Holtan találták vasárnap Magányos George-ot, a Galápagos-szigeteki óriásteknőst, amely az eltűnő fajok jelképévé vált, miután meghiúsult a szaporítására irányuló minden erőfeszítés - jelentették be a Galápagosi Nemzeti Park illetékesei.
Kihalt egy faj vagy alfaj épp azok közül, akik között bandukolva Charles Darwin megalkotta új, forradalmi nézetét, az evolúciós elméletet. Bár már előtte mások is kacérkodtak vele, de áttörni neki sikerült a galápagosi útjáról hazatérve.
Az evolúció megy tovább: egyedek jönnek, mennek, fajok tűnnek fel és tűnnek el, tudósok más kategóriákat, al- és átcsoportosításokat végeznek. Kihal egy faj, rövid idejű szenzáció a média világában. Ha állatvédők álmacivá, rózsaszínű párduccá vedlenek vagy koalaként lógnak le valamelyik atomreaktor hűtőtornyán, több figyelmet kapnak. Igaz, kihalt már más is: a tasmán tigris, amelynek utolsó példánya kitömve látható, a mamutok, amelyeknek agyaraira szibériai kalandorok vadásznak a jégmezők alatt, hiszen a keleti piacokon többre taksálják az aranyárban mért elefántagyaraknál.
Magányos George megállt lassú gyaloglásában, pedig évtizedeket adtak neki még láthatatlanul a tudósok. Megkísérelték átmenteni esetleges utódaiba, nem akarta. Hiába raktak mellé három évtizeden át vonzóan csinos teknőc hölgyeket, megkutyálta, akarom mondani, megteknőcölte magát, nem és nem. Nem akart utódot hagyni maga után. Döntésével vagy döntésképtelenségével élő cáfolata az elődei ihlette véleménynek, (szüleinek korosztályát még a nagy Darwin is látta), nem akart az evolúció láncszeme lenni.
Lehet, hogy kiállított tárgy lesz belőle, jelkép, intő jel. Memento mori.
Az élethez hozzátartozik az elmúlás. A veszteség. S míg nem ér el egy kritikus pontot, addig nem késztet változásra.
Magányos George elment. Igaz, hogy nem olyan, mint ő, de maradt még huszonhatezer óriásteknős a Galápagos-szigeteken. Ez a mennyiség még mindig elégséges turistacsalogatónak és fenntartani a meggyőződést a változatlan változandóságról.