A bibliai etika azonban eltérő aspektusokat is alkalmaz; elválaszthatatlan a szakrális hagyománytól, és mint ilyen, nem minden esetben a közvetlen „hasznosság” szempontjából állapítja meg, mi a bűn és az erény. (Az okkultizmus például minden formában bűn, függetlenül attól, hogy a társadalomra milyen hatással bír. ) A homoszexuális életforma tekintetében azokkal az írásmagyarázókkal értek egyet, akik szerint a Biblia ezt csakugyan bűnnek nevezi.
Bárki hívő ember, aki ezeket a sorokat olvassa, egyetért szerzőjével, Balavány Györggyel. Csakhogy a szerző egy nagy szöveghalmazba rejtve írja ezeket a sorokat, amelyben azt igyekszik bizonyítani, hogy a bűn az „erkölcsi normák megsértése” teológiai és általános értelemben, amúgy meg a Biblia szerint mindenki vétkezett és Istent sem érdekli különösebben senkinek a szexuális orientációja, hisz oly kevés helyen (szerinte négy van ilyen a Szentírásban) adott kijelentést erre vonatkozóan – már ha a teljes Szentírást Isten kijelentésének tartjuk -, és ez az egész kérdés azért válik ily pregnánssá, mert a „homofóbia eközben szinte alapkövetelmény az egyházban”.
Bevallom, nem akartam írni erről a témáról. Egyszerűen nem, mert ma létezik egy elvárás, egy közelítési mód nemcsak a társadalom egésze és benne a különböző markáns értékeket megtestesítő közösségek irányába, hanem a politikai szereplők irányába is. Ma egy politikusnak illene ott lenni egy pride-on, ahogy ez német-, spanyolhonban „der Fall ist”, hogy legyünk stílusosak. Ma létezik a szabadság diktatúrája, amelyben egyértelmű, hogy mi a mainstream, és aki progresszív, felvilágosult, toleráns, elfogadó, befogadó, lóverseny fogadó meg szófogadó, az mind-mind azt akarja. Amit a többség, azaz nyolcezer ember Magyarországon. A hivatalos statisztika szerint ugyanis ennyien 
vettek részt a Meleg Büszkeség napján. Hozzáadandó ama másfajta karakteres ellenvéleményét kifejező tömeg, illetve e két tábort elválasztó és a felvonulást biztosító rendfenntartó erők létszáma, amely kiadja a bűvös tízezres számot. Azaz a magyar lakosság 0,1 százalékáról beszélünk ez esemény kapcsán. Hogy legyen összehasonlítási alap, amennyiben hihetünk a szociológiai felméréseknek egy vasárnap a magukat vallásosnak vallók 5 %-a megy el templomba, ez ma Magyarországon átlagolva 230-250ezer embert jelent. Ismerjük ennek a hetenkénti médiavisszhangját. De nem a számokkal akarok bűvészkedni, csak jelezni szerettem volna az arányokat illetve, hogy ezek miként kerülnek be a médiába. Ebben csak tapasztalatainkra hagyatkozhatunk.
Két aspektusa válik érdekessé ezeknek a történéseknek.
Az egyik az elfogadás kikényszerítése. Ugyanis abban a hiszemben zajlanak ezek a felvonulások, hogy a társadalom többsége ezeket látva egyre inkább elfogadó lesz. Nos, nem vagyok biztos, hogy az elfogadást akár médiatámogatással is ki lehet kényszeríteni a többségből. Hit és világnézeti meggyőződésétől függetlenül. A Kelet-európai társadalmakat szokás úgy leírni, mint olyan tömeget, amely bizonyos történelmi tapasztalatok hiányában nem elfogadó. De éppen ennek a régiónak van tapasztalata arra nézve, hogy a felülről-kívülről jövő hatalmi szóval szemben miként kell és lehet kialakítani az ellenállás melankóliáját. Bocsáttassék meg a történelmi párhuzam, de elég sokan gyalogoltak hivatalos (mainstream) ünnepeken egyszínű meg színes zászlók alatt, akik nem hittek az eszmében, egy pillanatra sem gondolták komolyan annak üzenetét, csupán megélhetésükhöz, pillanatnyi politikai érvényesülésükhöz szükséges cselekvés volt. És mikor megnyílt az első lehetőség a zászló eldobására, meg is tették. A látványos felvonulások vagy a nagy bulinak látszó megmozdulások pillanatnyi politikai érdekek függvénye. Forradalmi változásokhoz tömegek kellenek.
A másik, amiről szót kell ejteni az épp a Balavány által felvetett irgalom és igazságosság kérdése. De tovább megyek: a hitelesség kérdése. Az egyház számára az örökkévaló Isten színe előtt. Igaz, hogy a Biblia arról beszél, hogy minden ember bűnös, de ez felhatalmazást ad-e arra, hogy ne képviselje az Anyaszentegyház (Isten népe, akit a Heidelbergi Káté tanítása szerint Krisztus gyűjt az Ige és Szentlélek által az idők kezdetétől annak végezetéig) a Szentírás időn felüli üzenetét, akár a népszerűtlenség árán is? (Üzenet alatt értve a Szentírás teljességét és az abból leszűrt hitvallásos meggyőződést). Az általa vállalt igazságot. Bergyajev ír arról, hogy az utolsó ítéletkor miként lepleződik le a nagy képmutatás. Az egyház is Krisztus ítélete elé néz. És az Ő kegyelmére és irgalmára. Vannak, akik elébe mennek Krisztusnak és már most megelőlegezik az Egyház sorsát és azokét, akik abban élnek. Az egyház bölcsen teszi, hogy hallgat olyan kérdésekben, amelyekben nyilvánvaló a véleménye.
Azok viszont, akik hangoskodnak, nem tudom, közelebb viszik-e a társadalmi elfogadottsághoz az ügyet, amelyet képviselnek. Tényleg nem tudni, mi van a felszín alatt.
Hozzászólások