Amikor a befőtt teszi el a nagymamát

Barack Obama leköszönő amerikai elnök Fidel Castro halála után közölte: vannak még nézeteltéréseik Kuba kormányzatával, és Amerika mindig ki fog állni az emberi jogokért a világ körül. Egy skót humorista a választweetjében így reagált erre lakonikusan: „Kínzótáborotok van Kubában”.

Kuba, Obama, emberi jogok: itt az év twitter-csatája - mandiner.hu

 

Ez a történet annyira egyszerű és tökéletes, hogy valójában nem is kellene semmit sem írni. Mindenesetre, azért járjuk körbe a hírt, President Obama esetét az emberi jogokkal, Guantanamoval, Kubával – annál is inkább, mivel Kubával kapcsolatban teljességgel igaza van, hiszen Fidel Castro hosszú évtizedei alatt emberek tízezreit börtönözték be, vagy üldöztek el az országból. És annál is inkább, mivel Obama, elnökként és azt megelőzően is folyamatosan az emberi jogok mellett emelt szót – éppen ezért akár még igazságtalannak is tarthatnánk a skót humorista megjegyzését. 

Szép, új világ (?)

Ne igyon előre a medve bőrére, tartja az ismert mondás, amiről a Newsweek és környéke olybá tűnik, ezúttal megfeledkezett. Az amerikai hírmagazin visszahívta ugyanis az újságosstandokról a Madam President főcímmel megjelent Hillary Clinton-különszám mind a 125 ezer példányát. Vagyis már csak 124 983-at, mert 17 darabot annak ellenére sikerült eladni belőle, hogy nem a demokrata jelölt, hanem Donald Trump nyert.

A Newsweek 125 ezer példányban nyomtatta ki, hogy Hillary lesz az elnök, most visszahívja a különkiadást - mandiner.hu

 

Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, már ezért megérte. Pedig én este azzal a semmitmondó érzéssel feküdtem le, hogy nem lesz itt semmi meglepetés, azért hajnali ötkor a CNN döbbent arcaira ébredni maga volt a jóleső megelégedés. Pedig korántsem tudhatjuk, igazából mire is számítsunk az új amerikai elnöktől, aki meglehetősen különc üzletember, ijesztő kijelentésekkel. Mégis, a liberális média és hozzátartozói: értelmisége és politikai döntéshozóinak hisztije talán megfelelő előszele annak, amit sokan várnak, nem magától Donald Trumptól, inkább a Trump-jelenségtől. Hogy jól teszik-e? Egyáltalán: érdemes bármit is várni attól, ami történt?

Látványkonyha, látványszereplőkkel

A 2005-ös hangfelvétel, melyen Trump nőzési szokásairól beszél (…), szavai szerint teljesen kiakasztották az elnök feleségét. „Nem tudok nem erre gondolni. Rendkívül megrázott, mélyebben, mint gondoltam volna” – idézi a CNN. Szerinte Trump teljesen szabadon beszélt szexuális predátor viselkedéséről, „azzal büszkélkedve, hogy hogyan csókolja és fogdossa a nőket, olyan obszcén nyelvet használva, hogy sokan azon aggódtunk, nehogy a gyerekeink meghallják a tévében”. A first ladynek elcsuklott a hangja, amikor arról beszélt: őt is mennyire sérti mindaz, amit Trump mondott és ami kiderült róla.

Michelle Obama remegő hangon szólt „szexuális predátor” Trumpról - index.hu

Így utólag visszagondolva azért voltak érdekes, mi több, szánalmas figurái a magyar közéletnek. Nem mintha ez bármit meghatározna abból, milyenek is vagyunk mi, magyarok, ugyanakkor sok mindent elárul, ki, mikor, miért, minek köszönhetően lett többé-kevésbé meghatározó szereplője mindennapjaink történelmének. Terhelt múlt, hozzá nem értés, nagyot mondás, vicces és nevetséges megjegyzések, kényes szituációk: egykori pufajkás miniszterelnökünk alázatosan és szolgálatkészen lohol az amerikai katonákat látogató Bill Clinton mellett; a „liberális férgek” szállóigévé vált megjegyzése a chilei cseresznye szakértőjétől; útelágazódás, villanykapcsolók áthelyezése, december elsejei koccintás, D-209-es dosszié – csupa jelképesnek számító mondat és cselekedet, ügy és téma, melyek könnyeket csalnak a szemünkbe – persze csak áttételesen. Ugyanakkor, látva az amerikai elnökjelölteket, az egyre szánalmasabb, karaktergyilkos kampányt, megnyugodhatunk: ha a Nagy Testvérnél tényleg ilyen minőségű a felhozatal, ennyire gyér a körítés, ennyire a másik megsemmisítéséről és nem a hozzáértésről, jövőképről szól a kampány, nyugodtan sarokba dobhatjuk jól megszokott kelet-közép európai komplexusainkat.  

