Betontengerre magyar?

És valóban, az országban az elmúlt bő másfél évtizedben igencsak megszaladt a térkő, ami idővel a rendezettség szinonimája lett, a gyártók fürdenek a településekről áramló – főleg uniós támogatásokból megvalósuló – megrendelésekben, épül, szépül kis hazánk. A rendezettség ezen érzete azután érezhetően átszivárgott a mindennapi felhasználók ízlésvilágába is, aki teheti, díszkövekkel kezdi burkolni kertjének egy részét, legalább az autóbeállót, vagy a gyalogos útvonalakat, majd idővel teljesen átveszi az uralmat. A térkövezés egyfajta össznépi szenvedéllyé vált, lassan el is feledkezünk arról, hogy mi lenne eredeti funkciója, szerepe, idővel kiszorít minden mást kertünkből.

A térkővel leburkolt ország - mandiner.hu

 

Aki próbált már tavaszi hóolvadások, nyári záporok, őszi esők és téli havazás után a sáros, térdig, de legalább bokáig érő mocsokban közlekedni akár autóval akár gyalog, az tudja, mekkora érték a térkő. Nemcsak hasznos, de szép és mutatós is, ám ahogyan lenni szokott, lelkesen és egyre magabiztosabban „toljuk túl” ezt az egyébként értékes és korántsem olcsó építőanyagot. Mindenhová térkövet! – adták ki a jelszót az önkormányzatok és háztulajdonosok, s burkoltatják le saját kis világuk minden egyes szegletét, hogy aztán térkőben és kavicsban fuldokolva, a térkövet ivóvízzel locsolva, hamis ciprusok és tuják nemlétező árnyékába menekülve arról panaszkodjanak, milyen kibírhatatlan a hőség.

Gyalázat

A bukaresti külügy az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásában úgy értékelte: a magyar tisztségviselők szították a feszültséget, miközben a román fél folyamatosan nyugalomra intett és mindkét közösség által elfogadható, kiegyensúlyozott megoldást szorgalmazott.

Bukarest a magyarokat vádolja a feszültségek szításával - mandiner.hu

Csütörtökön román nacionalisták egy I. világháborús katonai temetőben vandálkodtak, a temetőt békésen védelmezni próbáló magyaroknak azt kiabálták: „Ki a magyarokkal az országból! Mars Budapestre!” A román külügyminisztérium kiadott egy közleményt, miután csütörtök este Teodor Meleşcanu román külügyminiszter és Szijjártó Péter az úzvölgyi katonai temetőnél történt incidensről tárgyaltak telefonon.  A román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy „küldjenek egy nagyon világos üzenetet a magyar közösségnek a konfrontáció és a feszültségek fokozódásának elkerülése érdekében”.

A román külügy szerint a külhoni magyarokat kellene megfékezni - mandiner.hu

 

Gyalázat. Ezzel az egyetlen szóval lehet legjobban jellemezni mindazt, ami az úzvölgyi katonai temetővel kapcsolatban történt. Nemcsak azt, hogy a közeli román település polgármestere kitalálta, hogy a temetőben állítólagosan nyugvó román katonáknak emléket állítana, holott ott nem nyugszanak román katonák; nemcsak azt, hogy a feldühödött, felheccelt románok betörtek a temetőbe és megrongálták a sírokat. Hanem azt, ahogyan a román állam, hivatalosan reagál: példátlan módon a román nagykövet nem megy be a magyar külügyminisztériumba, s a magyar külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetés után a román külügy a külhoni magyarokat figyelmeztetné.

Ébredésért imádkozni

Nemcsak a lelkipásztorainkért, gyülekezeti munkásainkért, tanárokért, presbiterekért vagy szeretetszolgálati munkásokért kell folyton imádkoznunk, hanem ébredésért is – emlékeztett Bogárdi Szabó István. – A szívek megújulása, az életünk reformációja nélkül minden hagyomány kihűl és minden új kezdeményezésről kiderül, hogy üres volt.

