– Tavaly ősszel, az utolsó munkanap végén, amikor betolattam a nagy traktorra szerelt hatalmas ekével a gépszínbe, azt mondta a papa: na, most már nyugodtan halok meg, tudja a kislány a dolgát – emlékszik vissza Botka Beatrix. A papa, Barkóczy Gellért egykori megyei kisgazdaelnök és országgyűlési képviselő a télen hunyt el.
Örökség: egy törékeny lány a traktoron - sonline.hu
Előfordul, hogy idősebbek gyermekszületéskor azt kérdezik, hogy „na mi lett: gyerek vagy lány?” Mintha a lány nem lenne gyerek, csak a fiú. Azon logika mentén, hogy a férfire mondják, hogy ember, valóban a fiú a gyerek. Pedig oly sokan rácáfoltak már az ilyen kategorizálás helytelenségére. Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona, Báthory Erzsébet a régmúltból, és Angela Merkel a jelenkorban cáfolt rá a skatulyázás nonszenszségére. De helyes-e, vagy sokkal inkább áldásos-e mindenkinek harcba szállni nemi sztereotípiákkal?
Egy missziói konferencián nyugati protestáns küldöttek osztották meg nagy elgondolásaikat, és tettek kritikai megjegyzéseket a magyarországi református élettel kapcsolatosan. Az egyik az volt, hogy (sajnálatosan) kevés a nő az egyházi vezetés különböző szintjein és területein. Valóban arányokat tekintve nem fifti - fifti a dolog. De sajnálatos dolog ez? Vagy inkább a teremtettségből eredő nemi szerepek megmaradása? Segítőtársat adott Isten a férfi mellé. Hozzáteszem: nem mosogatógépet vagy kreativitás nélküli robotot. Nem gondolom, hogy a misszió sikeressége nemek arányán múlik.
A világ megváltozásáról beszélnek, de valóban megváltozott a világ minden területen? Vannak női pilóták, férfiak mennek gyesre, asszonyok nadrágban járnak, férfiak szőrtelenítenek… Ám a nők-férfiak aránya nem mutat jelentős különbséget az egyházi vezetésben. A bírák között is egy Debóra volt csupán. Az arány ott sem fifti-fifti, mégis rendjén volt Isten akarata szerint.
Érdemes-e nők bolygójára változtatni az egyházat? Szerintem nem. Inkább egy elfogadó gondolkodásmódot és légkört kellene kialakítani, ahol nem élcelődnek a Debórákon, vagy nem csupán a nőszövetséget akarjuk rábízni, hanem szervezési és gazdasági kérdésekben is állást foglalhatnak, döntést hozhatnak és lépéseket tehetnek. Azt tapasztalom, hogy nem a gyülekezetek tagjai fogadják nehezen a női vezetést, hanem a közegyházi tisztségeket betöltő férfiak. Legyenek azok világi vagy lelkészi tagok. Éppen az lehet ennek az ellenszere, ha közegyházi tisztséget vállaló nők bizonyítják rátermettségüket a rájuk bízott feladatok elvégzésével.