Ha nekem kellene szavazni, akkor mindenképpen Kányádi Sanyi bácsinak adnám az aranyalmát. Hosszú életen keresztül bizonyított! Könnyű egyszer-kétszer fellángolni, és talán évekig is lángolni, de ő évtizedek óta ontja magából az értéket, a szépséget, úgyhogy én őt tartom mindenképp a ma élő erdélyi magyarságból a legértékesebb, legfigyelemreméltóbb személyiségnek.
Van egy érdekes játék a legnagyobb erdélyi magyar nyelvű portálon, a Box Populi. Írott és mozgóképes bulvársajtó hiányában próbálták megszondáztatni az internetes világhoz hozzáférő erdélyi magyar embereket az ottani sztárvilágról. Érdekessége a már említettekben van: egy olyan közeget próbálnak véleménynyilvánításra ösztökélni, amelynek értékrendjét nem befolyásolja, avagy csak részlegesen a bulvármédia jelenléte és tálalása. Részlegesen mégis, ugyanis bekerültek, sőt az első nyolc közé jutottak olyan személyiségek, akik a magyarországi tehetségkutató műsorokban is feltűntek, és úgymond sztárokká lettek ideig-óráig.
A nagy, végső megmérettetésben aztán ketten maradtak versenyben: Kányádi Sándor és Böjte Csaba. Két emblematikus figurája az erdélyi hűségnek. Két hiteles ember, két székely: egy református és egy katolikus. Nem mintha a felekezeti hovatartozás bármit is számítana. A maroknyi székelységen három markáns felekezet osztozik, régebben négyen is voltak, mígnem a világjelenségnek is egyedi székely szombatosokat az emlékezetbe és könyvek lapjaira űzte a történelem.
Nemes versengés ez. Nem egymást akarják legyőzni, hanem felhívni a figyelmet a jó lehetőségére. A lehetetlenben való küzdésre. A kitartásra. Böjte Csaba, akinek neve fogalom, aki otthonos a modern médiában alázattal hajlik meg több évtized értéke előtt. Mert könnyű lángolni hirtelenjében, mondja ő, és akár néhány dolgot lángolásban felmutatni, de évtizedeken át értéket alkotni: annak becse van. S hogy mit gondol a jó öreg Kányádi Sándor? Valahol, egyik könyvének előszavában idézi a számontartás fontosságát. Mint fiatal költő, az akkor baráti országok között is nehezen jutó útlevél lehetőségek között eljutott Budapestre, meghatározott időtartamra. Édesapja, a Nagygalambfalván munkálkodó öreg székely nagy küldetést bízott rá:
- Fiam, én 1942-ben, amikor magyar katona voltam, Budapesten az XY utcában található Z szám alatti suszterájban csináltattam egy bokkancsot. Azóta sem volt olyan a lábomon. Ha arra járnál, tudnál-e hozni még egy olyant?
Mint jó gyerek megígérte, aztán a sietségben nem maradt idő a bakancs ügyének teljes elintézésére. Hanem hazaérve Nagygalambfalvára rákérdezett az öreg a bakancs-ügyre:
- No, fiam, hát voltál-e Pesten?
- Igen, édesapám.
- Aztán bokkancsot hoztál-e?
- Nem édesapám.
- Hát jártál-e ott, ahol mondtam?
- Igen.
- S osztán megtaláltad-e a suszterájt?
- Meg édesapám.
- Hát mit mondtak?
- Mondtam, hogy egy cipő kellene. Kinek, kérdezték? Kányádi Miklós, Udvarhelyszék, Nagygalambfalva. 1942-ben csináltatott itt egy párat.
- Hát aztán?
- Hátrament a mester, előhozott egy csomó mércét, aztán megtalálta az édesapámét is.
- S mégsem hoztál fiam?
- Nem édesapám, nem volt idő, hogy megcsinálják.
- De tényleg megtalálták a régi méretet?
- Igen.
- No, nem baj fiam, hogy nem hoztál bokkancsot, de a lényeg az, hogy még számon tartanak.
Játék és öröm. Ennyi az, ami történik. A manipuláció világán kívül. Amibe belefér az amerikai egyetemen oktató világhírű professzortól az énekesen keresztül a népszerű pszichológus, az értéket teremtő pap, színházi ember, egy egész hoki csapat és a költő. Lehet-e komolyan játszani? Csak úgy érdemes.
Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le a történésből, óhatatlanul szolgál egy tanulsággal, hogy egy közösség értékrendje a bulváron kívüli világban emberibbet képes felmutatni. Pillanatnyi jelenség, amely talán tükör vagy hivatkozás is lehet. No, nem a valóság felfedésére, hanem, hogy tükröt tartson elé.
Mindegy, hogy ki nyer. A Box Populi bizonyította: más értékek mentén is szerveződhet egy közösség élete. Az internet korában is.
Hozzászólások