Csütörtöktől megkezdi 24 órában sugárzó magyar nyelvű adását a Euronews európai hírtelevízió - tudatta az MTI-vel a lyoni székhelyű hírcsatorna kedden.

privatbankar.hu

 

Újabb szereplő lép a magyar médiapiacra. Pontosabban a magyar hírcsatornák piacára. A Euronews nem önálló koncepcióval rendelkező csatorna, hanem a nagy európai hírszolgáltató adaptált változata. Anyagi háttere is onnan való, pontosabban abból a politikai konglomerátumból, amelyet Európai Unió néven ismerünk. És mielőtt annak tartalmi elemeit ismernénk, jó eséllyel megsaccolható a tálalás, az értékrend, a hírek prioritása. Aki fizet, annak a nótáját húzzák. Sokáig néztem magam is a német nyelvű változatot évekkel ezelőtt, legalábbis addig, amíg analóg sugárzással elérhető volt, aztán eltűnt hosszú időre. Mostanában rákényszerülve a digitális váltásra újra elérhető, de valahogy nem érzem azt a feszültséget, izgalmat, amit valamikor jelentett. Amikor először láttam, újszerű volt. Rövid hírek, tömör blokkok, illetve az ismétlés gyakorisága elérhetővé tette Európát, mint média közösséget. Legalábbis így jött le akkor. Pedig a tartalmakat visszaidézve, a nagy államok és az európai intézmények szócsöve volt. De micsoda vágy hajtott egy álom beteljesedése felé, hogy egyszer mi is részesei lehetünk ennek a közösségnek. Az, akkor, ott egy kis Komárom megyei faluból a világot jelentette, amelybe az ösztöndíjas évek révén belekóstolhattam. És egy újfajta tálalási stílust, amelyről ma már tudom, hogy leegyszerűsített változatai egy hírre éhes világnak, amelynek szellemi igénye már nem az elemzés, hanem a sokkolás irányába mozdult el. Nem tájékoztatni akar csupán, hanem a semlegesség illúziójába csomagolva formálni a gondolatokat.

Mert miért is van szükség egy új hírcsatornára bármelyik nemzet nyelvén? Mindenekelőtt jelen lenni. A jelenlét a lét bizonyítéka, jobb esetben a képviselt érték közvetítésének lehetősége. A média különösen híranyagában többnyire ugyanazokat az eseményeket ismerteti, de nem mindegy a tálalás módja. Az értelmezés válik érdekessé, hermeneutikai kihívássá. Nem véletlenül építenek ma is médiafelületet azok, akik befolyást akarnak szerezni. A média a misszió eszköze. A misszióé abban az értelemben, hogy értékrendjüket kiviszik a kínálati piacra. Mert csak az ismerhető meg, ami elérhető.

Nemrég Erdélyben járva egy látogatásakor a televízió elé szegezve találtam az amúgy tiszta református család férfi tagját egy magyarországi csatorna sajátos tálalású vallási műsorába elmélyedve. Egyértelmű volt, hogy nem először nézi. Egy média felület, amely a hiány piacára lépett, amelyik ellen teológiai érvekkel nehéz védekezni. A befogadás nem igazság, hanem elérhetőség kérdése. Az elutasítás pedig előítéleté.

Nem tudom, egyházunk miért nem fedezte fel ennek lehetőségét. Azt sem, hogy azok, akik csinálják mekkora költségvetésből csinálják. Merthogy a médiajelenlét pénz kérdése nem vitás. De elnézem néha szétforgácsolt létünket, ahogy mindegyik egyházkerület saját magazint ad ki, a Kárpát-medencei zsinat egy ötödiket. Mind magunknak. Utólag beszámolunk egymásnak erről-arról, így-úgy. Nem lehetne egy életes, karakteres, értékelvű, eleven heti magazint kiadni, ami eltartaná magát, ne adj Isten azzal a ráfizetéssel, ami a megjelenő lapoknál összesen jelentkezik? A „ráfizetés” lenne a misszió ára, amellyel eljuthatna magyar református egyház a társadalom egészéhez. Azzal az üzenettel, hogy a politikáról, a gazdaságról, a világ történéseiről, egyáltalán az életről van véleménye, mi több, alakítani szeretné azokat. És nem azért van véleménye és olyan amilyen, hogy a társadalom egésze elfogadja azt, hanem mert szembesíteni akar egy értékrenddel. Az evangélium nem a politikai korrektség viszonyában mérhető le. Az evangélium radikális. Evangéliumin radikális.

A világ fiai – mondja Jézus – a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál, jobban érzik a radikalizmusnak azt a belső késztetését, amellyel értékrendjüket kiviszik a médiapiacra. Kínálatra, hogy vehessen belőle az, aki rátalál. Árával és kockázatával együtt.

Mert a jelenlét bizonyítja a létet.

 

Hozzászólások