Nem baj: tragédia

Mert azért tessék már megmondani, ki az a magyar, hogy pont ő ne fogyhatna? (…) És mielőtt kitörne az indulatvulkán: igen, tudom, milyen problémákat jelenthet, ha egy térségben kevés a munkabíró ember. Nos, hát akkor le kell bontani azt a szörnyű és szégyenletes kerítést, majd pedig módszeresen és okosan integrálni azokat, akik elég bolondok, hogy megálljanak nálunk – ahelyett, hogy továbbhaladnának, sokkal normálisabb országokba. És akkor azok az emberek, akik itt maradnak, dolgozni fognak. És tanulni. Megtanulják a nyelvet, eltanulnak a helyi kultúrából egy csomó dolgot, ahogy mi is eltanulhatjuk az általuk hozott kultúrából mindazt, ami szép és jó, mert ez így működik, kultúrák és népek jönnek, mennek és keverednek zsongva (…). 

Balavány: És akkor mi van, ha fogy a magyar? - hvg.hu

 

Érdeklődéssel olvasom Balavány György írását magyarfogyás ügyben, tényleg kíváncsi lennék az érvekre, miért nem baj, ha fogy a magyar. Sajnálom, érvek nincsenek, kormány ellenes kirohanás annál inkább, ami leginkább két balliberális toposzban ölt testet: az egyik a migráció, a másik a cigányok integrációja. Ja, és van egy harmadik is: a fehér középosztály támogatása. 

Természetesen

„Szinte minden mondatában vitára ingerel. Szerzője vagy már megkapta érte a magáét, vagy majd most fogja megkapni. Egyvalamit azonban senki nem állíthat: hogy nem vállalta fel azt az értékrendet, amelyért az életét is odaadná.” Süveges Gergő kolléga írja ezt annak a kötetnek az ajánlójában, amely csütörtök reggel jött ki a nyomdából Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról címmel.

A Heti Válasz Kiadó legújabb kötete darázsfészekbe nyúl. A téma egyik hazai szakértőjeként Szőnyi Szilárd a feminizmus, a női és férfiprincípium, a társadalmi nemek, a homoszexualitás, a gyermekvállalás, illetve az abortusz kérdéséhez szól hozzá. Miközben a könyv írásai vállaltan keresztény, konzervatív értékrend alapján születtek, a szerző keresi, és néha meglepő helyeken meg is találja a közös pontokat a más világnézetet vallókkal.

Végre itt az első hazai családbarát genderbiblia! - valasz.hu

 

Ízlelgetem a kifejezést, hogy genderbiblia, aztán megnyugszom, hogy végső soron ez csak amolyan újságírói fogás, a könyv címe nem is ez, nem szeretem, ha bármi bibliának kiáltja ki magát, tessék már nem összekeverni a szentet és a profánt. A reposztolt hivatkozásban megjelenő írások is amolyan vegyes képet mutatnak, elsőre eldönteni sem tudom, érdemes-e megvenni a könyvet, vagy nem. Aminek mégis örülök, hogy megszólalnak a konzervatív, keresztény értékeket magukénak valló közéleti személyiségek, egyházi vezetők is – végre, sóhajtok fel magamban e hajnali órán, legalább annyira fontos ez, mint a napokban zajló „Családok Budapesti Világtalálkozója”, ahol nyilvánvalóan nem családok találkoznak, sokkal inkább a családról, gyermekszületésről, hagyományos női-férfi szerepekről hallhatnak a szerencsések kiváló előadók tolmácsolásában. Végre megszólalunk mi is, a hagyományos kultúrát, családmodellt, értékeket vallók, végre elmondjuk azt, amit valójában nem is kellene preferálni, mert annyira természetes. 

"Kultusz" helyett

Emmanuel Macron megválasztásával oda jutottunk, hogy Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország vezetőjének nulla saját gyereke van.