Mindenben és semmiben is

A norvégok mindenfélék, mindenben és semmiben is hisznek – többek között ezekről beszélt egy kerti partin elmondott beszédében V. Harald norvég király, aki látványosan kiállt a melegek és a bevándorlók mellett is.

A norvég király beszédénél nincs politikailag korrektebb - mandiner.hu

 

Mielőtt még legyintenénk, és drága jó Knézy Jenőnek a sidney-i olimpián elhangzott mondatát idéznénk Harald király szavaival kapcsolatban („ez jó, ezt tedd el valami humorosba”), nem árt figyelembe venni, hogy az összetákolt, kissé nevetséges és suta beszéd kiválóan összefoglalta azt a gondolkodásmódot, amelyet a mai nyugati világ véleményformálói és az őket támogató gazdasági érdekcsoportok elvárnak és erőszakkal terjesztenek. Végső soron teljesen mindegy, hogy a norvég király, a kanadai miniszterelnök vagy esetleg valamely felekezet főpapja ír, mond, állít hasonlót, őket ünnepelni kell, hiszen ők azok, akik modern, felvilágosult módon gondolkodnak, akik vallásukat, hitüket méltó módon képviselik. Ennek ellenére talán egyre nyilvánvalóbbá válik: a „mindenben és semmiben” világa, a „mindenfélék vagyunk” világa egyre kevésbé működik. 

Itt az idő

Hollande később felhívta telefonon Ferenc pápát, hogy elmondja, mennyire lesújtották a történtek. "Amikor egy papot bántanak, az egész Franciaországnak fáj" - mondta Hollande a hivatala közleménye szerint. Megígérte a pápának, hogy mindent megtesznek azért, hogy megvédjék a francia templomokat.

ISIS-esek ejtettek túszokat egy francia templomban, egy 85 éves papot megöltek - index.hu

Mi tehát továbbra is járni fogunk misére, bárminők legyenek is félelmeink, hogy elnyerjük azt a szeretetet, amely azért győzi le a gyűlöletet, mert nem viszonozza azt. És miután szeretni akarjuk azokat, akik azt hiszik, hogy az ellenségeink, és azokat is, akik semmivel sem törődnek – templomaink ajtói eztán is nyitva lesznek.

Je suis Jacques Hamel atya - reformatus.hu

 

Tudjátok, számomra mi a legmegdöbbentőbb az egész támadásban? Nyilván azon kívül, hogy Jacques Hamel lelkipásztor testvéremet lefejezték, és az egészet videóra vették? Az, hogy a templomban rajta és a támadókon kívül mindössze két apáca és két „további hívő” tartózkodott. Merre járt a gyülekezet? 

Urai vagyunk a helyzetnek...

Napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2011. július 22-én Norvégia örökre megváltozott. A norvég Anders Breivik előbb Oslo központjában, majd a fővároshoz közeli Utøya szigetén összesen 77 embert mészárolt le. A tömeggyilkosság sokkolta az országot (…)

A.B., aki egy egész országot megváltoztatott - origo.hu

 

Péntek este hat óra 10 perccel olyan bejelentést kapott a rendőrség, hogy több fegyveres kezdett el lövöldözni München egyik plázájában, illetve annak közelében. (...) Szintén éjjelre derült ki, hogy a támadó egy 18 éves, iráni és német állampolgárságú, Münchenben élő férfi volt. A nevét egyelőre nem közölték. (...)

Mit tudunk eddig a müncheni lövöldözésről? - index.hu

 

Pont egy hete írtam: nincs is rosszabb annál, amikor megtanulunk félelemben élni, erre tessék: előbb egy baltás gyilkos, aztán egy müncheni bevásárlóközpontban lövöldöző őrült késztet bennünket arra, hogy müncheniként bezárkózzunk otthonainkba, vagy aggódjunk külföldön élő, dolgozó, vagy éppen csak nyaraló, rokont látogató ismerőseinkért. Úgy tűnik, a biztonság meglehetősen kétértelmű fogalom lett Európában. Mi történik itt, és miért? Tudja ezt még valaki? 

Világkép

A France24-nek nyilatkozó szakértő szerint egyszerűen már nem lehet komolyabb biztonsági intézkedéseket bevezetni: a támadók világképét kéne kétségbe vonni, akár már az iskolapadban is.

Szakértő: rövid távon nincs megoldás a terrorizmusra - mandiner.hu

 

Lassan hozzászokunk. Talán ez a legrosszabb, ami történhet. Először New York, aztán London, tegnapelőtt Párizs és Brüsszel, ma Nizza. Először szörnyülködünk, aztán transzparenst szorongatva felvonulunk és facebook profilt cserélünk, imádkozunk, megdöbbenünk. Óvatosabbak leszünk. Ősszel, a párizsi támadás másnapján utazott feleségem Rómába, mondtam neki, kerüld a gyanús embereket. Kösz szépen –válaszolta- itt most mindenki gyanús. Méregetjük egymást a repülőtéren vagy a metróban, elhagyott csomagok váltanak ki pánikot egy-egy állomáson. A félelem szépen beleeszi magát a mindennapjainkba – ám a legrosszabb mégis az, amikor megtanulunk így élni. 

