A Luther Kiadó gondozásában jelent meg Márton László József Attila-díjas író, műfordító fordításában Luther Márton asztali beszélgetéseinek átfogó kötete.
Különös műfaj az asztali beszélgetések. Nagy társaságok jókedvét, a finom étel és jó bor melletti életkérdések fontosságát rögzítette a nagy reformátor, Luther Márton életében. Merthogy ő nemcsak tanár, reformátor, hitvitázó, hanem nagyszerű vendéglátó is volt. Hogy ennek anyagi vonzatát miképp foldozta Bora Katalin asszony, a felség, kevés adat maradt róla, de mikor e bölcsességek felüdítik a kései olvasót, látni kell mögötte mindazt a családi, nagycsaládi áldozatot, amelyben a wittenbergi ház vendégei Európa egyik szegletétől a másikig ugyanazon élmény részesei lehettek. Barátok, tudósok, tanítványok, kiváncsiskodók gyűltek össze alkalomról alkalomra, hogy az élet nagy dolgait a jóllakottság békéjében és a bor varázsában is látni lehessen.
„Egy világi uralmat – mondotta egy ízben Luther doktor – nemcsak törvények és jogszabályok tartanak fenn, hanem az isteni tekintély is. Isten az, aki fenntartja, mert másként a világban büntetlenül maradnának a legnagyobb bűnök. Ahogy a teológiában mi magunk is csak a legkisebb bűnöket marasztaljuk el. Zwingli és Oecolampadius, akik nagy bűnösök, átszakítják a hálót, velük nem lehet mit kezdeni. Urunk Istenünk megmutatja a törvényekben, mi az ő akarata, miképpen kellene és kívántatna büntetni a gonoszságot. Mivel pedig a fejedelmek és a nagyurak nem büntetnek a törvények szerint, mert nem is tehetik, ahhoz ők gyengék, azért egyszer majd Urunk Istenünk fogja tenni ezt. Az evilági életben a jogtudók csak szúnyogokat és legyeket foghatnak a törvényeikkel. A nagy dongók és darazsak pedig átszakítják a törvényeket, mint valami pókhálót, és büntetlenek maradnak. Erről mondották a pogányok, úgymint Cato: „Kedvez a hollónak, s a galambot sújtja a törvény.”* Ezért kell Istennek az uralom fölött őrködnie, úgyhogy azt nemcsak a jogszabályok és a törvénykönyvek óvják, hanem főleg Isten.”
Ennek az asztalnak a szellemisége szétszivárgott Európa minden irányába. Az együttlét fontosságának üzenete. Itt nem rendszerezett ismeretek születtek, hanem magvas gondolatok, amelyek viszonyulásra késztették a hallgatóságot. Olyan elevenséggel szólalnak meg a kor kérdései, amilyen nyíltsággal ma már nem is merünk beszélni. Az ember nem félt kitárulkozni. A tanítvány alázattal hallgatott, illendően, de nem félelemmel kérdezett. A tudós leszállt a katedráról és nem félt Istent világi ruhába öltöztetni, miképp a teológiai igazságokat sem hétköznapi történetekbe, netán merész hasonlatokba. A 16. század embere még egyben látta a világot, s mivel Isten volt minden dolgok mércéje, így a megfelelés nemcsak ember-ember, hanem Isten-ember viszonyban is könnyebben leírható volt. Ugyanakkor fölsejlik a sorok mögött nemcsak a klasszikus műveltség skolasztikus hagyománya, hanem a humanizmus és reformáció pezsgő szellemisége. Egy világ, amely nem csupán merev rendszerekbe kényszerített hittételekben gondolkodott, ahogy ezt később sejttették, hanem az életörömben is. Luther asztali beszélgetéseiből ez az életöröm buggyan elő. Hogy Isten még annál is nagyobb, mint amit mi elképzelni tudunk. Ezért is merész Istent önmaga oldalára állítani, merthogy erős meggyőződése volt, hogy ő korábban Isten oldalára állt. A nagy reformátornak nincsenek kétségei, bizonyosságai vannak. Ezért lehet a harag vagy indulat erénnyé önértelmezésében. Mert ami megtisztít az Isten felé vezető úton, mind hasznos.
Imponáló a meggyőződés sodrása, eme habitus nélkül lehetetlen is lett volna felforgatni azt a világot, ami elsőként Luthernek sikerült.
Ez a merészség jött át a magyar fordításba, amelynek Márton László már egy nyelvileg zseniális válogatását adta a Helikonnál megjelent kötetében. Szórakoztató, sodró és nyelvi fordulatokban eredeti megoldásoktól sem visszariadó kötetet kapott egykor a magyar olvasó kezébe. Évekig mamuszkált a Luther szövegekkel a fordító, mígnem egy „teljesnek” mondható kötet kerül az olvasó elé. Ez a megragadottság érdekes egy ember életében, akit nem enged a nyelv szépsége vagy éppen a személy nagysága. Hosszú téli estékre való látszólagosan a vaskos kötet, holott aforizmaszerű töredékei akár a pillanatot is felvidíthatják. S rádöbbentenek, hogy a közel félévezred nem is vitt messzire, oly messzire egymástól, mint gondolnánk, hiszen megterített asztalok mellett, jó társaságban ma is szívesen hallgatunk köznapi történeteket ugyanúgy, mint magvas gondolatokat világról, Istenről vagy éppen az ördögről. Csakhogy ez utóbbi kettőről elfelejtettünk beszélgetni.
Hozzászólások