Futbólia

Azok a kisjátékok a középpályások és a szélsők között, amelyeket rendre hitetlenkedve nézünk, nem véletlen bravúrok: ez a focink. Igen, a focink, ami nem csak homályos tévéfelvételeken létezik, meg a szüntelen nosztalgiázásban, hanem a pályán. Majdnem elsírtam magam, miközben ezt leírtam.

A nap, amikor Magyarország egykapuzott - index.hu

 

A kapitány mesél arról is, mennyien kérdezték tőle hitetlenkedve, tényleg őt (Kleinheislert) akarja kezdetni Oslóban, egy ilyen fontos meccs előtt. Aztán persze ő lőtte a győztes gólt.
- Szkeptikusnak tűnnek a magyarok.
- Futball tekintetében semmiképp sem nevezném bátornak, vagy előremutatónak a közeget. Ezt érezni a játékosokon, akiknek újra és újra a fejükbe kell verni, hogy merj vállalkozni, emeld fel a fejed, nézz az ellenfél szemébe, és légy büszke, hogy ezt a mezt viseled.
Sokat beszélnek a kishitűségről. A norvég meccsek előtt például állandóan azt hallgatták, hogy kéne döntetlenre játszani kinn. Aztán az 1-0 után azt, hogy kéne megúszni a hazai meccset. És nagyon unták.

Bernd Storck megfejtette, mi a baj a magyar mentalitással – 444.hu

 

Nézzük az Izland elleni meccset valahol Kaposváron a lányokkal és a barátokkal, több száz fanatikus kíséretében. Máskor persze mindenki példás családapa, megértő feleség, lányokat bámuló tini, barátnőivel plázázó szőkeség, itt azonban most szurkolóvá nemesültünk. A feszültség tapintható, minden szem a képernyőre tapad. Gól, egyenlítünk, örömkönnyek, zászlóerdő, eufória. Ugyanez hatványozottan ismétlődik a portugálok elleni döntetlen után. Most sajnálom csak igazán, hogy nem Budapesten vagyunk, vagy éppen kint Franciaországban, hiszen ott sokkal nagyobb a fieszta. Nézem a neten a magyar szurkolók felvonulását, a képeket, videókat, fővárosi barátaim megosztásait a budapesti örömünnepről – el sem hiszem, hogy ez velünk történik. Pedig igaz: az indexes Jávor Bence sírva fakad, látva, elemezve a magyar válogatott szervezett és nagyszerű játékát, miközben emberek százezreit deríti jobb kedvre, varázsolja el a nemzeti tizenegy. A csapat most a legjobb antidepresszáns, olvasom valahol az interneten, és valóban: a kórházakban járókeretes nénik és bácsik csoszognak ki a folyosói tévé elé, miközben fekvőbetegek kérik: nővérke, úgy állítsa be az infúziót, hogy hatkor meccs van! Az utcákon, kertekben, a házak előtt focizó gyerekek, a mi fiaink Dzsudzsák, Gera és Nagy Ádám nevét harsogják, rájuk akarnak hasonlítani. Kanadai barátom a portugálok elleni meccsre meghívja az európai focit nem ismerő, a magyar labdarúgás régmúltjáról semmit nem tudó ismerőseit: gyertek, nézzétek a magyar csodát, Gera őrületes gólját, a mieink játékát, szurkolóink örömét. A nemzet felbolydult és végre összekapaszkodott, a szívünk jobb kedvre derült, csapatkapitányunk pedig azt nyilatkozta: nehéz legyőzni azt, aki mögött tizenötmillióan állnak. 

Futbólia újjászületett. 

Talán Magyarország is újjászületik egyszer.

Isten-szeretet és foci-szerelem

Gratulálok a csapatomnak, az első két meccshez képest is erősebbek voltunk. Jól szervezett védelemmel tudtunk csak versenyképesek lenni. Ezt tudtuk az elején. Próbáltunk labdát birtokolni. De nemcsak a védelmet, hanem a támadást is jól szerveztük meg, szerencsénk is volt, különösen a szabadrúgásoknál- kezdte értékelését Bernd Storck.


Magyarok a zEB-én – index.hu

Talán kicsit jótékony pótszerként hat nemcsak a nemzettudatra és az összetartozásra, hanem az egyháztudatra is a magyarok EB sikere. Egy-két nemzedékkel korábban az egyházban nem volt ildomos sikerről beszélni. A sokat idézett kegyes mondás szerint egy jó igehirdetésre adott volt a riposzt: „mielőtt megdicsértek volna, már az ördög megdicsért téged”. A siker valahogy nem tartozott az egyházi kategóriába. Ezzel szemben a kudarc, közömbösség és minden egyéb a kegyelem tartományába lett utalva. Ugyanakkor ma már megjelent az az igény, hogy ismert személyeket emeljenek egy-egy esemény egyházi arcává, mert az nemcsak píár fogás, hanem a hitelesség és bizonyos mértékig a sikeresség ismérve.

Ismét mondom: örüljetek!

