Válságban?

Az olimpiai bajnok Hosszú Katinka és edzője, férje, Shane Tusup kapcsolata hullámvölgyben van, erről Hosszú is posztolt nemrég közösségi oldalán. Azt írta, kapcsolatuk nehéz időszakon, megpróbáltatásokon megy keresztül, de közben az Iron Aquatics edzéseit megtartják. (…) Közben már Hosszú is Budapesten van a közösségi oldalára feltöltött fotó szerint, de a Blikk úgy tudja, hogy egy hotelban lakik. 

Shane Tusup edzést tartott, Hosszú Katinka nélkül – index.hu

 

Nem tudom, mennyire tartja lázban a magyar társadalmat Hosszú Katinka és Shane Tusup házasságának válsága, mindenesetre az internet és a bulvárújságírás krémje naponta gondoskodik arról, hogy a pár minden lépéséről tudhassunk: összevesztek, külön töltötték az ünnepeket, lekerültek a közös fotók a facebook-ról, külön utaztak, sőt, Katka külön futott, mi több, pénteken Shane Tusup a felesége nélkül tartott edzést. Ha őszinték akarunk lenni, igazából semmi különös nem történt. Merthogy válságok, hullámvölgyek, mély gödrök előbb-utóbb mindnyájunk életében előjönnek. 

Az elmúlt évben

„Forradalmi időket élünk élünk. Vad dolgok estek meg 2017-ben és fognak megesni jövőre is. Ezekben a veszélyes időkben fontos tudni, hogy mi rasszista, és mi nem az. Ezért csináltunk nektek egy listát. Csapjunk bele!” – írja a Twitteren a Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson, a száz következő bejegyzésben pedig azokat a dolgokat sorolja fel, amiket idén rasszistának neveztek a baloldali sajtóban vagy az egyetemeken. Ezen az oldalon elérhető az összes bejegyzés és a cikkek, melyek az inkriminált jelenségek rasszizmusát „bizonyítják”.

Ez a száz dolog volt rasszista 2017-ben - mandiner.hu

 

 A mandiner tudósítását olvasva a rasszista szavakról gyorsan végiglapoztam a 2017-es reposztos írásaimat, nem írtam-e véletlenül (vagy szándékosan?!) bármiféle rasszistának számító témát, nem használtam-e rasszista szavakat, kifejezéseket. Ha normálisan közelítünk, egészen biztosan nem, ám ha csak lejáratni és ledorongolni akarunk valakit, akkor nyilvánvalóan azt lehet rasszistának nevezni, amit csak akarunk. Fő, hogy ártani tudjunk. Szóval elképzeltem, ahogyan a legmerészebb forgatókönyv szerinti szép új világban unokáim egyszer csak arról értesülnek, hogy nagyapjuk nem túl jelentős írói munkássága csak úgy hemzseg a rasszista megnyilvánulásoktól. Jaj!

Mennyit ér az ember?

A spanyol ligát kivéve tegnap éjfélkor lezárult a legnagyobb európai bajnokságokban a nyári átigazolási időszak. Az első összesítések szerint a Premier League-ben, például 1,43 milliárd fontot költöttek a csapatok, pedig néhány nagy figyelemmel követett tranzakció nem is realizálódott.

Ez a nagybevásárlások nyara volt - íme a lista - inforadio.hu

 

Olvassa az ember az átigazolási híreket, Neymar és a többi rabszolga labdarúgó csillag csillagászati árát, és közben megfogalmazódik benne a kérdés: mégis, mennyit ér egy ember?

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) a Magyar Olimpia Bizottsággal (MOB) egyeztetve jelzi aggályait a nemzetközi szövetség (UWW) vezetésének és megvizsgálja az esetleges jogorvoslati lehetőséget a Lőrincz Viktort sújtó bíráskodás miatt. 

Aggályait fejezi ki a Magyar Birkózó Szövetség - mandiner.hu

 

Elnézésedet kérem, kedves Attila, hogy korszakos soraidat kölcsönvettem egy rövidke reposzt erejéig, de pont a „Két hexameter” jutott eszembe, amikor láttam-hallottam az olimpiai bronztól bírói támogatással megfosztott, zokogó Lőrincz Viktort, és amikor olvastam a Szövetség közleményét. Még hogy a sport, az olimpia, a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” eszméje az egyetlen, amely motivál sportolót, bírót és sportvezetőt egyaránt…pedig én azt hittem, hogy csalni, lopni nem szabad. 

Magyar csapat, magyar szív

Ám az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlót is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére.

