...a hatóság arra hívta fel a figyelmet, hogy a szezonális gyümölcsöket árusítók ládáin is szerepeltetni kell a termelő nevét, címét, az áru származását...

Jönnek az ellenőrök az út menti eperárusokhoz - origo.hu

„Eper fagyi, eper fagyi, hű de finom…” csendül fel bennem a gyermekkori slágerdallam az eper hallatán. Sokan szeretik. Legyen extra nagy, közepes vagy apró, egy a lényeg: legyen napfény íze! Ha ez hiányzik, akkor az eper fanyar élménnyé válik.

Somogyországban komplett falvak szakosodtak az eperre. A legnevesebb a Csökölyi! Tudom, hogy kis cs-vel kellene írni, de rangját érzékeltetve legyen most naggyal írva. Ha valaki többet szeretne eladni az epréből, gyorsan megemlíti a bámészkodónak, hogy Csökölyi. S a roppant öröm, mely a vásárló szívében körbe szalad, máris egy kg-ra serkenti. Ennek szem és fültanúja voltam hetekkel korábban, amikor még nem is érett a magyar eper, s valójában mindenütt még csak görög epret árultak.

A híradásból kiderült, hogy a származási igazolást a ládán kell keresni. Ho-hó, de melyik oldalán? Mert kérem, lehet így is és úgy is forgatni a ládát… Sőt, a legtöbb helyen már csak a műanyag dobozok vannak kitéve a pultra. Így máris újra odasúgható, hogy Csökölyi. Értem én, hogy küzdenek az eper tisztaságáért, de a kereskedők nagyon találékonyak. S bizony gyakran csúsztatnak egy picit. Csúsztatnak, füllentenek, hazudnak – mindegy hogyan fogalmazunk, mert a motiváció és cél hasonló: a haszonért teszik. A haszon mérete persze változó.

A piros színű eper világáról tekintetünket vessük egy bekezdésnyire a piros színű párt világára, ahol a motiváció és cél ugyancsak „epres” volt, hiszen nem volt az ott sem más, mint a haszon. Tettek a ládába DK és PM fajtát is, mert így eladhatóbbnak vélték. De nem lett az. A piaci árusok vezetője végül felállt, nem eprészik így tovább (ott, azon a helyen legalábbis nem). Nem MA személyét fényezem, sőt tőle elvonatkoztatva írom, hogy erre bizony szükség van. Felismerések és lemondások, beismerések és távozások az élet minden területén szükségesek. Eperkereskedőktől kezdve eperbankárokon keresztül eperpolitikusokig, sőt eperkeresztyénekig.

Van rajtunk egy pecsét megkeresztelésünk óta. Vajon hitelessé tesszük-e a világ előtt a "t e r m e l ő t"? Aki kóstolja az életünket, az érzi-e a NAPfény ízét?

"Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8,12)

(Az eperbankárok témához ajánlom a Reformátusok Lapja 22. számának 12. oldalán olvasható "Bankárból missziós munkás" című cikket!)