Van igazság abban, hogy egy jó döntés egyenes út a következőhöz. Az egészséges szokások (például a reggeli mozgás vagy a kiegyensúlyozott reggeli) dominóhatást indíthatnak be, amitől a nap további részében is jobb döntéseket hozhatsz. Evans szerint az akaraterő az izmokhoz hasonlóan működik: minél többet dolgoztatod, annál erősebb lesz. Ha a reggeli futás nem fér bele, kezdd a napot valamilyen más, pozitív rutinnal – például jógázz, vagy dobj össze egy egészséges reggelit. Ha a napod olyasmivel indul, ami támogatja az edzésprogramod, kisebb eséllyel hagyod ki a futást később. (...) Evans szerint ha egy megterhelő munkanap során elég időt szakítasz a mentális regenerálódásra, visszaszerezheted a motivációdat a munka utáni futóedzéshez. 

Lemerült az agyad? 6 tipp, hogy felpörgesd! - runnersworld.hu

Tehát a reggeli pozitív rutin hozzásegít bennünket ahhoz, hogy mentálisan jó állapotba kerüljünk. Egyetértek, és örülök, amikor mentális energiáról beszélünk. Reggeli futás, egészséges reggeli – és a jóga. De könyörgöm, miért a jóga? Miért ajánlják folyton-folyvást a futós oldalak és az életmód magazinok, és miért nyertek ekkora teret a keleti vallások, a jóga, az ezotéria? Ezt valahogy nem értem. Ha már mindenképpen lélek, lelki ráhangolódás a napra, esetleg mentális regenerálódás, miért nem a istentiszteletre járást, az imaközösséget, vagy a bibliaolvasást, esetleg a lelkigyakorlatot preferálják? Jóga oké, imádság, Biblia, templom nem oké? A kérdés persze jóval összetettebb ennél. Akár úgy is feltehetnénk: mi az oka annak, hogy ma, Európában nem divat a kereszténység? 

Az amerikai külügyi közlemény megjegyzi, hogy Ahmed H. részt vett 2015 szeptemberében a magyar-szerb határnál lévő Röszke közelében a rendőrség és a menedéket kérők összecsapásában, amit szélesebb értelemben véve terrorizmusnak minősítettek. Sürgetik a magyar kormányt, hogy „független civil társadalmi csoportok bevonásával átlátható vizsgálatot folytasson” a Röszkénél történtek ügyében és vizsgálja meg még egyszer Ahmed H. és a hozzá hasonlóan elítéltek ügyét. „Továbbra is szoros figyelemmel kísérjük majd” az ügyet – olvasható a közleményben, amelyben teljes névvel szerepel a szír férfi. (MTI) 

Aggódik a röszkei megafonos Ahmed H. elítélése miatt az USA - mandiner.hu

Múlt héten írtam erről, mármint Obama égéséről Kuba és az emberi jogok ügyében, erre tessék, egy hét nem múlik el úgy, hogy a búcsúzó Obama-külügy ne tenne egy újabb, teljesen felesleges és értelmetlen nyilatkozatot, most éppen Magyarország és a területére betörő, éppen ezért első fokon tíz év fegyházbüntetésre ítélt Ahmed H. ügyében. Tényleg a nyúl viszi a vadászpuskát. Gratulálunk és köszönjük, azért annyira jól mégsem szórakozunk. 

Legmerészebb álmai valósultak meg - mondja Deák Kristóf, akinek Mindenki című rövidfilmje bekerült aközé a tíz élőszereplős rövidfilm közé, ahonnan a kategória öt végső jelöltjét választják majd ki a jövő évi Oscarra. 

Még a szabómnál sem voltam szmokingért - index.hu

Én láttam ezt a filmet, mégpedig az éjszaka közepén. Azóta is nyomozom, vajon hol lehet megnézni, hozzájutni, megszerezni, erre azt olvasom az indexen, hogy a filmnek komoly nemzetközi visszhangja is lett, hiszen nyert nemzetközi díjakat, sőt, ott van az Oscar tíz legjobb rövidfilmje között. Végre egy magyar film, amiben nem trágárkodnak, amitől nem szorong a néző, nincs benne szó világvégéről, népírtásról, annál inkább igaz barátságról és a közösség erejéről. Egy szó, mint száz: a „Mindenki” az a film, amit érdemes megnézni. Tegyük is meg, december 4-5-én adja az M2, utána az HBO! 

