Ötszázegy

A dombot jelenti az alsószuhai templom körül. A tanári parcellát a sárospataki temetőben. Az irtózatosan hosszú debreceni közlekedési lámpákat. Egy hajdani balatonszárszói istentiszteletet, aminek végén egy pillanatra valóban megnyílt a templom fedele (előtte kikaptunk fociban az evangélikusoktól). Cs. Szabó Lászlót, Tisza Istvánt, Marosszentimrét és az áldás előtti pillanatnyi csendet. Az öreg kollégiumok zömök, falusias klasszicizmusát. A Református Élet megsárgult rotációs papírját jelenti. Az elveszett pápai Édent sóhajtó mondatokat nagyanyám szájából.

Ablonczy Balázs: Nekem a reformáció – facebook.com

 

Nekem a reformáció…olyan szépen írta Ablonczy Balázs, tényleg, olyan szépen. Igazából nem is erre készültem, megvolt a reposzt mára, fejben már megírtam, csak egy másfél órára lett volna szükségem, a laptopra, s egy pillanatnyi csendre. Aztán jött a nagylány, hogy neki jövő hétre a somogyi reformátorokról kellene tablót készíteni, tudod, apa, akiknek a szobrát felállították az iskola bejáratánál. (Tudom, hogyne tudnám, hiszen a múlt héten is gondoltam a somogyi reformátorok szobrára, amikor szóba került, milyen abszurdnak tűnhet pont a reformátorokról szobrot állítani. Mégis, gondoljatok csak bele, minden diák, aki a kaposvári református iskolába jár, az ő alakjukkal fog találkozni, ott magaslik majd előttük minden reggel Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kiss István alakja – talán lesz, aki megkérdezi majd, kik ők, és talán lesz is, aki elmondja…nem hiábavalóság ez, úgy hiszem.) Szóval reformátorok és reformáció, én pedig azon kapom magam, hogy itt ülök a számítógép előtt, és megpróbálom szavakba önteni, nekem mit jelent a reformáció.

Nem értem az ateistákat

Az embereket, az állatokat és a növényeket is tehát egy belső óra irányítja, amely nagyjából 24 órás ciklusokban követi le a fény és a sötétség váltakozásának a ritmusát. Ezek az órák nemcsak bennünk vannak, hanem minden organizmus minden egyes sejtjében megtalálhatóak a baktériumoktól kezdve a mamutfenyőkig. A földi élet kulcsösszetevői, amelyek az evolúció több millió éve alatt beleszőtték a bolygó forgását az élőlények sejtjeinek az anyagába.

Hallgasson a belső órájára, ha kedves az élete - hvg.hu

A három, egyenként sok kilométeres lézerinterferométer mért folyamatosan augusztus 17-én. A hihetetlenül komplikált algoritmusok folyamatosan nyelték a lejövő adatokat és a jelalak-felismerésért felelős modul talált valamit. Párhuzamosan velük, két másodperccel később űrben keringő gammadetektorok nagy energiájú radioaktív sugarakat (ezért gammadetektorok) érzékeltek az égbolt eléggé nagy bizonytalansággal meghatározott, déli égre eső irányából. Pár órával később Chilében besötétedett és az összes létező optikai teleszkóp elkezdte fényképezni a becsült területet. Egy alig egyméteres tükörátmérőjű teleszkóp (pont ekkora a legnagyobb magyar távcső a mátrai Piszkéstetői Obszervatóriumban) volt az első, ami rátalált egy addig nem látszó halvány pöttyre egy jól ismert, 130 millió fényéves távolságával csillagászati értelemben közeli galaxisban. Aztán felkelt a Nap Chilében és a Hawaii-szigeteken működő távcsövek vették át a halványuló robbanás követését.