Ébredés nélkül nem lesz növekedés - reformatus.hu

 

Bevallom, mindig kellő távolságtartással közelítek a Zsinaton történtek felé, egyrészt – „jó” református lelkészként- azt gondolom, „jó messze van az tőlem”, másrészt egyházunk Zsinata nem azért ül össze, hogy –törvényalkotó testületről lévén szó- reposztra kívánkozó témákkal foglalkozzon. Ám Bogárdi Szabó István püspök úrnak a zsinati ülésszakon elhangzott szavai most mégis ide kívánkoznak: ébredésért kell imádkoznunk. Milyen jó ezt hallani!

Extrém

Ezért is esett nagyon jól a 2019. február 10-ei miniszterelnöki bejelentés, amely a családi lét extrém sportolóit, a négy- és annál több gyermeket nevelő anyukákat egy nagyvonalú gesztussal kivonta a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezettek köréből. Felfogásom szerint nem ingyen pénzt kaptunk, hanem a lemaradásunk kompenzálását, amelyért persze továbbra is meg kell dolgozzunk – és ez jól is van így. Az anyagi segítség mellett azonban legalább olyan fontos az elismerése annak az eredménynek, amely ugyan nem mérhető stopperórával vagy gólokkal, de aki felnevelt már egy csapatnyi gyerkőcöt, tudja, hogy ez is egyfajta extrém teljesítmény.

Extrém teljesítmény a nagycsalád, és végre elismerték - kepmas.hu

 

Aki volt már futóversenyen, az tudja, hogy a győztesek mellett azokat is megtapsolják, akik a sokadik helyen érnek be a célba. Jár a taps mindenkinek, aki nevezett, elindult, aki mer többet vállalni, aki lefutott tíz, huszonegy, negyvenkét, vagy akár kétszáztizenhét kilométert. 

Nem vagyunk egyformák, van, akinek egy gyermek is teljesítmény, mert ennyi sikerült, mert így hozta az élet, máshol kettő, három, négy, sőt, még ennél is több gyerek alkotja a családot. Nem könnyű sem egy, sem több gyermeket felnevelni (különösen egyedül), a kormány pedig úgy gondolta, hogy tovább folytatja mindazoknak a támogatását, akiknek gyermekeik vannak, vagy szeretnének gyermekeket. Sőt, egy merész lépéssel azt deklarálta, hogy elismeri azokat az édesanyákat, akik négy vagy több gyermek vállalásával extrém versenyre neveztek. A most bejelentett és a már korábbi családtámogatási intézkedések nem titkolt célja a nyolcvanas évek eleje óta tartó népességfogyás megállítása, a trend megváltoztatása. 

Drágám, Bogaram, Életem!

Ahány ember, annyiféle szakítás. Vannak, akik jó szívvel emlékeznek az exükre, de legalább annyian, akik a pokolba kívánják. Nekik szól a kenti Hemsley Conservation Center ajánlata. Az angol állatkert ugyanis most Valentin-nap alkalmából lehetővé teszi, hogy egy-egy csótányukat az exünkról nevezzük el - mindössze jelképes másfél fontot kell fizetnünk érte.

 Csótányt nevezhet el exéről egy angol állatkertben – hvg.hu

 

Különös lehetőség, soha vissza nem térő alkalom, különösen így, a Házasság Hete kezdetén, Bálint (bocsánat, Valentin!) nap előtt kevéssel: lepd meg exedet egy kis névadó ünnepséggel. Valódi fanyar angol humor, élelmes igazgató, talán sorban álló csalódott, megkeseredett emberek. Nekem azért lennének egyéb ötleteim is.

Lázadj! Légy hős! Élj! Pelenkázz!

Én még nem hallottam olyat, hogy valaki a halálos ágyán a 26 kitüntetését emlegette, mint dicsőségét. Ellenben felhozta minden percét, amit a szeretteivel töltött, amit a gyermekeivel töltött: ezért fontos nagyon, hogy a férfiak visszataláljanak ahhoz az örömforráshoz, amit a nemük jelent, amit a párkapcsolatban betöltött jelenlétük jelent. Tény, hogy a jó házasságban élő férfiaknak ötször kisebb az esélyük az idő előtti elhalálozásra. Viszont a gyermektelenség olyan súlyos tényező az egészségükre nézve, – és ezt Kopp Máriáék is igazolták – hogy a dohányzás, az alkohol, a drogok és a helytelen táplálkozás összeadva is kisebb kockázatot jelentenek! Pelenkázz, hogy hosszan éljél! Ha a munkahelyüket elveszítik, még akkor is ki tudnak teljesíteni a családban, és lesz mire büszkének lenniük a halálos ágyukon.