Itt ülök Bordeaux-ban egy lenyűgöző stadionban, egy Eb-meccsen, épp az imént hangzott el az „Isten, áldd meg…”, jobbra tőlem több ezer magyar üvölti, hogy „Ria, ria”, minden olyan, mint egy megvalósult álom. (...)ne feledkezünk meg arról, hogy Dzsudzsákékért nem csak Magyarországon szurkolnak. Dunaszerdahelyen, Ungváron, Kolozsváron vagy Szabadkán ugyanúgy összehozta a magyarokat ez a meccs. Ugyanúgy, ahogy a külföldön élőket, dolgozókat.(...) Ők, sok millióan, a világ különböző pontjain mind felordítottak, amikor Szalai bevágta.(..)És most tényleg sikerült! 

...szerte a világon boldog és büszke, aki magyar! (És talán még ugrál is.)
Ugye, ez nem csak álom?

Aki ugrál, büszke magyar! - nemzetisport.hu

 

Olyan volt ez, mint egy szép álom. Amit kértem, íme, teljesült. Milyen felemelő érzés kimondani: a magyar labdarúgó válogatott bátor, okos, hősies, szervezett játékkal, teljesen megérdemelten kettő nullás győzelmet aratott Ausztria fölött. Ki hitte volna ezt! 

A csoda nem érhet véget, akármi is lesz ezek után. A magyar csapat megmutatta: újra ott vagyunk Európában – egyenesen a főbejáraton érkeztünk! A helyszínen szurkolókkal, az utcákon vonulókkal, az otthon könnyezőkkel együtt mondom: köszönöm Istenem, hogy magyarnak teremtettél!

Menstruátorok a szexisták ellen

És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk.

„Nők helyett beszéljünk menstruátorokról!” Megnéztük a CEU menstruációs kiállítását - mandiner.hu

 

A magyar kormánynak szakítania kellene azzal, hogy konzervatív családi értékrenddel palástolja a nemi alapú megkülönböztetést – figyelmeztetett Budapesten az ENSZ szakértői csoportja. (...) A szakértő szerint a magyar kormány - annak ellenére, hogy elismeri a nők igényét a munkavégzésre - politikáját a nők mint háztartásbeli, adott esetben háromgyerekes anyák idealizálására alapozta, feloldhatatlan dilemmát teremtve.

Szexizmusról szól az ENSZ jelentése - origo.hu

 

A lényeg tehát, kedves hölgyem, amennyiben olvassa ezt a reposztot, jó, ha tudja: Ön többé nem nő, esetleg anya – nem bizony. Egyszerűen csak egy menstruátor. Nem kell azonban megijedni, mert fellélegezhetünk: az ENSZ szakértői csoportja segít helyrebillenteni a középkori magyar állapotokat. 

Szólni, jelen lenni, élni

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

 

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?

Helyreigazítás

A cikkben foglalt állítást nem ellenőriztük elég alaposan (…).hibáztunk, amikor az információt tényként kezeltük (…)A hibáért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük.

Helyreigazítás - index.hu

ERROR 404


Elnézést kérünk, de az általad keresett oldal nem található a szerverünkön.
Lépj vissza nyitóoldalunkra!

Mennyibe került az adófizetőknek, hogy a miniszterelnök fiát a TEK hozta haza Ugandából? - magyarnarancs.hu

 

Akkor elsőként: itt és most a történet szereplőit tegye mindenki zárójelbe. Nem ők a fontosak: nem az index, nem a TEK, nem Orbán Gáspár. Nem róluk akarok írni, hanem magáról a jelenségről – vagyis arról, milyen könnyű félrevezetni, valótlant állítani, eláztatni, tönkretenni. Hozzávalók: csipetnyi rosszindulat, kávéskanálnyi félinformáció (szükség esetén helyettesíthető kitalációval), löttyintésnyi vélemény - a hozzávalókat összekeverjük, majd alaposan megszórjuk fantáziával. Elkészülte után megfelelő oldalakra helyezzük, majd hagyjuk, hadd "dolgozzon". Ha munkánkat lelkiismeretlenül végeztük, az eredményt mindenki megelégedéssel fogyasztja.   

Bűnbánat nélkül, ítélet előtt

Az Index információi szerint 94 éves korában elhunyt Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter. A portál értesüléseit megerősítette a Mazsihisz szeretetkórházának igazgatója is.

Biszku Béla volt az egyedüli pártállami vezető, akit az 1956-os sortüzek kapcsán bíróság elé állítottak, ugyanakkor halálával a persorozat jogerős ítélet nélkül ér véget.

 

Meghalt Biszku Béla - mandiner.hu
 

Meghalt Biszku Béla, béke poraira. Nem tudom, mi lesz a fejfáján: kereszt, ötágú vörös csillag, esetleg valami más, mindenesetre most tényleg odaállhat az Igaz Bíró, a Legfőbb Ítélő elé. Ott nincs jogi csűrés-csavarás, ügyeskedés, ott nem lehet mindenféle történelmi kényszerhelyzetre, parancsra hivatkozni. A legjobb is, ha Biszku Béla és társai cselekedeteit rábízzuk a Történelem Urára, és arra a történelemre, amely azért mégiscsak ítéletet mondott Kádár és hóhérai fölött. Mégis, van, lehet hiányérzetünk, hiszen az igazság azt mondatja velünk: kell, hogy jogilag is feleljen az, aki hozzájárult százak halálához, életek, családok tönkretételéhez. 