A következő ekkora dolog a Földön kívüli élet felfedezése lesz - index.hu

 

Az én belső órám legutóbb tegnap reggel jelzett, hogy el kellene menni futni. Van persze edzésprogram, meg az ember (a futó!) készül is egy-egy versenyre, tehát nem csak úgy vaktában nekiállunk rohangálni, azért nyilvánvalóan az is megtörténik, hogy az élet (család, munka, a legjobbkor robbanó időzített bombák) felülír mindenféle hiperszuper edzéstervet, és maradok. Na, ilyenkor jön a belső óra: a testem jelez, én egyre idegesebb vagyok, míg életem párja hozzám nem vágja a futócipőt: szerintem most menj el futni. És tényleg. Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, én pedig úgy érzem magam tíz kilométer után, mint egy bölcs szerzetes. Számomra ez a belső óra, ami ugyanúgy jelez, hogy futni kell menni, mint ahogyan figyelmeztet evés, alvás, ivás, és egyéb testi funkció, életösztön, belénk kódolt szükségszerűség esetén. A belső órát most tudományosan is bebizonyították, sőt, Nobel díjat is kaptak érte. 

Mutti, a tévedhetetlen

Merkel kancellárasszony nem látja, hogy hibát követtek volna el a választási kampányban. A CSU-nál azért több az önkritika: „így tovább nem mehet“.

A német választások másnapján – tagesspiegel.de

Őszintén, nem akartam írni a németországi választásokról. Sok okom van rá. 2015 őszén egy németországi konferenciára tartva, épp aznap érkeztünk az osztrák-német határra, amikor a német oldalon lezárták a határátkelőket. Ekkorra már menekültek százezrei lepték el Nyugat-Európát, döntően Németországot, hiszen Angela Merkel német kancellár mintegy meghívót nyújtott át nekik, amikor azt mondta, hogy mindenkit befogad Németország és, hogy ez az ő sikertörténetük (wir schaffen das). Ezzel párhuzamosan kialakult egy olyan magyarellenes hangulat, amit csak azok éreztek, akik azokban az időkben Európa nyugati részében éltek vagy jártak.

Nem élhetünk csupán a profanitás hétköznapjaiban

- Az Ars Sacra Fesztivál talán megnyitja az emberek szívét - mondta Köntös László igazgató -, hisz megmutat egy másik, a hétköznapi életen túli dimenziót is. Nem élhetünk csupán a profanitás hétköznapjaiban, néha kell, ami szent, ami felemel, ami ünnep, ami nem szürke, ami más. S hiszem, hogy az embernek szüksége van arra, hogy ebben a másban megmerítkezzen. (…)Nem szabad megfeledkezni azokról a kincsekről, amink van, fel kell ismét fedeznünk a templomainkat, a kultúránkat, a keresztyénségünket. Egyre többen értik meg, hogy nem szabad feladnunk ezt a veszélyben levő örökségünket. (…)Fedezzük fel újra a templomot! - hangsúlyozta a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei igazgatója. 

Fedezzük fel újra a templomot! - Ars Sacra Pápán - refdunantul.hu

 

Örök kérdésem és örök dilemmám, miért nem járnak az emberek templomba. Nyilván négy kis gyülekezetben szolgálva, látva a helyi kisboltok, a közeli nagyvárosban kisebb közlekedési dugót eredményező „vásár” forgalmát, hallván a fűrészgépek, flexek és damilos fűnyírók vasárnap délelőtti zsivaját, amolyan mindennapi keserű valóság számomra az üres padok látványa. Persze a nem járás elég relatív fogalom, ha mondjuk a harminc fős gyülekezetből jelen vannak öten, akkor statisztikailag meg is nyugodhatnánk, máshol pedig a látszólag tele templom is kevés, már ami a település létszámát, vagy a reformátusok arányát illeti. Miért nem járnak az emberek templomba? Hadd válaszoljak erre a bonyolult és többismeretlenes kérdésre mégis egyszerűen: leginkább azért, mert sokan úgy tekintenek a templomra, és a templom mögött álló egyházra, mint valami régi, letűnt kor emlékére, a templomba járás sokak számára éppen ezért nem más, mint hagyományőrzés. Ők pedig, bármennyire fájdalmas ezt kimondani, nem óhajtanak hagyományt őrizni. Leginkább azért, mert ezt a hagyományt és kultúrát nem tekintik sajátjuknak, nincsenek arról valós emlékeik és élményeik, a keresztény, keresztyén kultúra és hagyomány mögötti tartalmat pedig egyáltalán nem sikerült megtapasztalniuk. 

Helyén mondott szó

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az augusztus 20-i ünnepi szentbeszédettalálta a legmegfelelőbb alkalomnak arra, hogy ezzel a pár odavetett mondattal üzenjen hadat a mesterséges megtermékenyítésnek, illetve az e célt támogató kormányzati szándéknak. (...)

