A labda kerek, vagy a pénz beszél?

Az eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Groupama Arénában a Ferencváros, ami a zágrábi 1-1 után 4-0-ra kapott ki a BL-selejtezőben, ezzel kiesett a sorozatból. Az Európa Ligában küzdhetnek majd tovább a csoportkörbe jutásért.

Átgázoltak a Fradin, 0-4-gyel ment tovább a Dinamo Zagreb – index.hu

 

Tudtuk, hogy a Dinamo jobb csapat a Fradinál, ám azt is tudtuk, hogy okos taktikával, szurkolói háttérrel, komoly koncentrációval bárki legyőzhető. Aztán jött a budapesti meccs második félideje, s a horvátok percek alatt szertefoszlatták a zöld-fehér reményeket. A Bajnokok Ligája álmoknak így hát búcsút inthetünk, ám nincs még semmi veszve, hiszen jövő héten csütörtökön kiharcolható az Európa Liga csoportköre. De mitől s miben jobb csapat a horvát együttes? Miért és kinek fontos ennyire a Bajnokok Ligája? A sport napjainkban csak a pénzről szól, vagy van esélye a régi idők focijának is?

Csak ezért érdemes

Ennyi fordulat talán még sohasem volt a Bajnokok Ligájában. A Barca és az Ajax drukkerei szívesen megspórolták volna ezt, de a Liverpool és a döntőbe jutásával sporttörténelmet író Tottenham örökre emlékezetessé tette az idei tornát.

Most hősök, de az egyik nagyon szomorú lesz - index.hu 

 

Sok ezer férfitársamhoz hasonlóan én is néztem a Bajnokok Ligája elődöntőit, s bár jómagam semleges nézőként ültem le a televízió képernyője elé, nem pedig vérmes Barca, Liverpool vagy Ajax szurkolóként, mégis igazi élménnyel gazdagodtam, hiszen ezen a két mérkőzésen mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miért szeretik olyan sokan a labdarúgást, s miért szurkolnak olyan sokan, vagy éppen miért űznek olyan sokan egy-egy sportágat.

El kell felejtenie

„A koszorúérbe ültetett sztenttel nem lehet profi szinten futballozni. Főleg nem kapusként – jelentette ki Juan Antonio Corbalan, a Real Madrid korábbi válogatott kosárlabdázója, aki pályafutása vége óta kardiológusként dolgozik. – Gond nélkül visszatérhet a normál élethez, de a labdarúgást el kell felejtenie.” A brit Daily Mail szerint a Portónál is úgy számolnak, Casillas pályafutása véget ért. Azzal együtt is, hogy a csapatorvos korábban optimistán nyilatkozott a 37 éves labdarúgó állapotáról. A portugál csapatnál jelenleg Casillas felépülését tartják a legfontosabbnak, menet közben azonban elkezdték keresni a lehetséges utódját.

A specialista szerint valószínűtlen Casillas visszatérése - nemzetisport.hu

 

A héten értesült a világ sportközvéleménye arról, hogy Iker Casillas, a spanyolok világ- és kétszeres Európa-bajnok labdarúgója, a Real Madrid egykori, az Fc Porto jelenlegi kapusa szívinfarktust kapott. Hála Istennek, a rosszullét nem otthon, hanem edzésen történt, így a tragédiát sikerült elkerülnie – bár számára alighanem tragédiával ér fel, hogy le kell mondania arról, ami eddig az életét jelentette. 

Labdarúgó Zrt.

A Nemzeti Sport szokásához híven elkészítette posztonkénti rangsorát, amelynek eredményeként kialakult a labdarúgó NB I első 18 fordulójának álomcsapata.

Hárman a Fradiból, ketten a Vidiből – összeállt az ősz csapata – nemzetisport.hu

 

Álomcsapat álomjátékosának lenni biztosan megtisztelő lehet, hiszen az elismerést, hogy egy álomtizenegyben játszhatsz –még akkor is, ha csak képletesen- nem adják könnyen, azért keményen meg kell dolgozni, kérem szépen. Bizonyára a sportoló számára is visszajelzés egy ilyen csapatba bekerülni, tudni, hogy nem volt hiábavaló a sportba fektetett sok-sok munka, energia, idő. Minden elismerésem tehát azoknak a labdarúgóknak és sportolóknak, akik ilyen és ehhez hasonló álomcsapatok tagjai lehettek, mégis, hadd legyen savanyú egy kicsit a szám íze, leginkább azért, mert egy egyszerű szurkolónak meglehetősen nehéz eldöntenie, hogy sportolók küzdenek a pályán, vagy egy vállalkozás fizetett alkalmazottai?

Focin innen, focin túl

Címlapjain köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak hétfőn a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek.

