Eccé vót, hó nem vót, mint a mostani váradalomban, ahol a nagy katasztrófa előrejelzésekben sok fődgázot tároltak az európai nép megfagyásának elhárítására az előre látható hideg napokra, no, hát eccé vót egy helyzet.
A brit reklámhatóság, az Advertising Standards Authority (ASA) betiltotta a L'Oreal reklámarcának, Rachel Weisznek a legújabb L'Oreal-reklámját, amin egy ránctalanítókrémet reklámoznak, mert a reklámfotó nem a valóságot tükrözi - írja a Daily Mail.
Ez a helyzet pedig arról szól vala, hogy ebben a világban, melyben üdőjárás jósok februárius hónapban -15 fokot is előre jeleznek napi orvosmeteorológiai riogatással társulva, mely borús üdőre erős szédelgést és tántorgást, jó üdőre szívlebeny letapadást, esőre gyenge látást, napsütésre pedig vakulás lehetőségét jósolja, s amelyre a cickafarkú egérfű macskabagoly hányadékával vegyített, galagonyafa füstjével aromásított, napfénytől védett, gíbérben szárított kevermény főzeléke sem hoz enyhet az emberfiának meg leányának, erőst nyomásnak van kitéve, amelyből enyhet csak a megváltoztatás hozhat. Ha másként nem megy, hát photoshoppal. El kell simítani a ráncokat. A sápadtságot enyhe pirosítóval relativizálni. A deréktájon jelentkező haspárnát, valamint a csípők fölötti két hájdudort egyszerűen levágni. A finnyás modernjeit, nehogy már életesek legyenek! Ki akaródzik itt mán nőnek lenni? Meg férfinak? Inkább ideálnak, ahol nincsenek kérdőjelek, csak irigység. Hogy negyven évesen is megcsusszanjon a látványon a Carl Zeiss optika. Vagy legalábbis úgy tesznek. Nincs ránc, vénülés, s láss csodát, üdőnek múlása, mert ami nem odavaló, úgyis lecsippenti a világnak álságot kínáló szakmaiság.
Ami vót, má’ szinte hihetetlen, ami lett, az má’ akkora hazugság, hogy még nemhogy a múlti, hanem a jeleninacionális cégek lelkiösmerete sem bírta el. Pedig az sok mindent elbír. Csodáltam is sokat, hogy miért nem nyócvan éves nagymamákkal reklámozzák a sokáig tartó bőrfeszítő krémeket? S most kiderül, hogy a negyven se bírja! Úgy kihúzták má photoshoppal, mint a posztmodernek a történetmondást az irodalomból. De azokra nem szól rá a L’Oreal. Igaz, hogy elmúlnak maguktól, mint a ránc a kés alatt.
Mert ugye, miről is mesél a modern? A nem létezőről, a vágyról, ami bizonyos mértékig hamisítható, művivé tehető, amiben egy kicsit minden más. A másság hazugság. Illúzió, mely sok álmatlan éjszakájába kerül a kritikátlan lényeknek. Aki nem ismeri az igazságot, az idő múlásának és benne az ember változásának visszafordíthatatlanságát, az ebben az életben szeretne örökéletet, örök fiatalságot. Az örökkévalóság beköltözni igyekszik világunkba, amelyet a modern ember nem az eszkatonban szeretne beteljesedve látni, hanem kimerevíti az időt, vagy az időben az ideális állapotot. Ennek érdekében aztán bármit megtesz, hogy kitolja lehetőleg addig a pontig, amelyről már nem hajlandó tudomást venni. A halálig.
És itt áll a modern ember, ebben a ránctalan kifeszítettségben, amelytől való mindenfajta eltérést apokaliptikus tragédiaként él meg: a februári hideget, a tengeren elsüllyedő hajót –sokkal érdekesebb lenne ez a Szaharában! -, a napot elborító felhőt, az őszi ködöt, a télen hulló havat. Nem olyan rég tragédia volt a görbülő uborka is az Unióban. Nemsokára már tragédia lesz, hogy gyermekek születnek, hogy emberek meg mernek öregedni.
Tragédia lesz az évszakok változása, már csak kimerevített nyár lesz folyamatosan, igényre szabva, kiretusálva, s ha tavasz, ősz, netán tél lenne is, azok csak a katasztrófa szintjén lesznek megélhetők. Ezek elviselésének megkönnyítésében pedig emberbaráti szeretetből részt vesznek a szépségipar múlti és jelennacionális cégei, akik bőrfeszítő krémeket ajánlanak a kívánatostól eltérő napok elviselésére.
S ha lesz köztük hamisítvány, ami a fogyasztók megtévesztésére is alkalmas lehetne, visszavonják. No, nem a krémet, hanem az azt reklámozó fotót, mert a termék, az tévedhetetlen. Csak az ember hülye hozzá, hogy örökké húsz éves maradjon. Ez a helyzet.
Aki nem hiszi, járjon utána.