Egy lány számára a legcsodálatosabb férfi az édesapja” – egy szakpszichológus véleménye genderről, apaságról, házasságról - 777.blog.hu

 

Kellene erről egy filmet készíteni. Arról, hogy mi az élet: keresed és megtalálod a társad, aztán megnősülsz vagy férjhez mész, születnek a gyerekek, s ti ketten felnevelitek őket. Rém unalmas film lenne: nem lennének benne speciális effektek, sem szuperhősök, sem szupersztárok, sem világvégét vizionáló katasztrófák, gonosz földönkívüliek, semmi, amitől szuperprodukció, kasszasiker lehetne. Ám ha jobban belegondolok, Superman és Allien nélkül is elég izgalmas és drámai az élet egy feleség/férj és egy-kettő-három-négy gyerek oldalán.

Hová tűntek a férfiak?

Az igazság azonban az, hogy az apa és gyermeke közötti kapcsolat ugyanolyan fontos, mint az anya és gyermek közötti kapcsolat: akkor válhat egészséges felnőtt valakiből, ha a férfi és a női energiákat egyaránt megkapja. Mégis, egyre többen nőnek fel tényleges apaminta nélküli családban – ennek pedig súlyos hatásai lehetnek.

Ács-Fehér Kinga: Az apa nélkül nevelődő generációk sérült személyisége - 20on.hu

 

Sok igazság van abban, amit a 20on portál szerzője (sosem hallottam még róluk, most igen, köszi, mandiner), Ács-Fehér Kinga az apa nélkül felnövő generációkkal kapcsolatban írt. Való igaz, a modern társadalom apátlan társadalom, az apák hiánya sokféle problémát, adott esetben tragédiát is okozhat egyes gyerekek életében. Azt javaslom, szélesítsük egy kicsit a kört, hiszen a szerző által felvetett kérdés valójában egy jóval nagyobb problémának a része: ha már apa nélkül felnövő generációkról beszélünk, beszéljünk férfiak nélküli társadalomról is, és kérdezzük meg, hová tűntek a férfiak az élet egyre több területéről?

Ne menjünk el szó nélkül!

»A miniszterelnök nem hagyja magát beleprovokálni ilyen válaszba«. Az »ilyen« alatt azt értjük, hogy általában vàlaszba. Legalább ennyi elhangzott. Meg hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ami igaz is, a lopás ugyanis nem üzlet. Illetve még az is, hogy olyan szituációkat nem vállal, amelyekben »eleve rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz fel«. Vagyis gyáva szar. Köszönjük, maradjunk ennyiben.

A miniszterelnök nem hagyja magát beleprovokálni ilyen válaszba – mandiner.hu

 

Az internetnek megvan az az előnye, hogy pillanatok alatt eljut hozzánk bármi: információ, hír, vélemény, sületlenség. Hont András hvg-s megmondó ember nem igazán tartozik a megkerülhetetlen közszereplők táborába, így sommás megállapítását akár még a lényegtelen vélemények közé is sorolhatnánk, amivel nem érdemes foglalkozni. Mégsem szeretnék szó nélkül elmenni amellett, amit Hont András írt – nem, nem szabad legyinteni, nem szabad ezt annyiban hagyni. Egyszerűen elég volt már abból, hogy egyesek azt gondolják: ők bármit megtehetnek. 

Labdarúgó Zrt.

A Nemzeti Sport szokásához híven elkészítette posztonkénti rangsorát, amelynek eredményeként kialakult a labdarúgó NB I első 18 fordulójának álomcsapata.

Hárman a Fradiból, ketten a Vidiből – összeállt az ősz csapata – nemzetisport.hu

 

Álomcsapat álomjátékosának lenni biztosan megtisztelő lehet, hiszen az elismerést, hogy egy álomtizenegyben játszhatsz –még akkor is, ha csak képletesen- nem adják könnyen, azért keményen meg kell dolgozni, kérem szépen. Bizonyára a sportoló számára is visszajelzés egy ilyen csapatba bekerülni, tudni, hogy nem volt hiábavaló a sportba fektetett sok-sok munka, energia, idő. Minden elismerésem tehát azoknak a labdarúgóknak és sportolóknak, akik ilyen és ehhez hasonló álomcsapatok tagjai lehettek, mégis, hadd legyen savanyú egy kicsit a szám íze, leginkább azért, mert egy egyszerű szurkolónak meglehetősen nehéz eldöntenie, hogy sportolók küzdenek a pályán, vagy egy vállalkozás fizetett alkalmazottai?

