Románia újra kellene tárgyalja az EU-s csatlakozáskor elfogadott, a barnamedvék védelmére vonatkozó uniós feltételeket, hiszen megváltoztak a körülmények, túlságosan elszaporodtak a medvék - mondta Sárkány Árpád. Az Országos Vadászati Tanács tagja hangsúlyozta, a romániai erdők 4000 fős medvepopulációt tudnak fenntartani, azonban a nagyvadak száma 7500-ra emelkedett, ennek 12%-a Kovászna megyében él.
Ma már illik egy székely viccel visszatérni Erdélyből, legalább azzal a székely ember szájába adott adomával, hogy Székelyföldön a veréb nem madár, a sör nem ital, az asszony nem ember, s a medve nem játék. Ez utóbbit érdemes komolyan venni, bár sokan vágynak barna macit látni, talán egy fél éjszakát át is dideregnek valami biztosnak mondott lesen, fogvacogva, amelyikről nem tudni, hogy a hideg vagy a félelem miatt van, hátha mégis megjelenik, netán köszön is a medve. Kétségtelen látványosság a szabadon kószáló jószág, bár korántsem annyira felemelő élmény a vele való találkozás. Rokonságomban is van, akit „megmocskolt” a medve, ahogy arrafelé mondják. S minden híresztelés ellenére, igenis tisztes távolból elkerüli a székely a medvével való találkozást kivéve, ha váratlan a szembesülés. Akkor is általában az okosabb enged (néha a gatyába).
A valóság pedig az, hogy egyre gyakrabban megtörténik. Ugyanis Romániában található az európai barnamedve egyik legnagyobb létszámú populációja, amely megőrzésének vállalása az EU-s csatlakozás egyik fontos pontja volt. Nyugat-Európa régóta csak állatkertekből ismeri az egykor ott is vadon élő állatot, Franciaország valamikor a 18. században irtotta ki a sajátjait, Németországban a fáma szerint Nagy Frigyes porosz király lőtte ki az utolsó példányt. Kelet-Európában eközben nemcsak megmaradt, hanem túlszaporodott. A kommunista diktátorok egyik szenvedélye volt a medvevadászat, amely megannyi szóbeszédnek és viccnek is alapot adott. A 21. századot pedig a környezetvédők zöld álmai indították s ebben a sokszínűség, az állatvilág multikultija nagy hangsúllyal szerepel. Ez a nyugati igény, mondhatjuk, diktatúra váltotta fel a helyi hatalmasságok egykori kedvteléseit. S ma már környezettudatos nyugati vadászok mennek a Kárpátokba hatalmas dzsipekkel medvére, szarvasra, vaddisznóra, mert gyalogolni már puhányok akárcsak fél napon át egy megsebzett vadkan nyomában. És kockázatos is. Tudjuk ezt Zrínyi Miklósunk óta.
A medvék pedig szaporodnak, közel kétszerese számuk annak, amit elbírnának Románia erdőterületei. De ugye, a nemzetközi szerződések. S mivel a vadak élettere egyre nagyobb területet igényelne, óhatatlanul beleütköznek az emberbe, pontosabban kezdik tönkretenni az ember által évszázadok óta kialakított környezetet a Székelyföldön, például azokat a gyümölcsösöket, amelyek jellegzetes magyar fajtákat őriznek. Nem ritka látvány arrafelé a még két évtizede is katonás sorrendben sorakozó nyolcvan-, százéves gyümölcsfák csonkolt látványa, amelyet medvék hasogatnak le gyümölcsérés idején. Lassan a csűrök mögé is belátogatnak és egyre lejjebb húzódnak a síkság felé. Pásztorok mesélnek éjszakáikról a karámok, ahogy arrafelé mondják, a kosarak környékén a borjúnagyságú pásztorkutyák és a medvék „eszmecseréiről”.
Egyelőre a helyzet úgy néz ki, hogy a vad fontosabb lett az embernél. A jórészt mezőgazdaságból élő Székelyföld pedig részben áldozatává válik a nyugati világ képmutatásának. Fanyarul jegyezte meg az egyik székely: akkor lesz itt valami változás, ha egy medve bemegy a bukaresti parlamentbe. Én Brüsszelt vagy Strasbourgot jobban el tudnám képzelni. Mert Románia felajánlotta, ha már annyira akarják a barnamedvék fennmaradását a nyugati demokraták és állatvédők, néhány százat ingyen adnak, hogy az Alpokban, az Appenninekben, a Fekete-erdőben vagy éppen a Harz-hegységben újra járkáljanak. Köszönik a nyugatiak, ebből nem kérnek. Vajon miért, ha annyira szívükön viselik sorsukat? Pedig érdekesebb lenne egy Alpok-túra, garantált a sebességnövekedés és ezzel arányosan a fogyás egy medvével az ember hátában.
Mint oly sok dologban, ebben is képmutató a Nyugat: éljen a barnamedve sokáig, de legalább ezer kilométerre határaitól. Éljen és szaporodjon a más hátán, a más gyümölcsösén, erdejében, legelőjén. Ő, a nagybetűs Nyugat nagyon felelősséget érez érte. Miként más dolgokért is a Kelet-európai régióban.
Na, de, aki Erdélybe menne, sok minden között ne felejtse, hogy a Székelyföldön… a sör nem ital… s a medve nem játék.
Hozzászólások