A magyar reformáció elmúlt ötszáz évének ötven protestáns alakját mutatja be a nemrégiben megjelent Protestáns Hősök című kötet. (...) Bár ez a kiadvány terjedelme ellenére igen könnyű, a benne rejlő tartalom súlyos és nehéz. Nem hagyott aludni, mert a legcsendesebb pillanatokban késztetett olvasásra. Abody Béla író, kritikus barátom egyszer azt mondta, egy cikk 24 órát él, de egy könyv felkerülhet a polcra. Abban a korban, amikor az internet teli van olyan közlésekkel, amelyeknek talán a fele sem igaz, ez a párját ritkító kézikönyv sokak polcára fel fog kerülni.

Protestáns hősök - parokia.hu 

Egyszer már úgy érintőlegesen írtam erről, mármint a hősökről. Merthogy hősökre mindnyájunknak szüksége van, a hősök létét feltételezzük, a hősökben reménykedünk. Néha mi magunk vagyunk hősök, néha csodálattal adózunk emlékük előtt, míg máskor későn látjuk, fedezzük fel őket, akik szótlanul, talán elfeledve, talán csak csöndesen és becsülettel élik az életüket, végzik szolgálatukat – ahogy lehet, ahogy az Örökkévaló engedi, ahogy tudásuk, hitük, alkalmasságuk lehetővé teszi.  

Az itt élők egy része szeretett volna gyülekezetet alkotni a megsegítő Istennek, olyan helyet, ahová bárki bekopogtathat. Nagy dolog, ha egy keresztyén gyülekezet kinyitja kapuit, és befogadja a testvéreket. Amikor majd átköltöznek az átmeneti, lapostetős otthonukból, egy sokkal szebb sátorba, kívánom, hogy vigyék magukkal a nyitott szívüket, legyen majd templomuk – a szó valódi értelmében – gyűjtőhely – fogalmazott az egyházvezető.

Panelek között - parokia.hu

Már írtam egyszer az újpalotai templomépítésről, a gyülekezetről, amelyet nem ismerek, de teljes szívemből imádkozom értük, hogy templomépítésük falakat bontó, befogadó, köveket-lelkeket építő vállalás lehessen. Kapva az alkalmon és a parókia cikkén, most néhány pontban azokhoz a gyülekezetekhez, lelkészekhez szólnék, akiknek még nincsenek kész terveik, nincs látványterv, különösen nincs eldöntött, megszavazott, „betonba öntött” elképzelés, de van álom, reménység, hogy egyszer majd ők is templomépítőkké válhatnak. Jelen állás szerint én azoknak a lelkipásztoroknak a sorát gyarapítom, akik nem is álmodhatnak új templomról: mi a templomot renoválók, a kiüresedett, óriási, korszerűtlen épület terhét cipelő lelkészek sorát gyarapítjuk, éppen ezért irigykedve nézem mindig azokat, akiknek van lehetőségük új templomot, ezzel együtt új közösséget is építeni. Talán elfogadnak néhány tanácsot tőlem – nem az építőanyagra, a látványra vonatkozóan, inkább arra nézve, amely valójában meghatározza a hely, a közösség jövőjét. 

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét. 

Küzdelmük a magyar szabadságharcok hősei közé emeli e forradalmárokat: a történelem lapjaira följegyzett vezetőket és a névtelen hősöket, majd a megtorlás sok ezernyi áldozatát, és az évtizedekig hátratételt szenvedőket. E forradalom eltiporva is nemzeti identitásunk kitörölhetetlen része lett, és egyben elkötelező példa is számunkra, a későbbi nemzedékek számára.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata - reformatus.hu

Ötvenhat. Ezerkilencszázötvenhat.

Elhatároztam, hogy mi ünnepelni fogunk. Mert a hazaszeretet, a „mondd el fiaidnak” erkölcsi parancsa mégiscsak itt kezdődik.

