Összesen 84000-en vettek részt a Kirchentag központi megnyitó istentiszteletein, amelyet négy helyszínen tartottak szerdán kora este.
Amit a történelem kényszere hívott életre, mára már országos média eseménnyé nőtte ki magát. Hatvan éve tartják a protestáns egyházi napokat Németországban, ahogy nem kevés iróniával fogalmazták meg: a Kirchentag egyidős a Német Szövetségi Köztársasággal. A második világháborút lezáró szerződések következtében, amelyek lehetőséget adtak a németek részbeni vagy teljes kitelepítésére egyes országokból, a legyőzött Németországba érkező egykori szerves közösségek tagjai igényt éreztek arra, hogy időről-időre találkozzanak. Eme találkozó(k) megszervezését vállalták az egyházak, amelyek hálózatos rendszerükkel képesek voltak annak infrastrukturális hátterét biztosítani. Ma több ezer önkéntest mozgatnak meg és több tízmillió eurós költségvetéssel szervezik ezt az eseményt. Maga a rendezvény is túllépte az egyházi kereteket. Ma már a német politika megkerülhetetlen eseményévé vált, ahol olyan központi kérdések kerülnek előtérbe és megtárgyalásra, mint a géntechnika és annak etikai vetületei, szegénység egy gazdag társadalomban, avagy fenntartható fejlődés teológiai aspektusai. A helyszínek sokfélesége, a kínált programok, az előadók személye lenyűgöző a résztvevő számára. A bőség zavara, ami a leginkább megnehezíti a választást. Hajnaltól éjfélig, hagyományos és hagyománytörő áhítatok, koncertek, előadások, könyvbemutatók, standok százai között bolyonghat bárki és választhatja a leginkább rászabottat. Mintha valami különleges hangulat ülné meg a várost erre a néhány napra. A villamosok halkabban csilingelnek, az autósok türelmesebbek. Szinte tapintani lehet a kereszténységet. Azt, ami amúgy is látható színekben, lózungokban, sálakon és a modern marketingipar sokféle kreativitásában.
A 2013-as Kirchentag központi gondolata a 2 Mózes 16,18-ból való, „Amennyire szükséged van…”. Külön szépsége a helyi identitás hangsúlyozásának az északon beszélt nyelvjárás, a Plattdeutsch beemelése a képi megjelenésbe: „Soveel as du bruukst”. Több mint kétmillió ember naponta használja ezt a nyelvet, így külön kincsként tekintenek rá és igyekeznek fenntartani, most különösen ráirányítva a figyelmet, programokat is szerveznek nyelvjárásban.
Bár Hamburg harmadszor helyszíne a 34. Kirchentagnak, abban mégis különös a mostani, hogy az új egyházi területi felosztással a Dániától Lengyelországig tartó észak-német tartományi evangélikus egyházat (Nordkirche) egyben jeleníti meg.
Amennyi szükséges, Isten annyit adott népének a pusztában, minden napra eleget. De voltak a még többet akarók, a mohók, akik nem bíztak a napi ígéretben. A mindennapi kenyér ígéretében. Szükségüket meghaladóan halmoztak. Az enyészetnek.
A nyugati úgynevezett jóléti társadalmak háztartásaiból a megvásárolt élelmiszerek mintegy harmadát kidobják. Magyarországon is évente tizenhárom milliárd forintra becsülik a megvásárolt és kidobott élelmiszermennyiség értékét. A szegénység valóságát talán egy megváltozott gondolkodással lehetne enyhíteni, s benne mindazt, ami hatással van életünkre és jövőnkre. Arra a bizonyos újjászületésre mégiscsak szüksége van az embernek. Abban megtapasztalja, hogy mit tett érte Isten. És talán elgondolkozik, hogy most rajta lenne a sor.
Néhány hasznos gondolattal esetleg inspirál ez a néhány nap a hamburgi Kirchentagon.