Fesz van

Fesz van, érted, feszültség. Kidagadnak az erek, ökölbe szorul a kéz, fröcsög a száj, gyilkol a klaviatúra. Nem mehet ez így tovább! Fegyverbe, fegyverbe! Na de éppen adventben? 

Miért is ne.

Adventben egyébként is fesz van. Dudálsz és öklöt rázol a dugóban, közelharcot vívsz az akciós botmixerért, közben úgy vásárolsz, mintha az ünnepekkel egyenesen az armageddon jönne el. Majd meg őrülsz, hogy tökéletes otthont kreálj, amiben hiba nélküli minden, család, fenyő, ajándék, étel, vendéglátás, még a gyerekeid is tökéletesen viselkednek. Hiába, a Facebook-on mutogatható látszat életért szenvedni kell. 

Szóval fesz van, hozzászoktunk, nekem meg egyre inkább elegem van. Mondom is, miből. 

Elegem van a közéletből, legalábbis abból a részéből, amit napi politikának hívnak. Az egész annyira szánalmas és szomorú, hogy kár is több időt és energiát vesztegetni rá. Elegem van abból, hogy mindig mindenért a harmadik választását vastagon megnyerő Orbán a hibás, aki egy tál lencséért eladta Putyinnak az országot, miközben –ezt csak suttogva merem leírni- diktatúrát épít. Elegem van abból, hogy napról napra rosszabbul élünk, hogy a kormány mindenkivel ki akar babrálni, de leginkább a szegény hajléktalanokat akarja megfosztani attól az alapvető emberi joguktól, hogy szabadon megfagyhassanak az utcán.

Száraz november

 Három évvel ezelőtt indította el brit mintára a Kék Pont Alapítvány a Száraz November névre keresztelt öngondozó projektet, melynek lényege, hogy a résztvevők egy hónapon keresztül nem fogyasztanak alkoholt.

A nők alkoholfogyasztására koncentrál idén a Száraz November - 444.hu

Ha már október a reformáció hónapja, akkor november a szárazságé, ami esetünkben annyit tesz, hogy a Kék Pont Alapítvány felhívására megfogadjuk: ebben a hónapban nem iszunk alkoholt. Az egymillió alkoholista országában helyénvaló az ilyen kezdeményezés, már csak azért is, hogy ne legyenek még többen: az ún.” mentál-fitness” nem a rendszeres, napi nagy ivókat, a már alkoholizmusba süllyedteket célozza, hanem azokat, akik hetente legalább egyszer vagy többször isznak. A cél pedig nem más, olvashatjuk az Alapítvány facebook oldalán, mint „a mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által.” Továbbá „fontos cél a testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, valamint az italozás okozta problémák korai felismerése.” A szervezők idén különösen a nőkre koncentrálnak, őket szeretnék megszólítani. Helyesen teszik!

Miféle diktatúra?

Utóbbi ráadásul az egészség hamis kultuszából fakad, amit a modern világ kicsinyes pedantériája és a véges testi létért remegő materializmusa teremtett meg, a kispolgári attitűdök nyomasztó világuralmának jegyében. Ez az életmód-diktatúra iktat ki mindent – talán a sportot kivéve –, ami a közös jelenlét és időtapasztalat megélését szolgálhatná az atomizálódó társadalmakban. Ilyen az a rituális tömjénfüst, ami jelenlétesítő ereje folytán a tér és idő megbomlott egységének helyreállításában összehozza és átszellemíti a kultuszközösség tagjait. Bármit is gondoljunk hasznáról vagy káráról, be kell ismernünk, hogy az emberi élet azon régióihoz tartozik, melyek kontemplatív jellegüknél fogva megőrizhetnék autonómiájukat a haladás totalitárius őrületével szemben.