Hány gyermeke van Európa három vezetőjének? Nulla! - mandiner.hu

Mintha a „véletlen” hozta volna össze ezt a riasztó jelképét, egyben a szimbólumát az erodálódó európai civilizációnknak, ennek az önreprodukálódásra képtelen földrésznek, amely máig tán a legsikeresebb civilizáció bölcsője, példája és terjesztője volt. Az ilyen véletlen hihetetlen. (…)Azonban a fenti európai politikus névsort nem egy véletlengenerátor dobta ki, hanem a mai európai társadalmunk belső mozgása vetélte elénk. A mai civilizációnk terméke ez, mely bizonyos, eddig nem taglalt törvényszerűségeket sejtet, amin el kellene gondolkodnunk.

Gágyor Péter: Az európai vezetők gyermektelenségéről - mandiner.hu

A gyerektelenségben bizony szerepe van a kultusznak is, amit a hatvanas évek végétől köré építettek. Nem én mondom ezt, hanem ez a tanulmány itt. „Nincs gyerek, nincs gond!” a címe, és azt mutatja, hogy ahol csodálatosan „felvilágosultak” a népek genderügyekben, ott a gyerektelenség sem jelent problémát a szemükben. Még a „childfree”, a „gyerekmentes” fogalmát is kitalálták, ez lenne használatos a „childless”, a „gyerektelen” helyett, már olyanokra értve, akik büszkén, tudatosan nem akarnak szaporodni. „Gyerekmentes”. Mintha valami káros adalékanyag lenne az ember utóda...

Stumpf András: A gyerektelen politikusok veszejtik el Európát? - valasz.hu

 

Örülök, hogy nemcsak a nálunk teljesen ismeretlen ír származású kanadai blogger, Stefan Molyneux twitter bejegyzése kapcsán gondolkodhattunk el Európa demográfiai helyzetéről, pontosabban arról a morális válságról, amelynek a gyermeknemszületési állapot a leginkább kézzelfogható jele. Örülök, hogy Gágyor Péter és Stumpf András is beszél erről – én is szeretnék, igaz, egy kissé más megvilágításban. Annál is inkább, mert azt látjuk, hogy a nyugati kultúrát alapjaiban uraló gondolkodásmód valamiért nem úgy foglalkozik ezzel a problémával, ahogyan értelemszerűen kellene – más, lényegesen jelentéktelenebb és mondvacsinált kérdéssel annál inkább. Vajon mi az oka ennek? És mi rá a keresztény válasz?

Lány, láb nélkül

A baleset összekovácsolta a családunkat és még erősebb lett a kötelék köztünk. A szüleim és az öcsém mellettem álltak a kezdetektől fogva, a több mint két évvel ezelőtt történtektől nemcsak én, hanem ők is megerősödtek. Anyukám sokáig nem értette, hogy ez a baleset hogyan történhetett meg velem. Apukám, mint mindig, erős volt és azt mondta már a kórházban, hogy meg kell erősödnöd és folytatnod kell az életedet.

„Kaptam egy új életet a sorstól” – mandiner.család

 

Könnyű annak, aki egészséges. Nézd, nekem megvan mind a két lábam. Sőt, járni, szaladni, futni is tudok, kilométereket. Alig várom már, hogy májusban a barátaimmal körbefussuk a Balatont, hogy szeptemberben lefussam életem első negyvenkét kilométerét. Aztán itt ez a lány, láb nélkül, mégis erősen, tele ötlettel, ambícióval, egészségesen. Tudja azt, amit sokan elfelejtünk: az igazi erő ott belül található. Ha mentálisan rendben vagy, minden fogyatékosságod, hiányod, ellenére teljes emberré válhatsz. Lehet, hogy hiányzik az életedből az, ami másnak természetes: egy kar, egy láb, akármi más, mégsem vagy híjával annak, ami a legfontosabb. A Biblia mindezt így fejezi ki: mindenre van erőm – a Krisztusban.

Magyar anyák...

A Központi Statisztikai Hivatal friss gyorsjelentése szerint 2016 január és november között 1,2 százalékkal több gyerek született, mint tavaly novemberig. A lényeg az 1214 babatöbblet, ami egyáltalán nem kevés. Ha ők nincsenek, akkor Magyarország népességszáma már beesett volna 9,8 millió alá (november végén 9 801 206 fő volt). Így van esély arra is, hogy az egy hónap múlva várható 2016-os egész évi adat is magasabb lehet a 2015-ösnél, vagyis zsinórban harmadik éve növekedhet, igaz, csak minimálisan a születésszám. 

