A németországi Eurasburg közelében a sportos terepjáró nagy sebességgel fának ütközött. A 23 éves sofőr és a vele utazó két másik személy a helyszínen meghalt.
A nyár szabadságérzést is ad az embernek. Kiszakadhat a hétköznapok mókuskerekéből, egy picit mást és másként csinálhat, mint általában. Ledobva a munka stresszét, a tanulás terheit megpróbál elfelejtkezni minden kényszerről. A vekker ne csörögjön, mobil ne klinklangoljon, elég volt álmos szemmel tapogatni a billentyűket a jaj, megint új nap sóhajtását elengedve mielőtt fél lábbal kilépne az ágyból. Nyugodt, hosszú reggeleket kíván magának, amikor a konyhából beillanó kávéillat még az ágyban éri. Amúgy is társa halk neszezése ébresztette, mert rosszul sikerült elengedni a pántos konyhaszekrény ajtót. Jó elmerengeni a paplanhuzat redőnyein, a vasalást nem igénylő anyag összevisszaságán megidézve egy kicsit a gyermekkor virágmintáit, amelyet édesanyja vasalója egyengetett és tett friss felhúzás után olyan átható illatúvá az első alábújáskor, mintha simogatnák ott a lapuló sötétségben, ahonnan kikandikálva, hahotázva kiálthatott édesanyja mosolygó arcába. Ez a reggel az igazi nyugalom. A semmittevés könnyűsége szinte lebegni engedi a testet.
Valahol ül a vágyakban egy folyópart, a tó vagy maga a homokos tenger. Kisimulni kellene a fényben, ahogy az idő által egyenletessé szitált homokszemek tapadnak az izzadó testhez. Látványos koktélok hívogatnak egy napernyő alá, ahol a poháron apró döccenőkkel ereszkedik alá a jeges kicsapódás.
Nyár van. Szabadság, amelyet minél hamarább szeretne elérni az ember. De mégsem ez a legszebb, hanem annak álma, hogy egyszer mindez valóra válik. Mert az élet sok kincset tartogat, akár kései beteljesedéssel. Ezért kell vigyázni rá. Bármilyen közhelyesen hangzik: a földön csak egy van mindenkinek belőle.
S ez legjobb helyen annak irgalmában van, Aki adta és gondot visel róla.