Czopf Áron: Lázár tiszteletreméltó tévedése - mandiner.hu

 

Érdeklődéssel olvastam Czopf Áron írását a mandineren Lázár János minapi kijelentésével kapcsolatban, mely a dohányzás teljes körű betiltását indítványozza a 2020 után születettek körében. Értem én, hogy Czopf Áron –írása alapján legalábbis- szeret dohányozni, éppen ezért felháborodott az egykori kancelláriaminiszter javaslatán. Üsse kő, háborodjon fel rajtam is: arra a kijelentésre ragadtatom magam, hogy megtiltanám (sic!) a 2020 után születendőknek a dohányzást és javasolni fogom a miniszterelnöknek, hogy „akik 2020 után születnek, Magyarországon ne vásárolhassanak dohányterméket”.

Oké, nem kell kétségbe esni: az egészből úgysem lesz semmi. Nyilvánvalóan, hiszen az egész javaslat felesleges, tényleg társadalommérnöki, hatása meglehetősen negatív lenne, és kb. annyira komolyan vehető, mint a szóban forgó írás egy-egy érvelése. 

Vigyázz!

Súlyos támadás érte vasárnap este Magyarország egyik legeredményesebb ultrafutóját, Makai Viktóriát. (…)A kedd reggeli bejegyzés szerint a kétgyermekes sportolót az otthonához közel, edzés közben támadta meg egy férfi, majd miután menekülni próbált, támadója megverte, és megpróbálta megerőszakolni. Csak annak köszönheti menekülését, hogy a férje még időben odaért, és a támadó elfutott.

Edzés közben támadt erőszakoló az ultrafutó-bajnoknőre – index.hu

 

Döbbenet. Ez volt az első reakcióm, amikor a Facebook-on Makai Viki bejegyzését olvastam az őt ért vasárnapi támadásról. Döbbenet, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen mégiscsak előfordulhat, egy ismert futónővel, Budapesten, napjainkban.  Aztán eszembe jutottak azok a hölgyismerőseim, akik futni járnak, és elfogott a félelem és a gyűlölet. Ha őket támadnák meg…

Kárpátalja

Viktor Baloga szerint az ukrán államnak fel kellene vásárolnia az áttelepült kárpátaljai magyarok üresen álló otthonait kelet-ukrajnai menekültek számára, aminek köszönhetően megszűnne Beregszász magyar jellege.

Kárpátaljai politikus: Ukrajnának betelepítéssel kellene megszüntetnie Beregszász magyar jellegét - mandiner.hu

 

A Kárpátaljával kapcsolatos történéseket meglehetősen nehéz kommentálni. Mintha valami rémisztő filmet néznénk, vagy visszarepülnénk a huszadik század gyászos évtizedeibe: idén februárban a kárpátaljai magyarok érdekképviseletét ellátó KMKSZ székházát érte támadás, majd júliusban a nagydobronyi imaház és óvoda lett gyújtogatás, tűz martaléka. Már ez is elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan egy Európai Unióba igyekvő, huszonegyedik századi, normális jogállamban, de hogy valaki titkos felvételeket készítsen egy idegen állam felségterületének számító konzulátuson, ahogyan ott állampolgári esküt tesznek, aztán egy honlapon kárpátaljaiak személyes adatait nyilvánosságra hozzák, majd az ukrán külügyminiszter a titkos felvételekre hivatkozva fenyegesse, végül kitiltsa a magyar konzult – úgy hittük, ennél nincs tovább, nincs lejjebb. Aztán mégis: ahogyan fent is olvashatjuk, a kárpátaljai ukrán képviselő már az etnikai viszonyok megváltoztatásáról, betelepítésekről beszél. Nincs új a nap alatt, láttuk ezt már máshol is az utódállamokban, abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy Kárpátalján itt megállnak a magyar kisebbség megfélemlítésében. Vajon mit tehetnek a kárpátaljaiak? És mit tehetünk mi? 

Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

Ismétli önmagát 2. rész

Magyarországon sosem volt valódi liberális demokrácia, hiszen évszázadokig királyok kormányozták az országot – írja Heller Ágnes a New York Timesban. A magyar filozófus szerint Európában nem sikerült „marginalizálni” a nemzeti identitást, a modern diktátorok pedig a demokratikus többség segítségével diktátorkodnak.