Népesség: majdnem beestünk 9,8 millió alá, amikor furcsa dolog történt a szülészeteken - valasz.hu

 

Életemben először Hegedűs Lóránt egykori dunamelléki püspök szájából hallottam a magyar anyák felé intézett felszólító mondatot, kiegészítve mindezt Erdély vonatkozásában („Erdély azé lesz, aki teleszüli”), féltve az anyaországot a trianoni tragédia egyik alapjának számító népességfogyás huszonegyedik századi következményeitől. Amellett persze, hogy gyakran megmosolyogtuk vehemenciáját és barokkos körmondatait, igazat kellett adnunk neki, hiszen ahhoz, hogy Magyarország megmaradjon, új nemzedékekre van szükség. Egyszerű ez, és magától értetődő, az már korunk lelkiállapotát tükrözi, hogy ezt és még jó pár dolgot magyarázni és védeni vagyunk kénytelenek. Pedig csak gondolkozni kellene. 

Családbarát

Ugyanez igaz az egészségügy területére is.  A családbarát ország logó sokkal több, mint egy kedves kis motívum, ez egy olyan szemléletet tükröz, amely az élet minden területére vonatkozik. Nemcsak a gyermekekről és az anyákról szól, hanem az apákról, a nagyszülőkről is. A lényege pedig az, hogy minden egyes szakpolitikai intézkedés kidolgozása és megvalósítása esetén az egyénre mint családtagra gondoljunk, aki nem szakítható ki – azaz nem jó, ha kiszakad – ebből a közösségből. Nemcsak az individuumot szólítjuk meg, hanem egy közösség tagjaként tekintünk rá. Erről szól a családbarát vállalat, szülészet, önkormányzat, turizmus, stb. (...) Emellett a családbarát ország, mint mozgalom a közeljövőben mindinkább erősödni fog, egy nagyon komoly fejlesztési forrást is előirányoztunk rá. Reményeink szerint általánossá válik az élet minden területén, egy olyan gyűjtőfogalommá, ami az azt üzeni: mi odafigyelünk rád, mint egy család tagjára.

Mi odafigyelünk rád, mint egy család tagjára -csalad.mandiner.hu

 

Akármilyen színezetű is lenne Novák Katalin, akármilyen kormány is találta volna ki, hogy a családoknak, „családügynek” legyen államtitkára, én támogatnám. Merthogy magát az elvet is támogatom, a családbarát országot, és lenne is néhány javaslatom Novák Katalinnak, hogyan lehetne még inkább a családokra koncentrálni. 

Olimpia minden nap

De nem fogom kiverni, vagy kiveretni a gyerekemből – a szó egyik értelmében sem – a létező legjobb teljesítményét. Csak akkor, ha ő is őszintén erre vágyik. Mindig a sikeres sportolókkal foglalkozunk, akik elértek valamit, azokkal nem, akik középszerűek, gyengék, esetleg csak a szülői nyomás miatt vannak ott, ahol. Mi van velük? Ők mit éreznek, amikor végignéznek egy olimpiát? Nem akarom látni a gyerekem szemében a legyőzöttek tekintetét, sem az edzői kioktatást hallani, sem azon lamentálni, milyen sporteszközzel lehet addig kínozni az izmait, amíg két másodperccel jobb időt fut. Nekem kellenek azok a másodpercek, azok a reggelek. Sétálni fogunk, ráérősen, természetet járni, bohóckodni, és igen, igen, tízig aludni hétvégeken! Vessetek meg érte! Valakinek szurkolni is kell.

Fenyvesi Zsófi: Ezért nem lesz az én gyerekemből olimpikon - wmn.hu

Érdeklődéssel olvastam Fenyvesi Zsófi írását arról, miért nem lesz az ő gyerekéből olimpikon, aztán olvasás közben rájöttem: dehogynem, Zsófi. Hiszen ezt csináljuk minden nap, magunkkal, gyerekeinkkel, mindenkivel: olimpiát akarunk nyerni, újra és újra.

