Így es lött, az új év első keddjin a magyarok megen főkerültek a világlapok első ódalára. Nem es csoda, hejszen világraszóló esemény színhelye vót Budapest várasa, csak úgy feketéllett a tömegtűl az Andrássy út, hun az Opera vót, A Magyarok Alaptörvényinek Hatálybalépésinek Gálájának Helyszíne, mellybűl a jó pásztor magja a helytállás erős viharának gránitszilárdságú talapzatján sarjadand ki.
És láttam vala, amint a világlopók szerkesztőségei, mint erőst magyaron finnyáskodó Züddajcsecájtung, Dívelt, Nyűjortájmsz, Loszándzselesztájmsz – merthogy több üdőzóna is lenne az indiánoktól drága véren szeröztötött órszágban, merthogy ott is vót ám vérszerződés, de azt nem az honfoglalókkal, hanem az honfoglaltakkal fizettettek meg, meg az bölényekkel,
vadlovakkal, prérifarkasokkal, s más kihalásra ítélt vadnyugati tempójú Csinga-Csungokkal, meg más rézevátumokba zárt, 
zsírdús, gyorsfagyasztott fasztfúd élelömöt zabáló fémbőrű egyedekkel, melyek metálvariánsai az hungarusz roncstelepeken erősen jó pénzt érnének, - nó, meg az Kubahóráó, a Tájvánkerc, a Csájnapropit, Dzsápánhárákiri, Filippinomurawita, Fidzsikuláta, Aboridzsinísz, Lófigura, Elpájoló de Ezspányó, de Puerto Rico, de Argintini, de Brasilo, de Venezuelano, de Chileno, osztán a Antarctisus Observerus de Fóka és más világlapok első ódala erőssen teli vót az apokaliptikus magyar víziókkal. Oszt nekimentek. Osztán hátra. Osztán megint. Neki. Erősen. Bika módra. Ne gondolják már holmi magyarocskák, hogy csak úgy, Ázsiából az Ájrópai fődrész közepéig ellovagolt húnhordamaradék, kiket még jó emlékezetű Mária Terézia is megspékelt mindenféle népelemekkel, tiszta telepítési szándékkal. Meg előtte is. Utána is. S oszt Ferencjóska se hagyta erősen alább: Gotterhálte, meg más úrias finnyásságok. S akkor ezen magyarocskák, miután már Kádár elvtársnál is nyúgati kőccsönből éltek, most ugráni akarnak, hogy Eb ura, kontyos. Na, neee! Hát nem azé helyezett ki annyi drága pénzt kőccsönbe a Nyugat, az istenné lett Bank, hogy saját honpógárai szenvedjenek miatta. Hát mi lesz immá az eksztraprofittal? Van pofájuk holmi Ázsiából gyüttment lovasnépnek ezt megkérdőjelezni? Há, má hova jutna Ájrópa? Mind meggörögösödne. S elvérezne egy fürdőkádban, mint Szókratész. Nem önszántából! Kényszerítésre!
Oszt még ezek béűnek az Operába. Már ahól van. Mert például a legtöbb helyen, úgymint postájától, iskolájától, óvodájától megfosztott faluhelyeken, meg kicsi, s nagyobb városokon csak úgy létezik ezen Intézmény, hogy: O/A. Na, oda üjjön bé Barozzó, Merkel, Szarkozi, meg az összes nem Budapesten lakozó egyén beleértve a portugál tengerpartot is. Mert az Szidní, hogy az operája csak úgy ránéz a tengerre. Vagy az Óceánra.
Na, hát nem lehet örökké ezeket az óceániai népeket a címlapra tenni. Meg Újzélandot, ahol jó megy minden. Így gondokóztak a nagy Szerkesztőségekben. S oszt akkor kivettek egy körzőt, s letették a nagy asztalra a világtérkép mellé. S mivel hiányzott a vezércikk, seggrepacsit játszott a Szerkesztőség. S akkor a Főszerkesztő kerűtt sorra, de ő akkorát kapott, hogy ijedtibe felkapta a körzőt, s bévágta a térkép közepibe. S láss csodát, hova, Hungarybe. Ezt mind együtt tették. Kinek hova csapódott bé a körző, arról írta vezérlőcikkjét vezérlő publicistája, aki mind magyar származású. Hát tehet-é róla a világ, hogy a legtöbben Budapest közelébe ütötték? S oszt akkor csodákozunk, hogy ott vagyunk a címlapon?
Hát azon, hogy itthon ezt örökké orrunk alá is dörgölik? Hogy ott vagyunk a címlapon. Bill Clinton is ott vót sokáig, szakszofonozásból kifolyólag. A felesége mégis külügyminiszter-asszony lett. S most, hogy aggódik miattunk. Má napok óta. Ez így van, és vót. S még nincsen vége.