Adakozni kötelező?

Az MTI alapján több magyar híroldal – köztük a Mandiner is – megírta, hogy a horvát válogatott jótékony célra, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlaná fel teljes pénzjutalmát. Eszerint a válogatott 28 millió dolláros – mintegy 7,7 milliárd forintnak megfelelő – jutalmát fordították volna jótékony célra. Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva viszont már arról adott hírt: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.

Álhír, hogy jótékony célra fordítaná pénzjutalmát a horvát válogatott – mandiner.hu

 

Olvasom, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát labdarúgó válogatott tagjai jótékony célra ajánlották fel a világbajnokságon keresett pénzüket. Aztán este már azt is, hogy az egész hír tulajdonképpen egy újságírói kitaláció: Igor Premuzic horvát újságíró találta ki az egészet, szerinte ezt kellett volna tenni, így kellett volna elhatárolódni a horvát politikai elittől. Szerinte így viselkedik egy igazi sportember, egy igazi hazafi. Hm: adakozni kötelező?

Miért éppen Horvátország…?

A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Elveszett, de megtaláltatott

Ha ott volt a csapatban, akkor máshogy várta a lelátó szigorú népe is a meccset. Ha egy válogatott meccsen láttuk, ahogy tiszta tekintettel, céltudatos, határozott, magabiztos arccal énekelte a Himnuszt, arra gondolhattunk, Zoli, ahogy van, teljes egészében a mi fiúnk. (…) Aki megtalálta a maga belső nyugalmát, nem égette fel magát céltalan önzőséggel, hanem teljes alázattal  azon volt, hogy minden esetben kihozza magából a legtöbbet. (…)
Gera Zoltán a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club legendás alakja, aki immár hivatalosan is visszavonult. Köszönjük neki, amit eddig adott nekünk és köszönjük, hogy itt marad velünk és átadja a tudását a következő generációknak!

Köszönjük, Gera Zoli - fradi.hu

 

Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról. Nem akartam még egy évet bohóckodni a pályán, mert sok embernek csalódást okoztam volna, főleg magamnak.

Gera: Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról - m4sport.hu

 

Visszavonult az aktív játéktól a harminckilenc éves Gera Zoltán, az a labdarúgó, akinek pályafutásában visszaköszön mindaz, amire a világ a magyar futballmúlt kapcsán még emlékezik, amiért még mindig oly sokan szeretik ezt a sportágat itthon, minden bukás, dicstelen szereplés, és a futballt körülvevő, cseppet sem pozitív közeg ellenére. 

Mennyit ér az ember?

A spanyol ligát kivéve tegnap éjfélkor lezárult a legnagyobb európai bajnokságokban a nyári átigazolási időszak. Az első összesítések szerint a Premier League-ben, például 1,43 milliárd fontot költöttek a csapatok, pedig néhány nagy figyelemmel követett tranzakció nem is realizálódott.

Ez a nagybevásárlások nyara volt - íme a lista - inforadio.hu

 

Olvassa az ember az átigazolási híreket, Neymar és a többi rabszolga labdarúgó csillag csillagászati árát, és közben megfogalmazódik benne a kérdés: mégis, mennyit ér egy ember?

Ria-Ria-HUNGÁRIA!

Öveket becsatolni! Kezdődik a foci Eb! (...) Tőlem károghatnak az ellendrukkerek: kedden zászló kiterítve a nappaliban, himnusz énekelve, és minden perc élvezve, amit a magyar válogatott pályán tölt.

Itt az Eb: hajrá, magyarok! - mandiner.hu

 

1972-ben, amikor utoljára EB-n jártunk, még nem is éltem. 1986-ban, amikor utoljára világversenyen vettünk részt, még nyolc éves sem voltam. Hetvenkettő óta negyvennégy, nyolcvanhat óta harminc év telt el. Generációk nőttek fel, akik reménykedtek, hogy majd a következő selejtezőn sikerül - vagy az angol, német, spanyol csapatot választották, jobb híján. Én a reménykedők táborát gyarapítottam.