Orbán zsarnokságáról írt Heller Ágnes a New York Timesban - mandiner.hu

 

Már vártam, hogy a múlt heti „jelentés”, és a hazafias szívvel, kokárdát markolva, zászlót lengetve elkövetett lelkes egyetértés után valahol a fényességes nyugati (értsd: haladó) világban feltűnjön végre egy velünk foglalkozó írás, hiszen tudjuk, hogy efféle írások és az igenre emelkedő kezek bizony összetartoznak, mint a borsó, meg a héja. Elveszejtett választás után aggodalom, aggodalom után újságcikk, riport, tudósítás, unalomig ismételt súlyos jelzők, ránk sütött bélyegek, biztonság kedvéért becsomagolt bőrönd az előszobában – a forgatókönyv mindig ugyanaz, immár évtizedek óta. Nos, a várva várt cikkecske menetrendszerűen meg is érkezett, hová máshova, mint a The New York Times olvasóihoz, Heller Ágnes filozófus klaviatúrájából. 

Ismétli önmagát

A szavazás alkalmat adott volna arra, hogy az úgynevezett baloldal bizonyítsa korszerű patriotizmusát. Nem tette, pontosabban ezúttal se tette, mint ahogy nem tette 2004 decemberében sem. A bevándorlás liberális támogatása mindmáig fontosabb számára, mint a magyar kisebbségek ügye. Amit most cselekedett, az nemcsak politikai hiba, hanem a haza sokadik cserbenhagyása. Egyszerűbben szólva: szégyen.

Szili Katalin: Szégyen - mandiner.hu

 

Nem vagyok politikai újságíró, éppen ezért nem is szeretnék semmiféle politikai konklúziót levonni a kedden történtekből. Megteszik ezt helyettem mások, tollforgatók, heves vagy visszafogottabb érzelmű újságírók, bloggerek, elemzők, véleményformálók, műsorvezetők, kommentelők.  Aki politikai véleményt akar hallani, megerősítést szeretne, vagy kínjában nevetni, van hová fordulnia. 

Bárhol, bármikor

A közlekedési fegyelem megbomlása miatt szigorítja a sebesség-ellenőrzéseket a rendőrség, például nem fogják közzétenni a mérések tervezett helyszínét – jelentette be az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti főosztályvezetője pénteken Budapesten.

Szigorítják a sebességellenőrzéseket – hirado.hu

 

 

 Azt most nem idézném, hogy mit is gondoltam akkor, amikor először meghallottam a hírt, miszerint a rendőrség szigorítja a sebesség-ellenőrzéseket. Merthogy autót vezetőként azt tapasztaltam, hogy a rendőrség eddig is szigorúan vette a sebesség-túllépéseket. Először drasztikusan megemelték a szabálysértési bírságok összegét, aztán fix traffipaxokat (VÉDA) telepítettek. Ráadásul civil autókból eddig is mértek. Most azonban még nagyobb szigor következik, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem teszik közzé, hol találkozhatunk a rend éber őreivel. Értem én, ez is egyfajta logika: ha a nagy szigor nem használ, hát szigorítsunk még jobban, hátha! 

Egy napra

A volt Jobbik-elnök Egerbe utazott, ahol egy főként romákból álló brigád mellé állt be dolgozni egy napra. A volt Jobbik elnök a fűnyírást próbálta ki: motoros fűkaszát ragadott, habár állítása szerint ilyet még életében nem csinált.

Vona Gábor dolgozni ment - mandiner.hu

 

Jöhetnél hozzánk, Gábor, pénteken egész délután fűkaszával nyírtam a füvet a parókia és a templom körül – jó, elsősorban nem ez a lelkész feladata, ennek ellenére valakinek ezt is meg kell csinálni. Jobb híján ez a valaki én vagyok, az idősek nem tudnak ebben segíteni, a fiatalok a sajátjukkal vannak elfoglalva. Nincs ezzel semmi gond, nem lehetetlenség, be kell osztani az időt, erőt, feladatokat, meg aztán javamra is vált, hogy immár évek óta én nyírom a füvet – hol „tolós”, hol „ráülős”, hol fűkaszás változatot választva.

Aki a jó részt választotta

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

 

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Oldalak