Az állami iskolák 1., 5. és (az állami hatévfolyamos gimnáziumok esetében) 7. évfolyamon 2013 szeptemberében bevezetésre került heti 1 tanórában a kötelező erkölcstan oktatás, mely helyett a tanuló ill. szülője választhatja valamely egyház hit- és erkölcstan oktatását.A 2014/15. tanévben belépő új évfolyamokkal már az 1-2., 5-6. és (hatévfolyamos gimnáziumok esetén) 7-8. évfolyamra terjed ki a kötelező erkölcstanoktatás és így a választás lehetősége.
Én nem tudom, hogy mások hogyan oldják meg a hitoktatást az iskolában, de nálunk eléggé gyötrelmes. S oka van annak. Például van egy közel nyolcvanezer lakosú megyeközpontban tizenkét állami kézben lévő általános iskola, megpúpozva a környező falvak gyerekeivel, merthogy a szülők, ha már bejárnak dolgozni, behozzák gyerekeiket is. Némelyek a jobb tanítás minőségének reményében, másoknak meg egyszerűbb logisztikailag kivitelezni a gyerek szállítását, illetve délutános felügyeletét.
Itt van egy ilyen városban egyetlen lelkipásztor, akinek ennyi iskolában, osztályonként minimum kettő, de olykor négy-öt párhuzamos osztállyal kellene valamilyen lehetőséget találni, hogy a nem összehangolt évfolyamok hittanóráin jelen legyen az egyetlen, olykor kettő református gyerek hitoktatásán. Ez alapszinten harminc osztályt jelent, legalább tíz helyszínt a város különböző pontjain, a város körül – lévén szórványközpont a gyülekezet – még legalább öt iskolát. Ebből, ha csak öt iskolában van hittanra jelentkező, ez legalább ennyi csoportot jelent, akkor is öt helyszín között rohangálhat hét közben, kötött időben. Az idén ugyanezen számokkal számolva már tíz csoport lesz és tíz időpont. Emellett egy-két egyházi iskola hittanosai és a gyülekezetbe járó hittanosok sorakoznak fel röpke nyolc csoportban hétköznap, a szórványból vasárnap a kilencedik.
Szerencse, hogy van egy hitoktató, aki (illetve édesapja) vállalja, hogy átmenetileg finanszírozza az amúgy sem vastag hitoktatási díjat, ami a csoportok tagjainak számát tekintve –legtöbb kettő gyerek! – vékonyan csordogál amúgyan.
Közben havonta jelentést küldünk intézményeknek, intézmények vezetőinek, meg intézmények adminisztrátorainak, pontos jelentéseket a megtartott órák számáról, öröméről.
Aztán ránk szakadt most az új jelentkezési lehetőség.
Be is mentünk a három „nagy egyház” papjai elegánsan az iskolába, tájékoztatni. Voltak is négyen, az igazgatónő mentegetőzése közepette. Csakhogy a dolog többet sejtetett, merthogy egyik gyerekünk, aki történetesen az idén érdekelt a hitoktatásban, már előtte egy nappal kényszeríttetett az osztály egészével leadni a nyilatkozatokat a hit vagy erkölcstanról. Ó, de sajnálom, de sajnálom, sopánkodott az igazgatóasszony, mígnem kitört belőlem az addig visszafojtott őszinteség: eléggé érdekes, hogy tájékoztatni hívtak akkor, amikor már a szülők leadták a nyilatkozataikat. Tetszik tudni, úgy szokták mondani: ez olyan, mint halottnak a csók.
Ki akarja így a hitoktatást? Íróasztalok mellől!
Volt-e valaki, aki végiggondolta, s ha nem, miért hajszolnak bele ebbe a kilátástalan és olykor megalázó küzdelembe embereket, lelkipásztorokat, hitoktatókat? Hogy lelkifurdalásuk legyen. Mert egy faluban, egyetlen iskolában meg lehet oldani. Egy városban, tizenkettőben egy embernek ezt aligha. Vagy kettőnek, ha kerít maga mellé egy hitoktatót, vagy éppen kettőt. Hogy érzi magát egy gyerek, akit kiemelnek osztálytársai közül és egy poros szertár hátsó zugába kényszerülve szerez tapasztalatot a keresztyén élet szépségeiről? Nem tudom. Pedig olyan szépen hangzik: „Egy lélekért se érjen vádja téged,/Hogy temiattad nem látta meg Őt”.
Itt állok, másként nem tehetek!
A nagy reformátori vallomás tehetetlenséggé torzul.
Itt állok, hitoktatok, másként nem tehetek. Lassan mást se. Családot alig látogatok, betegeket csak ha jelzik. A konfirmandusok családjait este hat után, éjféllel bezáróan. Kultúra, színház, koncert, olvasás? Úri luxus ez ma már a papnak.
A szolgálatban amúgy hűségben állunk, míg el nem esünk, meg bírja a család, s leginkább saját gyermekeink, akik apjukat, anyjukat olykor-olykor is látják. Minden második lefekvéskor, meg vasárnap a szószéken, ahol felettébb való igazságokat hallanak a követés gyönyörűségéről.
Itt állunk, másképp nem tehetünk!
Hitoktatok, hitoktatsz, hitoktat. Hitoktatunk, hitoktattok, hitoktatnak.
Hozzászólások