Egy dolgot azért tegyünk tisztába: a foci szerelem. Tudom, hogy hülyén hangzik, nevetséges, különösen azért, mert a magyar labdarúgást, a magyar játékosokat szidni divat lett nálunk, manapság pedig a politikai ellenállás egyik jele. (Ami sokkal röhejesebb, de ezt most hagyjuk.) Való igaz, nyolcvanhat után meglehetősen messzire kerültünk a világelittől, néha arcpirító vereségeket kellett elszenvednünk, miközben a magyar labdarúgásból hiányzott mindaz, ami megújulást hozhatott volna. Sőt, egyre mélyebbre kerültünk.

Célhoz ért szavak

Míg a kispadon az egyébként végtelenül szimpatikus és kulturált Sabaté a kis táblájával magyarázta, hogy ki hova álljon. Előtte az kellett, de eljött egy pillanat, amikor a táblával nem lehet mire menni. Fel kellett volna rázni ezeket a fiúkat, leordítani a fejüket finoman szólva. (…) Húszezer néző előtt, nagy téttel bíró meccsen ilyen szinten nem fogyhat el az erő. És ha el is fogy, profi játékosok esetében fel kell tudni állni. A Veszprémben nagyon komoly játékosok vannak, nagyon komoly játékosmúlttal, az ő személyiségük túlnőtt Sabaté személyiségén (…). 

Férfi kézi BL: „A Kielcének falkavezére volt, a Veszprémnek táblás embere” - nemzetisport.hu

 

Még 50 perc címmel dokumentumfilmet mutatnak be a futball Európa-bajnokság előtt, amely a magyar válogatott elmúlt három évéről szól. A film különlegessége, hogy olyan szituációkban is láthatjuk a játékosokat, amiket általában a legnagyobb titok övez. Milyen, amikor egy magyar edző 2-0-ás félidőben az öltözőben megpróbálja a csapatát feltüzelni, és milyen, amikor az Eb-re kijutás elérhető közelségbe kerül. (...) Meggyőződésem, ha ezek a játékosok több segítséget kaptak volna az elmúlt 20 évben a kispadról, többre jutottak volna. (…) Ahogy Dárdait vagy Storckot látjuk, az a benyomásom, hogy ezt a szakmát így is lehet csinálni. Kivetítővel, jól felépített stratégiával, nem a vakszerencsében bízva.

Ez a film megsemmisítheti a magyar futballszakmát – index.hu

 

Lassan egy hét is eltelik az MVM-Veszprém férfi kézilabda csapatának csúfos és megdöbbendő veresége óta, amikor is sikerült kilencgólos előnyből elbukni a BL-döntőt. Vajon mi az edző dolga ilyenkor, egyáltalán, mit lehet ilyenkor mondani? Érdekes a kérdés a magyar labdarúgó válogatott függvényében is, hiszen nemsokára itt a foci EB, végre-valahára magyar részvétellel. Mi lehet a különbség a sikertelen harminc év magyar edzői és az EB szereplést kiharcoló Dárdai Pál és Berndt Storck között? 

Azért is jutott eszembe mindez, mert bizony velünk is előfordul számtalanszor, hogy meg kell szólalnunk, hogy „valamit” mondanunk kell: lelkészként, pedagógusként, szülőként, emberként. Hol, hogyan, miként szóljunk? 

Ahol minden megtörténhet

A fogadóirodák 2015 nyarán annyira látták esélyesnek a Leicester City angol bajnoki címét, mint hogy Elvis Presley él, vagy megtalálják a Loch Ness-i szörnyet, esetleg a Jetit. A Leicesternek mégis sikerült az elmúlt évtizedek legnagyobb csapatsportbravúrja.

Elvis él: angol bajnok a Leicester City! - index.hu

 

Pontosan ettől olyan szép a sport, és pontosan ezért lehet annyira szeretni mindazt, amit labdarúgásnak nevezünk: mert nagyjából bármi megtörténhet. Megtörténhet, hogy egy tizennégy éves kicsi lány, egy „kisegér” olimpiát nyer; megtörténhet, hogy a strandról összeszedett dán nemzeti tizenegy a világbajnok Németországot elintézve Európa legjobbja lesz, mint ahogyan az is, hogy a története harmadik világtornáján részt vevő görög válogatott megnyeri az Európa-bajnokságot. Most pedig itt van az újabb „csoda”, angol bajnok lett a Leicester City! 