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.
Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban. Ezt pedig nem lehet elégszer megköszönni.
 

Varázsoltak valami szépet - a válogatott tényleg összehozta a nemzetet - nemzetisport.hu

Aztán a tizedik percben felugrott a kimondhatatlan nevű belga játékos, és befejelte a labdát a hálóba. Talán ez volt az a pillanat, amikor mi, szurkolók is éreztük, hogy ez a mérkőzés most másként alakul, mint a többi, annak ellenére, hogy majdnem végig bíztunk az egyenlítésben. Mégis, a sima vereség ellenére ugyanúgy ünnepeltük a magyar válogatottat, mint Ausztria, Izland, Portugália ellen – mintha győztünk, továbbjutottunk volna. Vajon miért? Azt gondolom, leginkább azért – nekem legalábbis ez a legnagyobb üzenete ennek a csodálatos két hétnek-, mert végre elhittük, elhitették velünk: lehet másként játszani, gondolkodni, élni. 

Ismét mondom: örüljetek!

Itt ülök Bordeaux-ban egy lenyűgöző stadionban, egy Eb-meccsen, épp az imént hangzott el az „Isten, áldd meg…”, jobbra tőlem több ezer magyar üvölti, hogy „Ria, ria”, minden olyan, mint egy megvalósult álom. (...)ne feledkezünk meg arról, hogy Dzsudzsákékért nem csak Magyarországon szurkolnak. Dunaszerdahelyen, Ungváron, Kolozsváron vagy Szabadkán ugyanúgy összehozta a magyarokat ez a meccs. Ugyanúgy, ahogy a külföldön élőket, dolgozókat.(...) Ők, sok millióan, a világ különböző pontjain mind felordítottak, amikor Szalai bevágta.(..)És most tényleg sikerült! 

...szerte a világon boldog és büszke, aki magyar! (És talán még ugrál is.)
Ugye, ez nem csak álom?

Aki ugrál, büszke magyar! - nemzetisport.hu

 

Olyan volt ez, mint egy szép álom. Amit kértem, íme, teljesült. Milyen felemelő érzés kimondani: a magyar labdarúgó válogatott bátor, okos, hősies, szervezett játékkal, teljesen megérdemelten kettő nullás győzelmet aratott Ausztria fölött. Ki hitte volna ezt! 

A csoda nem érhet véget, akármi is lesz ezek után. A magyar csapat megmutatta: újra ott vagyunk Európában – egyenesen a főbejáraton érkeztünk! A helyszínen szurkolókkal, az utcákon vonulókkal, az otthon könnyezőkkel együtt mondom: köszönöm Istenem, hogy magyarnak teremtettél!

Ria-Ria-HUNGÁRIA!

Öveket becsatolni! Kezdődik a foci Eb! (...) Tőlem károghatnak az ellendrukkerek: kedden zászló kiterítve a nappaliban, himnusz énekelve, és minden perc élvezve, amit a magyar válogatott pályán tölt.

Itt az Eb: hajrá, magyarok! - mandiner.hu

 

1972-ben, amikor utoljára EB-n jártunk, még nem is éltem. 1986-ban, amikor utoljára világversenyen vettünk részt, még nyolc éves sem voltam. Hetvenkettő óta negyvennégy, nyolcvanhat óta harminc év telt el. Generációk nőttek fel, akik reménykedtek, hogy majd a következő selejtezőn sikerül - vagy az angol, német, spanyol csapatot választották, jobb híján. Én a reménykedők táborát gyarapítottam.

Egy dolgot azért tegyünk tisztába: a foci szerelem. Tudom, hogy hülyén hangzik, nevetséges, különösen azért, mert a magyar labdarúgást, a magyar játékosokat szidni divat lett nálunk, manapság pedig a politikai ellenállás egyik jele. (Ami sokkal röhejesebb, de ezt most hagyjuk.) Való igaz, nyolcvanhat után meglehetősen messzire kerültünk a világelittől, néha arcpirító vereségeket kellett elszenvednünk, miközben a magyar labdarúgásból hiányzott mindaz, ami megújulást hozhatott volna. Sőt, egyre mélyebbre kerültünk.

Célhoz ért szavak

Míg a kispadon az egyébként végtelenül szimpatikus és kulturált Sabaté a kis táblájával magyarázta, hogy ki hova álljon. Előtte az kellett, de eljött egy pillanat, amikor a táblával nem lehet mire menni. Fel kellett volna rázni ezeket a fiúkat, leordítani a fejüket finoman szólva. (…) Húszezer néző előtt, nagy téttel bíró meccsen ilyen szinten nem fogyhat el az erő. És ha el is fogy, profi játékosok esetében fel kell tudni állni. A Veszprémben nagyon komoly játékosok vannak, nagyon komoly játékosmúlttal, az ő személyiségük túlnőtt Sabaté személyiségén (…). 

