Karácsonykor és a két ünnep között, pulykát, halat és bejglit emésztve sokan ábrándoznak a nyárról, a következő vakációról. Mivel ilyenkor a fél világ szabadságon van, jut idő átnézni a légitársaságok ajánlatait. Az azonban már általában nem igaz, hogy ez az időszak jelenti a legjobb lehetőséget a nyári foglalásokra. Csokorba gyűjtöttük a legfontosabb és legfrissebb információkat arról, hogy kinél mikor érdemes foglalni, illetve milyen árbefolyásoló furcsaságokkal lepik meg a legfontosabb olcsó légitársaságok az utasaikat.
Karácsony másodnapja van. Áldással megáldva, pihenéssel megnyugodva kellene találjon ez a nap. Hosszú ünnep – igazából négy napja (nekem hat az a négy) -, melynek végén a testté lett Ige, a földre jött Isten Fiának igazsága tölti be az életet. Útra készen kellene lenni, mint egykor a betlehemi pásztoroknak, mert szólt Isten az Ő angyalai révén. Elindulni az új élet, Isten titkai felé.
Ilyenkor legszívesebben olvasok. Új könyvek lepnek el, mint minden évben. Meg nem szűnő fertőzöttség ez a Gutenberg-galaxis, amelyen nem fog a digitális idő. Hogy miért? Íme: karácsony jelenléte a digitális médiában, az egyik legismertebb felületen. Csorog a könny, zsibbad az agy.
Aki teheti, kerülje a digitális világot!
Én olvasok. Sok könyv közül kettő került közel hozzám e napokban: Mannheim Károly Ideológia és utópia című régóta vágyott kötete. Illetve egy Tamási Áron novelláskötet. Néhány napja hever az ágy melletti éjjeliszekrényen egy válogatás. Esténként végére járok a kötetnek és kedvemet annyira felcsigázza, hogy az összegyűjtött novellák két kötetére cserélem. Gyermeki kíváncsisággal lapozom. Sőt, úgy olvasom, mint egy regényt, folyamatában. És kezdek megérteni valamit újra Tamási nagyságából, az elejtett mondatból: Aki embernek hitvány, magyarnak sem jó! Legutóbb épp a Csipogó madárka ejtett ámulatba. Az emberi esendőség Isten előtti története.
Kerüli kora nyári hajnalon az álom Szálka Lukácsot, aki az özvegy szomszéd fiatalasszony szénáját készül lekaszálni. A lelkiismeret kettősen kergeti el az édes pihenést fiatal felesége mellett, az özvegy egykori szerelem, a volt férj pedig egykori bajtárs a második világégésben, akit gyáván ott hagyott valahol egy erdőben sebesülten. És odamaradt örökre. Szálka Lukácsot egy kék hasú, veres fejű madárka ébresztette az életre a világháború menekülésében. Ezen a hajnalon nemcsak az idő dönget, a lelkiismeret is valahonnan mélyről, miként a megfeszített indulat a beteljesedésre. A feleség nőiessége kevés megállítani a feltartóztathatatlant. A férfi visszafordíthatatlanul megy sorsa felé. Egy korhadt kereszten a harmatos hajnalban ugyanolyan kék hasú, veres fejű madár csipogja a szót. Nem a szerelemét. Valami mást, ami a novella végének beteljesedése. Az igazságét, amely már túl van az emberi határokon. Istené az. A megperzselt tölgyfa alatt a villámcsapásban végző Szálfa Lukács életében éppúgy, mint az árulással elhagyott egykori bajtárs, Mózsa háborúban elvérzett sorsában.
A madár, aki életet adott, annak végét is jelezte.
Isten jeleit elhullajtva látni kellene e megkopott, Istentől nekünk hagyott időben. Mert mindenkinek számot kell adni egyszer. Ami megtörtént azért. És azért is, ami megtörténhetett volna.
Ideológia és utópia. Avagy több. Beteljesedés a Krisztusban. Karácsony után. Az év utolsó napjaiban.
Utóirat Jorge Luis Borges után: Nem kell sokat olvasni. Keveset és klasszikusokat!
Hozzászólások