A HVG-rangsor készítői az idén is a matematikai és a szövegértési kompetenciamérés, a magyar-, a matematika-, a történelem és a nyelvi érettségi eredményeit, és a végzősök felvételi eredményeit vették figyelembe. Utóbbinál változás, hogy az idén a felsőoktatásba bekerült diákok átlagpontszáma alapján rendezték sorba az intézményeket.

Ezek Magyarország legjobb gimnáziumai - 24.hu

Jó lehet az ország legjobb gimnáziumaiban tanítani. Szakmai siker, elismertség, izgalmas kihívások, érdeklődő diákok. Talán anyagi megbecsülés. Ugyanilyen jó lehet ugyanitt tanulni. Kiváló tanárok, kiemelkedő körülmények, inspiráló környezet. Minden adott ahhoz, hogy egy diákból magasan képzett szakember, nagyszerű tudós, választott szakmájának kiváló ismerője legyen. A tudás tehát megszerezhető, elsajátítható. De vajon ennyi elég a jó iskolához? Vajon mitől jó egy gimnázium, mitől jó egy iskola? És vajon mitől a legjobb?

Elkészült Magyarország boldogságtérképe. A részletes felmérés rávilágít arra, hogy hazánk különböző régióiban és városaiban mennyire érzik magukat boldognak az emberek, és ez milyen összefüggésben van az életkorral, a családi állapottal, vagy éppen az iskolázottsággal.

Kiderült, hol élnek a legboldogabb magyarok - origo.hu

Szóval ők a legboldogabbak. 

A nők. Mindig is tudtam, hogy egy új táska, egy új cipő, egy új „bármi” örömöt okoz.
A kistelepülésen élők. Ezt el fogom mondani mindenkinek a faluban, kérem szépen, leírták, tessék boldognak lenni!
A 30-50 év közöttiek. Egyetértek. Ha nyer a csapat, vagy a válogatott, hatványozottan igaz. Nyáron például kifejezetten boldog voltam.
A családosok. Igaz. Főleg, ha a gyerekeim hagynak aludni, ha nem öntik ki vacsora közben a teát, ha nem kell arra riadnom az éjszaka közepén, hogy magzati pózban az ágy szélén kuporgok. Vagy ha együtt biciklizünk, focizunk, nevetünk.
A diplomások. Ez lebegett a szemem előtt minden vizsgaidőszakban.
A nyugat-magyarországiak. Na, ez nem jött be, rossz helyen lakom. Olyannyira, hogy Zemplénből költöztem Somogyba, tehát az egyik legboldogtalanabb megyéből a másik legboldogtalanabba kerültem. Már értem tegnapi levertségem okát!

Összességében véve, ha ön egy kistelepülésen élő 35 éves diplomás, vállalkozó, három-négygyermekes családanya Nyugat-Magyarországon, eszébe ne jusson a boldogtalanság! 

Erre ma is van lehetőség, ha az iskolák helyben így döntenek. Ma is vannak olyan iskolák, ahol a tényleges oktatás 9-kor kezdődik, a diákokat reggel 8-tól csak ráhangolják a tanulásra. Ha ezt más iskola is így gondolja, bizonyos határok között megteheti. Megnézzük azt a lehetőséget, hogy a hagyományainkat, a kialakult munkarendünket illetően mit jelentene egy 9 órás iskolakezdés. 

Palkovics: El lehet gondolkozni a reggel 9-es iskolakezdésen is - index.hu

Akár már holnap áttehetnék a becsengetés időpontját reggel kilencre, ehelyett azonban inkább hétre hozzák azt előre az iskolák. Az államtitkár ötlete jó, de számos korlátja van annak, hogy megvalósuljon.

Reggel kilenckor kezdődhet az iskola? - eduline.hu

Persze, értem én, hogy elsőre nem tűnik olyan egyszerűnek a későbbi iskolakezdés. Pedig szerintem korántsem olyan bonyolult a megvalósítása, ráadásul a későbbi kezdési időpont valóban gyermekeink érdekeit szolgálná, több tanulmány, és persze a saját tapasztalataink is ezt támasztják alá. Akkor miért nem lelkesedik érte mindenki?

Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozódjon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is állást foglal.

A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának közleménye a 2016. október 2-i népszavazás ügyében - reformatus.hu

Órák óta ülök itt a klaviatúra felett. Töprengek. Leginkább arról, hogy most akkor írjak-e erről, vagy nem. Mármint a népszavazásról. Legszívesebben nem írnék: semmi szükségem arra, hogy nekem ugorjanak az internet bugyraiban rejtőző, nevüket, kilétüket álprofilok mögé rejtő fizetett trollok, és azt sem szeretném, ha az egyetlen, üdvözítő keresztény álláspontot maguknak fenntartó hívek -mivel szálkát/gerendát találtak benne- vájnák ki a szemem jó keresztény módjára, természetesen a szeretet és a megbocsátás jegyében. 

De nem fogom kiverni, vagy kiveretni a gyerekemből – a szó egyik értelmében sem – a létező legjobb teljesítményét. Csak akkor, ha ő is őszintén erre vágyik. Mindig a sikeres sportolókkal foglalkozunk, akik elértek valamit, azokkal nem, akik középszerűek, gyengék, esetleg csak a szülői nyomás miatt vannak ott, ahol. Mi van velük? Ők mit éreznek, amikor végignéznek egy olimpiát? Nem akarom látni a gyerekem szemében a legyőzöttek tekintetét, sem az edzői kioktatást hallani, sem azon lamentálni, milyen sporteszközzel lehet addig kínozni az izmait, amíg két másodperccel jobb időt fut. Nekem kellenek azok a másodpercek, azok a reggelek. Sétálni fogunk, ráérősen, természetet járni, bohóckodni, és igen, igen, tízig aludni hétvégeken! Vessetek meg érte! Valakinek szurkolni is kell.

Fenyvesi Zsófi: Ezért nem lesz az én gyerekemből olimpikon - wmn.hu

Érdeklődéssel olvastam Fenyvesi Zsófi írását arról, miért nem lesz az ő gyerekéből olimpikon, aztán olvasás közben rájöttem: dehogynem, Zsófi. Hiszen ezt csináljuk minden nap, magunkkal, gyerekeinkkel, mindenkivel: olimpiát akarunk nyerni, újra és újra.

A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) a Magyar Olimpia Bizottsággal (MOB) egyeztetve jelzi aggályait a nemzetközi szövetség (UWW) vezetésének és megvizsgálja az esetleges jogorvoslati lehetőséget a Lőrincz Viktort sújtó bíráskodás miatt. 

Aggályait fejezi ki a Magyar Birkózó Szövetség - mandiner.hu

Elnézésedet kérem, kedves Attila, hogy korszakos soraidat kölcsönvettem egy rövidke reposzt erejéig, de pont a „Két hexameter” jutott eszembe, amikor láttam-hallottam az olimpiai bronztól bírói támogatással megfosztott, zokogó Lőrincz Viktort, és amikor olvastam a Szövetség közleményét. Még hogy a sport, az olimpia, a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” eszméje az egyetlen, amely motivál sportolót, bírót és sportvezetőt egyaránt…pedig én azt hittem, hogy csalni, lopni nem szabad. 

Templomépítésbe kezdett az újpalotai református missziói gyülekezet. Bár a lakótelepi református közösség számára sosem a létszám növelése volt az első, néhány év alatt kinőtte a bázisául szolgáló bérelt helyiséget. 

Épülni és építeni - parokia.hu

Olvasom a parókia portál beszámolóját az újpalotai református közösség templomépítéséről, a szívem pedig tele van örömmel és reménységgel. Pedig egyáltalán nem ismerem az újpalotai reformátusokat - mégis, együtt örülök velük és reménykedem, hogy mindaz, ami épül, egyben falakat is bont. 

Ám az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlót is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére.

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.
Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban. Ezt pedig nem lehet elégszer megköszönni.
 