A francia sajtó köszöni a válogatottnak, hogy ismét büszkeség franciának lenni – mandiner.hu

 

Tegnap írta Bogi, hogy nem érdekli a foci, és nem is nézte a labdarúgó vb-t, ennek ellenére ő maga is a foci vb-ről, egészen pontosan a vb döntőt követő „morajlásról” ír. Semmi gond ezzel, nyilván a reposzt olvasói sem megrögzött focirajongók, mégis elolvasták azokat az írásokat itt a blogon, amelyek a világbajnokság kapcsán, annak apropóján íródtak: akár a már említett tegnapi reposztot, vagy az az azelőttit, vagy Köntös László írását múlt vasárnapról. És talán azt is nyomon követték, ahogyan a CNN egyik munkatársa a bevándorlók győzelmét ünnepli a francia győzelem kapcsán, vagy ahogyan a francia lapok írnak a győzelem másnapján a nemzet egységéről, amelyet a sokszínű, migrációs hátterű labdarúgók diadalának köszönhet az egész nemzet. És hozhatnánk még a mandineres Szilvay Gergely elmélkedését arról, mennyire francia a francia válogatott – a labdarúgás közügy lett, hiszen mégiscsak a társadalom tükröződik benne. A sokszínű, vagy a sokszínűséget ünneplő, esetleg attól joggal tartó társadalom, a hősökre áhítozó, éppen ezért könnyen megvezethető tömeg, a pillanatnyi népszerűséget okosan és szemtelenül kihasználó politikusok, a fanyalgók,vagy éppen a diadal kapcsán a hatalom csúcsán állókat felelősségre vonó médiamunkások serege.

Adakozni kötelező?

Az MTI alapján több magyar híroldal – köztük a Mandiner is – megírta, hogy a horvát válogatott jótékony célra, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlaná fel teljes pénzjutalmát. Eszerint a válogatott 28 millió dolláros – mintegy 7,7 milliárd forintnak megfelelő – jutalmát fordították volna jótékony célra. Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva viszont már arról adott hírt: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.

Álhír, hogy jótékony célra fordítaná pénzjutalmát a horvát válogatott – mandiner.hu

 

Olvasom, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát labdarúgó válogatott tagjai jótékony célra ajánlották fel a világbajnokságon keresett pénzüket. Aztán este már azt is, hogy az egész hír tulajdonképpen egy újságírói kitaláció: Igor Premuzic horvát újságíró találta ki az egészet, szerinte ezt kellett volna tenni, így kellett volna elhatárolódni a horvát politikai elittől. Szerinte így viselkedik egy igazi sportember, egy igazi hazafi. Hm: adakozni kötelező?

Miért éppen Horvátország…?

A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Elveszett, de megtaláltatott

Ha ott volt a csapatban, akkor máshogy várta a lelátó szigorú népe is a meccset. Ha egy válogatott meccsen láttuk, ahogy tiszta tekintettel, céltudatos, határozott, magabiztos arccal énekelte a Himnuszt, arra gondolhattunk, Zoli, ahogy van, teljes egészében a mi fiúnk. (…) Aki megtalálta a maga belső nyugalmát, nem égette fel magát céltalan önzőséggel, hanem teljes alázattal  azon volt, hogy minden esetben kihozza magából a legtöbbet. (…)
Gera Zoltán a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club legendás alakja, aki immár hivatalosan is visszavonult. Köszönjük neki, amit eddig adott nekünk és köszönjük, hogy itt marad velünk és átadja a tudását a következő generációknak!

Köszönjük, Gera Zoli - fradi.hu

 

Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról. Nem akartam még egy évet bohóckodni a pályán, mert sok embernek csalódást okoztam volna, főleg magamnak.

Gera: Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról - m4sport.hu

 

Visszavonult az aktív játéktól a harminckilenc éves Gera Zoltán, az a labdarúgó, akinek pályafutásában visszaköszön mindaz, amire a világ a magyar futballmúlt kapcsán még emlékezik, amiért még mindig oly sokan szeretik ezt a sportágat itthon, minden bukás, dicstelen szereplés, és a futballt körülvevő, cseppet sem pozitív közeg ellenére. 

Mennyit ér az ember?

A spanyol ligát kivéve tegnap éjfélkor lezárult a legnagyobb európai bajnokságokban a nyári átigazolási időszak. Az első összesítések szerint a Premier League-ben, például 1,43 milliárd fontot költöttek a csapatok, pedig néhány nagy figyelemmel követett tranzakció nem is realizálódott.

Ez a nagybevásárlások nyara volt - íme a lista - inforadio.hu

 

Olvassa az ember az átigazolási híreket, Neymar és a többi rabszolga labdarúgó csillag csillagászati árát, és közben megfogalmazódik benne a kérdés: mégis, mennyit ér egy ember?

Ria-Ria-HUNGÁRIA!

Öveket becsatolni! Kezdődik a foci Eb! (...) Tőlem károghatnak az ellendrukkerek: kedden zászló kiterítve a nappaliban, himnusz énekelve, és minden perc élvezve, amit a magyar válogatott pályán tölt.

Itt az Eb: hajrá, magyarok! - mandiner.hu

 

1972-ben, amikor utoljára EB-n jártunk, még nem is éltem. 1986-ban, amikor utoljára világversenyen vettünk részt, még nyolc éves sem voltam. Hetvenkettő óta negyvennégy, nyolcvanhat óta harminc év telt el. Generációk nőttek fel, akik reménykedtek, hogy majd a következő selejtezőn sikerül - vagy az angol, német, spanyol csapatot választották, jobb híján. Én a reménykedők táborát gyarapítottam.

Egy dolgot azért tegyünk tisztába: a foci szerelem. Tudom, hogy hülyén hangzik, nevetséges, különösen azért, mert a magyar labdarúgást, a magyar játékosokat szidni divat lett nálunk, manapság pedig a politikai ellenállás egyik jele. (Ami sokkal röhejesebb, de ezt most hagyjuk.) Való igaz, nyolcvanhat után meglehetősen messzire kerültünk a világelittől, néha arcpirító vereségeket kellett elszenvednünk, miközben a magyar labdarúgásból hiányzott mindaz, ami megújulást hozhatott volna. Sőt, egyre mélyebbre kerültünk.

Oldalak