Férfi kézi BL: „A Kielcének falkavezére volt, a Veszprémnek táblás embere” - nemzetisport.hu

 

Még 50 perc címmel dokumentumfilmet mutatnak be a futball Európa-bajnokság előtt, amely a magyar válogatott elmúlt három évéről szól. A film különlegessége, hogy olyan szituációkban is láthatjuk a játékosokat, amiket általában a legnagyobb titok övez. Milyen, amikor egy magyar edző 2-0-ás félidőben az öltözőben megpróbálja a csapatát feltüzelni, és milyen, amikor az Eb-re kijutás elérhető közelségbe kerül. (...) Meggyőződésem, ha ezek a játékosok több segítséget kaptak volna az elmúlt 20 évben a kispadról, többre jutottak volna. (…) Ahogy Dárdait vagy Storckot látjuk, az a benyomásom, hogy ezt a szakmát így is lehet csinálni. Kivetítővel, jól felépített stratégiával, nem a vakszerencsében bízva.

Ez a film megsemmisítheti a magyar futballszakmát – index.hu

 

Lassan egy hét is eltelik az MVM-Veszprém férfi kézilabda csapatának csúfos és megdöbbendő veresége óta, amikor is sikerült kilencgólos előnyből elbukni a BL-döntőt. Vajon mi az edző dolga ilyenkor, egyáltalán, mit lehet ilyenkor mondani? Érdekes a kérdés a magyar labdarúgó válogatott függvényében is, hiszen nemsokára itt a foci EB, végre-valahára magyar részvétellel. Mi lehet a különbség a sikertelen harminc év magyar edzői és az EB szereplést kiharcoló Dárdai Pál és Berndt Storck között? 

Azért is jutott eszembe mindez, mert bizony velünk is előfordul számtalanszor, hogy meg kell szólalnunk, hogy „valamit” mondanunk kell: lelkészként, pedagógusként, szülőként, emberként. Hol, hogyan, miként szóljunk? 

Ahol minden megtörténhet

A fogadóirodák 2015 nyarán annyira látták esélyesnek a Leicester City angol bajnoki címét, mint hogy Elvis Presley él, vagy megtalálják a Loch Ness-i szörnyet, esetleg a Jetit. A Leicesternek mégis sikerült az elmúlt évtizedek legnagyobb csapatsportbravúrja.

Elvis él: angol bajnok a Leicester City! - index.hu

 

Pontosan ettől olyan szép a sport, és pontosan ezért lehet annyira szeretni mindazt, amit labdarúgásnak nevezünk: mert nagyjából bármi megtörténhet. Megtörténhet, hogy egy tizennégy éves kicsi lány, egy „kisegér” olimpiát nyer; megtörténhet, hogy a strandról összeszedett dán nemzeti tizenegy a világbajnok Németországot elintézve Európa legjobbja lesz, mint ahogyan az is, hogy a története harmadik világtornáján részt vevő görög válogatott megnyeri az Európa-bajnokságot. Most pedig itt van az újabb „csoda”, angol bajnok lett a Leicester City! 

Egészséges szenvedély

Bejelentette visszatérését Stuart Pearce. A 78-szoros angol válogatott labdarúgó az amatőr Longfordhoz írt alá 53 évesen.A Longfordot sokszor „az angol futball legrosszabb csapata” jelzővel illetik. A tizenharmadosztályban, egészen pontosan a Gloucester Northern Senior League Division Two-ban szereplő együttes mind a 18 meccsét elveszítette ebben a szezonban, 179 kapott és mindössze egyetlen szerzett góllal.

Anglia: 53 évesen visszatért a korábbi 78-szoros válogatott - nemzetisport.hu

 

Azért az mennyire jól hangzik, hogy „Gloucestershire Northern Senior League Division Two”, de tényleg! Nem is tudom, nálunk van-e olyan, hogy tizenharmad osztály! És ebben a tizenharmad osztályban is tök utolsó a Longford, százhetvenkilenc kapott és egy rúgott góllal. Ide szerződött ötvenhárom évesen Stuart Pearce, a Notthingam, a WHU és a Manchester City egykori kiváló játékosa. Azért ebben a hírben benne van ám minden, ami miatt szeretjük a focit. Nemcsak nézni, játszani.

Oldalak