Egészséges szenvedély

Bejelentette visszatérését Stuart Pearce. A 78-szoros angol válogatott labdarúgó az amatőr Longfordhoz írt alá 53 évesen.A Longfordot sokszor „az angol futball legrosszabb csapata” jelzővel illetik. A tizenharmadosztályban, egészen pontosan a Gloucester Northern Senior League Division Two-ban szereplő együttes mind a 18 meccsét elveszítette ebben a szezonban, 179 kapott és mindössze egyetlen szerzett góllal.

Anglia: 53 évesen visszatért a korábbi 78-szoros válogatott - nemzetisport.hu

 

Azért az mennyire jól hangzik, hogy „Gloucestershire Northern Senior League Division Two”, de tényleg! Nem is tudom, nálunk van-e olyan, hogy tizenharmad osztály! És ebben a tizenharmad osztályban is tök utolsó a Longford, százhetvenkilenc kapott és egy rúgott góllal. Ide szerződött ötvenhárom évesen Stuart Pearce, a Notthingam, a WHU és a Manchester City egykori kiváló játékosa. Azért ebben a hírben benne van ám minden, ami miatt szeretjük a focit. Nemcsak nézni, játszani.

Most már neked szurkolok

Hajdúböszörményben, egy cigánysoron nőttem fel. Nehéz gyerekkorom volt, hamar jöttek a pofonok. A szüleim nem kerestek jól, előfordult, hogy este nem volt már mit ennünk. Ilyenkor anya elbiciklizett mamához, és tőle kért segítséget, hogy tudjunk vacsorázni. A szegénység éreztette hatását (…)

Cigánysoron kapta a pofonokat a magyar focitehetség - origo.hu

A DVSC és a Palermo szerdán megegyezett, hogy a támadó Balogh Norbert négy és fél évre a Serie A-s klub játékosa lesz.  A csatár játékjogát az olasz klub 2,2 millió euróért vette meg, amit már át is utaltak a DVSC-nek, olvasható a klub honlapján. (…) A klub honlapja arról is ír, hogy megkeresték a Palermo elnökét, Maurizio Zamparinit a napokban tett nyilatkozatával kapcsolatban, amely szerint 5 millió eurót fizetett Balogh Norbertért. Az elnök azt mondta, hogy az összeg magába foglalja a játékos négy és fél éves fizetését is, amely 2,8 millió euró. 

A Palermo 2,2 millió euróért megvette Baloghot - index.hu

 

Persze, írhatnék arról, hogy neked szurkolok, Norbi, hiszen szegény körülmények között nőttél fel, erre ilyen sok pénzért a világ egyik legjobb bajnokságába igazolsz. De mégsem azért szurkolok neked, mert cigányként teremtett a Jóisten erre a világra, és nem is azért, mert a világ végéről indultál a világhírnév felé. 

Miért rossz a magyar foci?

A magyar labdarúgó-válogatott a dán, norvég, ír, szlovén négyesből kap ellenfelet a 2016-os Európa-bajnokság pótselejtezőjére. Megnéztük, hogy lehetséges riválisaink milyen reményekkel, kívánságokkal várják a vasárnapi sorsolást. Talán nem meglepő, többségük nem dőlne a kardjába, ha a mieinkkel találkozna.

Kaphatnánk Magyarországot, kérem? - nemzetisport.hu

 

Jó, értem, nem kell túldimenzionálni a címben megfogalmazott kérdést, annyian próbáltak már rá válaszolni, sikertelenül. Talán senkit nem is érdekel, miért rossz, beteg a magyar foci, annyira megszoktuk már a több évtizedes eredménytelenséget. Itt tartunk, ennyit tudunk, nem kell ennek reposztot szentelni, nemhogy megőrülni attól, hogy konkrétan egy perc miatt maradtunk le –egyenlőre- a 2016-os franciaországi Európa bajnokságról. Engem mondjuk pont ezért érdekel: mi a racionális magyarázata annak, hogy ez az egész kizárólag nálunk nem működik? Mit rontunk el, folyamatosan, immár hosszú évtizedek óta? Miért van az, hogy az olyan kis országok, mint Horvátország, Belgium, vagy éppen Szlovákia sokkal jobban teljesít, míg mi, magyarok szégyenszemre még mindig Puskással és Kubalával, Albert Flóriánnal dicsekszünk? 

Oldalak