A Princeton és a University of California kutatóinak közös tanulmánya szerint a papírra jegyzetelők jobban teljesítenek a vizsgákon, mint azok, akik internetes kapcsolat nélküli laptopon jegyzetelnek – írja az Independent.
Jobb kézzel jegyzetelni, mint laptopon - index.hu
A közgázban technikusi éven gépírás óra is volt. Diktált betűkombinációk, értelmetlenebbnél értelmetlenebb szószerűségek. Ezekkel gyakoroltunk. Láttam sokakat kínlódni, főként a balkéz ujjai mozogtak nehezen. Zongoratanulmányaim miatt nekem ez nem okozott gondot. Nem vagyok szupervillám, mint gyerekkori szomszédunk, Szabó Kati néni, - aki ha gépel, alig éri utol a gép- ám szégyenben sem maradok. Gyarló módon megmosolygom az egy ujjas fakopácsokat. Bájos, ahogy keresgél a mutatóujj, vagy éppen sebesen üti le a billentyűket szigorúan ugyanazt az egy ujjat használva a-tól ű-ig, vagy éppen q-tól ú-ig. Szeretek gépelni, mégsem jegyzeteltem órán az egyetemek alatt ilyen módon.
Különben is: a teológián harmadéves lehettem, amikor az első gépemre szert tettem. Asztali monstrum volt, nyilván nem lehetett jegyzetelni előadáson azzal. Már szolgáltam, amikor összespóroltam egy laptopra. Ma is ezen pötyögök. Ütött-kopott, nyitógombja már nincs is, de még megy. Másoddiplomám megszerzése idején próbálgattam ezzel jegyzetelni, de nem volt jó tapasztalatom. Ha kézzel leírtam, sokszor még az is beugrott, hogy a papíron hol volt, és mi következett utána. A monitoros jegyzetelésnél ilyen élményem nem volt. A californiai kutatók kísérletei alapján ezek szerint az eredményesebben teljesítők táborához tartozom. Persze ez nem jeleneti azt, hogy jobban érvényesül a hétköznapi életben az, aki papírra jegyzetelt, hiszen az információ javarészt interneten terjed, az adminisztráció ma már túlnyomórészt számítógépen folyik, pályázni e nélkül már nem is lehet, a megvalósítások egyre inkább e-naplóhoz kötöttek.
A kütyük világa, a cyber birodalom elcsodálkoztat, de nem nyűgöz le és nem ejt rabul. Nem késztet arra, hogy megszerezzem a legújabb technikát. Nekem a telefonom nem okos (elég, ha én vagyok az, hi-hi), nincs tabletom, csak tablettám, és egyenlőre nem is hiányoznak ezek. Egyenlőre! Mert ha valami miatt szükségem lesz rá a munkámban, akkor ám legyen, beszerzem.
Régen egy-egy családlátogatáskor a tévé volt a nagy ellenfél. Ma a facebook. Csoknyai kamasz konfirmadusokkal úgy kezdjük az órát, hogy kiteszik az asztalomra a telefonokat. A suliból hozták ezt az ötletet, és nekik jutott eszükbe, hogy konfin is legyen így. Helyes önismeret és csekély önmérséklet vezette őket erre az elhatározásra. Elvonta a figyelmüket, nem rögzültek a dolgok. Palatáblára vagy füzetbe lemásolni a tananyagot, nem nagy különbség a tanulás folyamatát tekintve. Mindezt azonban laptoppal tenni, a kutatások szerint már nagy különbséget eredményez. Amerikában sok államban nem használnak ceruzát az iskolában, nem is tanulnak meg írni. Okosabbak lesznek? A kutatás szerint nem. Jobban érvényesülnek? Erre nem merném ide billentyűzni, hogy nem.
Klaviatúra kontra tolltartó disputát rendezve komoly érvek és ellenérvek hangoznának el. De ne elméleti vitát rendezzünk belőle! Tegyük fel élesben a kérdést: tanuljon-e ceruzával írni a gyermeked / unokád? Sőt! Megszakadj el az újabb és újabb technikára való előteremtésébe, vagy inkább jegyzeteljen füzetbe? Ha jó jegyet akarsz… És ha mást?