Varázsoltak valami szépet - a válogatott tényleg összehozta a nemzetet - nemzetisport.hu

Aztán a tizedik percben felugrott a kimondhatatlan nevű belga játékos, és befejelte a labdát a hálóba. Talán ez volt az a pillanat, amikor mi, szurkolók is éreztük, hogy ez a mérkőzés most másként alakul, mint a többi, annak ellenére, hogy majdnem végig bíztunk az egyenlítésben. Mégis, a sima vereség ellenére ugyanúgy ünnepeltük a magyar válogatottat, mint Ausztria, Izland, Portugália ellen – mintha győztünk, továbbjutottunk volna. Vajon miért? Azt gondolom, leginkább azért – nekem legalábbis ez a legnagyobb üzenete ennek a csodálatos két hétnek-, mert végre elhittük, elhitették velünk: lehet másként játszani, gondolkodni, élni. 

Azok a kisjátékok a középpályások és a szélsők között, amelyeket rendre hitetlenkedve nézünk, nem véletlen bravúrok: ez a focink. Igen, a focink, ami nem csak homályos tévéfelvételeken létezik, meg a szüntelen nosztalgiázásban, hanem a pályán. Majdnem elsírtam magam, miközben ezt leírtam.

A nap, amikor Magyarország egykapuzott - index.hu

 

A kapitány mesél arról is, mennyien kérdezték tőle hitetlenkedve, tényleg őt (Kleinheislert) akarja kezdetni Oslóban, egy ilyen fontos meccs előtt. Aztán persze ő lőtte a győztes gólt.
- Szkeptikusnak tűnnek a magyarok.
- Futball tekintetében semmiképp sem nevezném bátornak, vagy előremutatónak a közeget. Ezt érezni a játékosokon, akiknek újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled.
Sokat beszélnek a kishitűségről. A norvég meccsek előtt például állandóan azt hallgatták, hogy kéne döntetlenre játszani kinn. Aztán az 1-0 után azt, hogy kéne megúszni a hazai meccset. És nagyon unták.

Bernd Storck megfejtette, mi a baj a magyar mentalitással – 444.hu

Nézzük az Izland elleni meccset valahol Kaposváron a lányokkal és a barátokkal, több száz fanatikus kíséretében. Máskor persze mindenki példás családapa, megértő feleség, lányokat bámuló tini, barátnőivel plázázó szőkeség, itt azonban most szurkolóvá nemesültünk. A feszültség tapintható, minden szem a képernyőre tapad. Gól, egyenlítünk, örömkönnyek, zászlóerdő, eufória. Ugyanez hatványozottan ismétlődik a portugálok elleni döntetlen után. Most sajnálom csak igazán, hogy nem Budapesten vagyunk, vagy éppen kint Franciaországban, hiszen ott sokkal nagyobb a fieszta. Nézem a neten a magyar szurkolók felvonulását, a képeket, videókat, fővárosi barátaim megosztásait a budapesti örömünnepről – el sem hiszem, hogy ez velünk történik. Pedig igaz: az indexes Jávor Bence sírva fakad, látva, elemezve a magyar válogatott szervezett és nagyszerű játékát, miközben emberek százezreit deríti jobb kedvre, varázsolja el a nemzeti tizenegy. A csapat most a legjobb antidepresszáns, olvasom valahol az interneten, és valóban: a kórházakban járókeretes nénik és bácsik csoszognak ki a folyosói tévé elé, miközben fekvőbetegek kérik: nővérke, úgy állítsa be az infúziót, hogy hatkor meccs van! Az utcákon, kertekben, a házak előtt focizó gyerekek, a mi fiaink Dzsudzsák, Gera és Nagy Ádám nevét harsogják, rájuk akarnak hasonlítani. Kanadai barátom a portugálok elleni meccsre meghívja az európai focit nem ismerő, a magyar labdarúgás régmúltjáról semmit nem tudó ismerőseit: gyertek, nézzétek a magyar csodát, Gera őrületes gólját, a mieink játékát, szurkolóink örömét. A nemzet felbolydult és végre összekapaszkodott, a szívünk jobb kedvre derült, csapatkapitányunk pedig azt nyilatkozta: nehéz legyőzni azt, aki mögött tizenötmillióan állnak. 