Illúziók nélkül

A Civil Közoktatási Platform által a kormánytól követelt, haladék nélkül meghozandó intézkedések a közoktatás akut problémáinak orvoslására.

3. Csökkenteni kell a tanulói terheket!

A kötelező testnevelési órák számát heti ötről heti háromra kell csökkenteni, egyúttal mindenki számára elérhető délutáni tömegsport-lehetőségeket kell szervezni és finanszírozni.

Az állami fenntartású iskolákban az önálló kötelező tanóraként szervezett erkölcs- és hittanórákat meg kell szüntetni, és igény esetén a délutáni idősávban kell választható keretek között biztosítani.
 

Azonnali követelések - Civil Közoktatási Platform - facebook.com

Egyik ismerősöm a március 15-i tanártüntetést mindössze ennyivel kommentálta: kár. Valóban, kár, pedig voltak illúzióim. 

Mindig közellévő

– Azt mondta a Guardiannek egy méltán nagyon népszerűvé vált cikkben, hogy minden egyes elpusztított zsidó mellett ott volt a gázkamrákban Isten, és mindannyiuknak fogta a kezét. Tényleg így volna?
– Akármennyire abszurd is ez, más lehetőség egyszerűen nincsen. Már huszonéves koromban, ott, Oswiecimben is így láttam és azóta sem tudom másképp gondolni. Isten persze éppúgy együtt szenved Jóbbal, mint az Iszlám Állam által lefejezett keresztényekkel, vagy a bombasérüléseikben agonizáló palesztinokkal is.

Nézzük meg jól Auschwitzot még egyszer - nol.hu

Én nem akarok, de nem is tudok megszabadulni az Istentől. Hiszem a jóságát éppúgy, mint a mindenhatóságát. Bennem sem az ordibáló Hitler, sem a krematóriumok vad lobogása nem tudja elnyomni azt a halk, kicsike hangot, amiről Illés ír a Királyok könyve 19-ben.

Isten Auschwitzban - valasz.hu

 

Nem láttam a Saul fiát, de régóta tervezem, hogy megnézzem. Ahogy jöttek a díjak, elismerések, a felemás magyarországi fogadtatás, az interjúk, félreértett, szándékosan félremagyarázott mondatok, ahogyan egyre többet és többen írtak róla, úgy vált egyre inkább érdekessé Nemes Jeles László filmje. Számomra Röhrig Géza hitvallásos szavai teszik igazán hitelessé az Oscar-díjas alkotást, hiszen az idézett mondatban ott lakozik mindaz, amit a hívő ember Isten iránta gyakorolt kegyelméről gondol. Köszönöm a film főszereplőjének, hogy közel egy évvel a vele készült Népszabadság és Válasz interjú után újra emlékezhetek erre.

Látlelet

Mára erőteljesen megváltozott a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Az egyszülős családok magas száma, a válások gyarapodása, a még ép családokban észlelhető érzelmi hiányosságok, az apahiány – hiszen annyit dolgozik a legtöbb férfi, hogy az apaszerepre már alig marad ideje –, az anya túlterheltsége kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeki személyiség fejlődését. Nincs élő és meleg szeretetkapcsolat, ridegtartáson nőnek fel a gyerekeink, nem várja haza őket szerető család. Elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétől, miközben ahhoz meg haladékra van szükségük, hogy kilépjenek a felnőttlétbe. Marad a struccpolitika. A fiatalok a serdülés idejétől kezdve a kortársakkal találják meg kapcsolati igényeik kielégítését, és belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás. Veszélyes állapot, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, és ehhez kevés olyan helyzet kínálkozik, amely építené felkészülésüket a felnőttségre. Pedig azt tekinthetjük érett felnőttnek, aki tud adni, felelősséget vállalni és elköteleződni. Nincs időben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelősségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

Bagdy Emőke: A lányoknak társat kell találniuk - mno.hu

 

A héten lezajlott kis magyar abszurdum helyett hadd foglalkozzak azzal, ami tényleg fontos, ami a lényeg, ami az igazi baj, amivel nemcsak Magyarországon, de talán az egész világon küzdenek. A Bagdy Emőke professzor asszonnyal készült interjúban ugyanis a fogyasztói társadalom, jelen esetben a magyar társadalom legfájóbb, legfertőzőbb sebeiről hallunk, és miközben olvasom gondolatait, szomorúan kell egyetértenem mindazzal, ami elhangzik. Nem kormánykritika, politikai szereplők kárhoztatása történik –a jogos kritika mellett-, inkább tűpontos látleletet tár elénk: tényleg így élünk.

Oldalak