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben...

Bűnben fogant lombikbabák? Skrabski Fruzsina megindító vallomása a püspöknek - valasz.hu

 

Az idei augusztus 20-án abban a kivételes helyzetben voltam, hogy túl a kötelező vasárnapi istentiszteleteken és az új kenyérért hálát adó úrvacsorákon, nem volt ünnepi elfoglaltságom.  Így hát volt szerencsém bepillantani abba az ünnepi szentmisébe, ahol Veres püspök úr ominózus mondata elhangzott.

Győztes mentalitás

Maddison Keeney a kazanyi vb-n szinte beleesett a medencébe. Most ugyanazzal az ugrással, amit akkor szeretett volna bemutatni, világbajnok lett. (...) Tette azért érdemel említést, mert a két évvel ezelőtti kazanyi világbajnokságon épp az ő ugrása volt az, ami minden híradásba bekerült. De nem szépsége, hanem éppen esetlensége kapcsán. (...) Ezek után tudott talpra állni, és a Duna Arénában nyerni. Mindezt úgy, hogy az utolsó, mindent eldöntő ugrása ugyanaz volt, mellyel Kazanyban próbálkozott és lett közröhej tárgya. Edzője, aki akkor értetlen arccal nézte az elrontott ugrást, most boldogan nevetve ölelte magához.

Két éve rajta nevettek, mára világbajnok lett - m4sport.hu

 

Két éve írtam Maddison Keeney-ről, az évekig építgetett abszolút nulla pontos közepes fejeséről, saját pofára eséseinkről, bukásainkról. Két évvel az oroszországi vb, a világ röhejét és sajnálatát kiváltó csobbanás után ugyanez az ausztrál kislány itt, Budapesten világbajnok lett. 

Parancsra cselekedjünk!

Az elmúlt három évben a Missouri állambeli St. Joseph város derék polgárai egy napjainkban szokatlan látványt élvezhetnek: egy reverendás pap sétál városuk utcáin. (...) Csodálatos és bámulatos volt. Fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, férfiak és nők jöttek hozzá, és azonnal beszélni kezdtek a problémáikról. 

A reverendás pap élő szentbeszéd - katolikusvalasz.blog.hu

 

Micsoda világ, szokatlan látvány egy reverendás pap. Miközben teljességgel megszokott a fejkendős, burkába burkolt muszlim, a kéz a kézben sétálgató meleg párocska, az „aligruhában” villantó bombázó, egy reverendás pap látványára kapják fel sokan a fejüket. Döbbenet: mintha a „modern”, valójában végtelenül egysíkú és unalmas világban az uniformizált, divategyenruhába bújtatott, egyéniségnek hazudott tömegember a sötét középkorba vágyakozna, holott a reverenda látványa csak a tiszta és szent iránti vágyódás kivetítése. Számomra minden ilyen hír csak megerősít abban a konok hitemben, hogy igaza van a Szentírásnak: a világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését. 

Én inkább élni szeretnék

Egy üveg fehérbor és egy cigaretta – ez volt az utolsó kívánsága a 75 éves Carsten Flemming Hansennek, akit a dániai Aarhus egyetemi kórházában kezeltek gyógyíthatatlan betegséggel,  írja  a Guardian. 

Az erkélyen ülve, egy pohár borral, cigarettázva várta a halált - index.hu

 

Szép gesztus, amit a dán kórház dolgozói tettek az élettől búcsúzó 75 éves úrral: kitolták az erkélyre, hogy megnézhesse a naplementét, engedélyezték az utolsó szál cigarettát és az utolsó pohár bort. Fogalmam sincs, mit kérnék utolsó kívánságként: talán lefutnám az utolsó kilométert, megírnám az utolsó reposztot, hallgatnék egy utolsó Ákos számot, utoljára olvasnám az evangéliumot, aztán majd a többit úgyis élőben…ki tudja – jó, hogy ez most nem az én gondom. Különösképp nem készülök az utolsóra, én inkább ÉLNI szeretnék, igen, így nagybetűsen. Amíg lehet. 

