjuk a tájékoztatást az iskola vezetésétől. Mintha a kollégiumunkba éppen beköltöző egyetemistáinkat azzal vártuk volna, hogy minden rendben, de sajnos az ágyakat leecseréltük, az újak még nem érkeztek meg, bírják ki néhány hevenyészet matracon a földön az átmeneti időt. Bele se akarok gondolni, hogy mit mondtak volna! Ugyancsak lehangoló, hogy az evangélikus iskola két első osztályában idén mindösszesen 1 református gyerek van a tavalyi 9-cel szemben.
„Uram, hol az a fényözön, amellyel biztattál vasárnap az istentiszteleten a 97. zsoltár verseivel? Hol az öröm, amiről a zsoltár beszélt?”
Várok az üres osztályteremben. Kicsengetnek az osztályfőnökikről, és az iskolát nyomban betölti az élet zsivaja. Az első napon messziről lerí a gyerekek többségéről, hogy örülnek az egymással való találkozásnak, sok a megosztani való. Aztán megelevenedik a kis hittanterem is, jönnek az ismerős arcok, egyik a másik után. Széles mosollyal köszöntjük egymást. Miközben ecseteljük az elmúlt nyár eseményeit, bosszankodunk az ablakokon keresztül elénk táruló szürkeség és vízözönön sajátos egyvelegén, lapozgatjuk a könyveket, és próbálom bevezetni az év témáit, azt érzem, hogy elszáll a rossz kedvem. Együtt vagyunk, a többséggel már évek óta jól ismerjük egymást, van mondanivalónk az elmúltakról, a jelenről. Nem félelemmel tekintünk a jövőbe, sokkal inkább a „jöjjön, aminek jönnie kell” elszántságával, hogy az adott körüményekből kihozzuk majd a lehető legtöbbet.A keresztyén ember reménységével, hogy Isten akaratából vagyunk együtt, az Ő áldása kísér bennünket. Hiszen nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért. A kölcsönösség alapján. Mivel igazán érdekel, hogy mi van velük, ők is érdeklődőbbekké lesznek. Mivel meghallgatom őket, ők is hallgatnak rám. Mivel próbálom megérteni őket, ők is próbálnak megérteni engem. Mivel bízom bennünk, ők is bizalommal vannak irányomba. Mivel szeretem őket, ők is mutatják minimálisan a felismerés jeleit, de sokszor tapasztalom a viszontszeretetüket is.
Cserélőnek a csoportok, óráról órára. Jön néhány új arc is a régiek mellett. Találgatom milyenek, hogy illeszkednek be a többiek közé, hogy befolyásolják majd a közös munkát.
Már nem is vagyok lehangolt, sokkal inkább kíváncsi és várakozó. Megjött az ígért és várt fény. Nem az oktatási rendszer, az e-napló hiánya, nem a tankönyvek ára, nem a szünetek, nem a nehézségek számítanak már. Hanem az arcok, a gondolatok, a gyermek- és ifjúkor szép színes világa, melyet minden tanévben a tanítványaimon keresztül újra megélhetek. Rosszul mondom, de értse mindenki jól: Én a hittanórákra pihenni megyek! (De nem készületlenül!) Kikapcsolni a felnőttség sok nyűgéből, friss szemmel, friss szívvel, friss kérdésekkel megpakoltan keresni és felismerni Isten üzenetét és akaratát nemcsak a magam számára, hanem azoknak is, akiket rám bízott a Gondviselés. Olyan jó, hogy ebben tanítványaim mindannyian a maguk módján segítenek nekem!
"Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen."
RÉ 489:1-2