Menstruátorok a szexisták ellen

És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk.

„Nők helyett beszéljünk menstruátorokról!” Megnéztük a CEU menstruációs kiállítását - mandiner.hu

 

A magyar kormánynak szakítania kellene azzal, hogy konzervatív családi értékrenddel palástolja a nemi alapú megkülönböztetést – figyelmeztetett Budapesten az ENSZ szakértői csoportja. (...) A szakértő szerint a magyar kormány - annak ellenére, hogy elismeri a nők igényét a munkavégzésre - politikáját a nők mint háztartásbeli, adott esetben háromgyerekes anyák idealizálására alapozta, feloldhatatlan dilemmát teremtve.

Szexizmusról szól az ENSZ jelentése - origo.hu

 

A lényeg tehát, kedves hölgyem, amennyiben olvassa ezt a reposztot, jó, ha tudja: Ön többé nem nő, esetleg anya – nem bizony. Egyszerűen csak egy menstruátor. Nem kell azonban megijedni, mert fellélegezhetünk: az ENSZ szakértői csoportja segít helyrebillenteni a középkori magyar állapotokat. 

Kötelékek

Fertőző kultúrában élünk. Mentális fertőzés szedi az áldozatait. A tárgyközpontú szemlélet áttelepült a közgondolkodásra, és beférkőzött a családokba. Azért küzdünk, hogy pénzünk legyen, és hogy vásároljunk, és egymással is tárgyként bánunk.


Családkonferencia – origo.hu

Európa egyik legnagyobb gondjának, a népességfogyásnak, illetve a munkaerőhiány problémájának megoldását sok politikus a bevándorlásban látja. Tegyük hozzá, hogy a kontinens nyugati felén. Aki azt gondolja, hogy valami új történik, tévedésben van, hiszen az utóbbi két évszázadban a gyarmati hatalmak a népesség alakulását oda-vissza alapon, hol a fölösleg kitelepítésével, vagy éppen a hiány szerinti betelepítéssel oldották meg.

Látlelet

Mára erőteljesen megváltozott a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Az egyszülős családok magas száma, a válások gyarapodása, a még ép családokban észlelhető érzelmi hiányosságok, az apahiány – hiszen annyit dolgozik a legtöbb férfi, hogy az apaszerepre már alig marad ideje –, az anya túlterheltsége kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeki személyiség fejlődését. Nincs élő és meleg szeretetkapcsolat, ridegtartáson nőnek fel a gyerekeink, nem várja haza őket szerető család. Elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétől, miközben ahhoz meg haladékra van szükségük, hogy kilépjenek a felnőttlétbe. Marad a struccpolitika. A fiatalok a serdülés idejétől kezdve a kortársakkal találják meg kapcsolati igényeik kielégítését, és belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás. Veszélyes állapot, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, és ehhez kevés olyan helyzet kínálkozik, amely építené felkészülésüket a felnőttségre. Pedig azt tekinthetjük érett felnőttnek, aki tud adni, felelősséget vállalni és elköteleződni. Nincs időben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelősségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

Bagdy Emőke: A lányoknak társat kell találniuk - mno.hu

 

A héten lezajlott kis magyar abszurdum helyett hadd foglalkozzak azzal, ami tényleg fontos, ami a lényeg, ami az igazi baj, amivel nemcsak Magyarországon, de talán az egész világon küzdenek. A Bagdy Emőke professzor asszonnyal készült interjúban ugyanis a fogyasztói társadalom, jelen esetben a magyar társadalom legfájóbb, legfertőzőbb sebeiről hallunk, és miközben olvasom gondolatait, szomorúan kell egyetértenem mindazzal, ami elhangzik. Nem kormánykritika, politikai szereplők kárhoztatása történik –a jogos kritika mellett-, inkább tűpontos látleletet tár elénk: tényleg így élünk.

Oldalak