"Kultusz" helyett

Emmanuel Macron megválasztásával oda jutottunk, hogy Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország vezetőjének nulla saját gyereke van.

Hány gyermeke van Európa három vezetőjének? Nulla! - mandiner.hu

Mintha a „véletlen” hozta volna össze ezt a riasztó jelképét, egyben a szimbólumát az erodálódó európai civilizációnknak, ennek az önreprodukálódásra képtelen földrésznek, amely máig tán a legsikeresebb civilizáció bölcsője, példája és terjesztője volt. Az ilyen véletlen hihetetlen. (…)Azonban a fenti európai politikus névsort nem egy véletlengenerátor dobta ki, hanem a mai európai társadalmunk belső mozgása vetélte elénk. A mai civilizációnk terméke ez, mely bizonyos, eddig nem taglalt törvényszerűségeket sejtet, amin el kellene gondolkodnunk.

Gágyor Péter: Az európai vezetők gyermektelenségéről - mandiner.hu

A gyerektelenségben bizony szerepe van a kultusznak is, amit a hatvanas évek végétől köré építettek. Nem én mondom ezt, hanem ez a tanulmány itt. „Nincs gyerek, nincs gond!” a címe, és azt mutatja, hogy ahol csodálatosan „felvilágosultak” a népek genderügyekben, ott a gyerektelenség sem jelent problémát a szemükben. Még a „childfree”, a „gyerekmentes” fogalmát is kitalálták, ez lenne használatos a „childless”, a „gyerektelen” helyett, már olyanokra értve, akik büszkén, tudatosan nem akarnak szaporodni. „Gyerekmentes”. Mintha valami káros adalékanyag lenne az ember utóda...

Stumpf András: A gyerektelen politikusok veszejtik el Európát? - valasz.hu

 

Örülök, hogy nemcsak a nálunk teljesen ismeretlen ír származású kanadai blogger, Stefan Molyneux twitter bejegyzése kapcsán gondolkodhattunk el Európa demográfiai helyzetéről, pontosabban arról a morális válságról, amelynek a gyermeknemszületési állapot a leginkább kézzelfogható jele. Örülök, hogy Gágyor Péter és Stumpf András is beszél erről – én is szeretnék, igaz, egy kissé más megvilágításban. Annál is inkább, mert azt látjuk, hogy a nyugati kultúrát alapjaiban uraló gondolkodásmód valamiért nem úgy foglalkozik ezzel a problémával, ahogyan értelemszerűen kellene – más, lényegesen jelentéktelenebb és mondvacsinált kérdéssel annál inkább. Vajon mi az oka ennek? És mi rá a keresztény válasz?

A bizalom köre

Thomas Doll mellett nagyon kiállt a legutóbbi sajtótájékoztatón. Miért?
- Mert nem kapkodunk. Mióta a vezetőedzőnk itt van, azóta a bajnoki címre törő Videoton azt hiszem, hat edzőt fogyasztott el. Thomasról, amikor volt olyan év, hogy mindent megnyert, akkor mindenki azt mondta, fantasztikus edző. Azóta elfelejtette a szakmát? Nem hiszem. Lehet, hogy idealistának tűnök, de hiszek a bajtársiasságban, hogy amikor ő van bajban, mi segítünk, ha mi leszünk, akkor ő fog. Lehet, hogy nem tudunk minden évben ennyi pénzből gazdálkodni, de ő akkor is mindent meg fog tenni a kapcsolatain keresztül, hogy a legjobb játékosok kerüljenek hozzánk. (…) Tudja, koromból adódóan jól emlékszem még Novák Dezső és Nyilasi Tibor elküldésére, fájdalmas dolgok voltak.

Exkluzív interjú Kubatov Gáborral - nb1.hu

 

Van valami rendkívül érdekes mindabban, amit Kubatov Gábor, a Fradi elnöke a vele készült interjúban mond, ez pedig nem más, mint a bajtársiasság. Valóban, meglehetősen régimódi, idealisztikus, amit olvasunk, az ember óhatatlanul is felteszi a kérdést: létezik még ilyen? Egyáltalán, meg lehet-e még bízni valakiben, annak alapján, hogy az illető üzlettárs, barát, régi ismerős? Adott szó, ígéret – lehet még hinni bennük?

Oldalak