Futbólia újjászületett. 

Talán Magyarország is újjászületik egyszer.

Gratulálok a csapatomnak, az első két meccshez képest is erősebbek voltunk. Jól szervezett védelemmel tudtunk csak versenyképesek lenni. Ezt tudtuk az elején. Próbáltunk labdát birtokolni. De nemcsak a védelmet, hanem a támadást is jól szerveztük meg, szerencsénk is volt, különösen a szabadrúgásoknál- kezdte értékelését Bernd Storck.

Magyarok a zEB-én – index.hu

Talán kicsit jótékony pótszerként hat nemcsak a nemzettudatra és az összetartozásra, hanem az egyháztudatra is a magyarok EB sikere. Egy-két nemzedékkel korábban az egyházban nem volt ildomos sikerről beszélni. A sokat idézett kegyes mondás szerint egy jó igehirdetésre adott volt a riposzt: „mielőtt megdicsértek volna, már az ördög megdicsért téged”. A siker valahogy nem tartozott az egyházi kategóriába. Ezzel szemben a kudarc, közömbösség és minden egyéb a kegyelem tartományába lett utalva. Ugyanakkor ma már megjelent az az igény, hogy ismert személyeket emeljenek egy-egy esemény egyházi arcává, mert az nemcsak píár fogás, hanem a hitelesség és bizonyos mértékig a sikeresség ismérve.

Itt ülök Bordeaux-ban egy lenyűgöző stadionban, egy Eb-meccsen, épp az imént hangzott el az „Isten, áldd meg…”, jobbra tőlem több ezer magyar üvölti, hogy „Ria, ria”, minden olyan, mint egy megvalósult álom. (...)ne feledkezünk meg arról, hogy Dzsudzsákékért nem csak Magyarországon szurkolnak. Dunaszerdahelyen, Ungváron, Kolozsváron vagy Szabadkán ugyanúgy összehozta a magyarokat ez a meccs. Ugyanúgy, ahogy a külföldön élőket, dolgozókat.(...) Ők, sok millióan, a világ különböző pontjain mind felordítottak, amikor Szalai bevágta.(..)És most tényleg sikerült! 

...szerte a világon boldog és büszke, aki magyar! (És talán még ugrál is.)
Ugye, ez nem csak álom?

Aki ugrál, büszke magyar! - nemzetisport.hu

Olyan volt ez, mint egy szép álom. Amit kértem, íme, teljesült. Milyen felemelő érzés kimondani: a magyar labdarúgó válogatott bátor, okos, hősies, szervezett játékkal, teljesen megérdemelten kettő nullás győzelmet aratott Ausztria fölött. Ki hitte volna ezt! 

A csoda nem érhet véget, akármi is lesz ezek után. A magyar csapat megmutatta: újra ott vagyunk Európában – egyenesen a főbejáraton érkeztünk! A helyszínen szurkolókkal, az utcákon vonulókkal, az otthon könnyezőkkel együtt mondom: köszönöm Istenem, hogy magyarnak teremtettél!

És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk.

„Nők helyett beszéljünk menstruátorokról!” Megnéztük a CEU menstruációs kiállítását - mandiner.hu

 

A magyar kormánynak szakítania kellene azzal, hogy konzervatív családi értékrenddel palástolja a nemi alapú megkülönböztetést – figyelmeztetett Budapesten az ENSZ szakértői csoportja. (...) A szakértő szerint a magyar kormány - annak ellenére, hogy elismeri a nők igényét a munkavégzésre - politikáját a nők mint háztartásbeli, adott esetben háromgyerekes anyák idealizálására alapozta, feloldhatatlan dilemmát teremtve.

Szexizmusról szól az ENSZ jelentése - origo.hu

A lényeg tehát, kedves hölgyem, amennyiben olvassa ezt a reposztot, jó, ha tudja: Ön többé nem nő, esetleg anya – nem bizony. Egyszerűen csak egy menstruátor. Nem kell azonban megijedni, mert fellélegezhetünk: az ENSZ szakértői csoportja segít helyrebillenteni a középkori magyar állapotokat. 

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?