Futbólia

Azok a kisjátékok a középpályások és a szélsők között, amelyeket rendre hitetlenkedve nézünk, nem véletlen bravúrok: ez a focink. Igen, a focink, ami nem csak homályos tévéfelvételeken létezik, meg a szüntelen nosztalgiázásban, hanem a pályán. Majdnem elsírtam magam, miközben ezt leírtam.

A nap, amikor Magyarország egykapuzott - index.hu

 

A kapitány mesél arról is, mennyien kérdezték tőle hitetlenkedve, tényleg őt (Kleinheislert) akarja kezdetni Oslóban, egy ilyen fontos meccs előtt. Aztán persze ő lőtte a győztes gólt.
- Szkeptikusnak tűnnek a magyarok.
- Futball tekintetében semmiképp sem nevezném bátornak, vagy előremutatónak a közeget. Ezt érezni a játékosokon, akiknek újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled.
Sokat beszélnek a kishitűségről. A norvég meccsek előtt például állandóan azt hallgatták, hogy kéne döntetlenre játszani kinn. Aztán az 1-0 után azt, hogy kéne megúszni a hazai meccset. És nagyon unták.

Bernd Storck megfejtette, mi a baj a magyar mentalitással – 444.hu

 

Nézzük az Izland elleni meccset valahol Kaposváron a lányokkal és a barátokkal, több száz fanatikus kíséretében. Máskor persze mindenki példás családapa, megértő feleség, lányokat bámuló tini, barátnőivel plázázó szőkeség, itt azonban most szurkolóvá nemesültünk. A feszültség tapintható, minden szem a képernyőre tapad. Gól, egyenlítünk, örömkönnyek, zászlóerdő, eufória. Ugyanez hatványozottan ismétlődik a portugálok elleni döntetlen után. Most sajnálom csak igazán, hogy nem Budapesten vagyunk, vagy éppen kint Franciaországban, hiszen ott sokkal nagyobb a fieszta. Nézem a neten a magyar szurkolók felvonulását, a képeket, videókat, fővárosi barátaim megosztásait a budapesti örömünnepről – el sem hiszem, hogy ez velünk történik. Pedig igaz: az indexes Jávor Bence sírva fakad, látva, elemezve a magyar válogatott szervezett és nagyszerű játékát, miközben emberek százezreit deríti jobb kedvre, varázsolja el a nemzeti tizenegy. A csapat most a legjobb antidepresszáns, olvasom valahol az interneten, és valóban: a kórházakban járókeretes nénik és bácsik csoszognak ki a folyosói tévé elé, miközben fekvőbetegek kérik: nővérke, úgy állítsa be az infúziót, hogy hatkor meccs van! Az utcákon, kertekben, a házak előtt focizó gyerekek, a mi fiaink Dzsudzsák, Gera és Nagy Ádám nevét harsogják, rájuk akarnak hasonlítani. Kanadai barátom a portugálok elleni meccsre meghívja az európai focit nem ismerő, a magyar labdarúgás régmúltjáról semmit nem tudó ismerőseit: gyertek, nézzétek a magyar csodát, Gera őrületes gólját, a mieink játékát, szurkolóink örömét. A nemzet felbolydult és végre összekapaszkodott, a szívünk jobb kedvre derült, csapatkapitányunk pedig azt nyilatkozta: nehéz legyőzni azt, aki mögött tizenötmillióan állnak. 

Futbólia újjászületett. 

Talán Magyarország is újjászületik egyszer.

Szólni, jelen lenni, élni

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

 

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?

Helyreigazítás

A cikkben foglalt állítást nem ellenőriztük elég alaposan (…).hibáztunk, amikor az információt tényként kezeltük (…)A hibáért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük.

Helyreigazítás - index.hu

ERROR 404


Elnézést kérünk, de az általad keresett oldal nem található a szerverünkön.
Lépj vissza nyitóoldalunkra!

Mennyibe került az adófizetőknek, hogy a miniszterelnök fiát a TEK hozta haza Ugandából? - magyarnarancs.hu

 

Akkor elsőként: itt és most a történet szereplőit tegye mindenki zárójelbe. Nem ők a fontosak: nem az index, nem a TEK, nem Orbán Gáspár. Nem róluk akarok írni, hanem magáról a jelenségről – vagyis arról, milyen könnyű félrevezetni, valótlant állítani, eláztatni, tönkretenni. Hozzávalók: csipetnyi rosszindulat, kávéskanálnyi félinformáció (szükség esetén helyettesíthető kitalációval), löttyintésnyi vélemény - a hozzávalókat összekeverjük, majd alaposan megszórjuk fantáziával. Elkészülte után megfelelő oldalakra helyezzük, majd hagyjuk, hadd "dolgozzon". Ha munkánkat lelkiismeretlenül végeztük, az eredményt mindenki megelégedéssel fogyasztja.   

Oldalak