Ötszázegy

A dombot jelenti az alsószuhai templom körül. A tanári parcellát a sárospataki temetőben. Az irtózatosan hosszú debreceni közlekedési lámpákat. Egy hajdani balatonszárszói istentiszteletet, aminek végén egy pillanatra valóban megnyílt a templom fedele (előtte kikaptunk fociban az evangélikusoktól). Cs. Szabó Lászlót, Tisza Istvánt, Marosszentimrét és az áldás előtti pillanatnyi csendet. Az öreg kollégiumok zömök, falusias klasszicizmusát. A Református Élet megsárgult rotációs papírját jelenti. Az elveszett pápai Édent sóhajtó mondatokat nagyanyám szájából.

Ablonczy Balázs: Nekem a reformáció – facebook.com

 

Nekem a reformáció…olyan szépen írta Ablonczy Balázs, tényleg, olyan szépen. Igazából nem is erre készültem, megvolt a reposzt mára, fejben már megírtam, csak egy másfél órára lett volna szükségem, a laptopra, s egy pillanatnyi csendre. Aztán jött a nagylány, hogy neki jövő hétre a somogyi reformátorokról kellene tablót készíteni, tudod, apa, akiknek a szobrát felállították az iskola bejáratánál. (Tudom, hogyne tudnám, hiszen a múlt héten is gondoltam a somogyi reformátorok szobrára, amikor szóba került, milyen abszurdnak tűnhet pont a reformátorokról szobrot állítani. Mégis, gondoljatok csak bele, minden diák, aki a kaposvári református iskolába jár, az ő alakjukkal fog találkozni, ott magaslik majd előttük minden reggel Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kiss István alakja – talán lesz, aki megkérdezi majd, kik ők, és talán lesz is, aki elmondja…nem hiábavalóság ez, úgy hiszem.) Szóval reformátorok és reformáció, én pedig azon kapom magam, hogy itt ülök a számítógép előtt, és megpróbálom szavakba önteni, nekem mit jelent a reformáció.

Ötszáz

Rózsaszín ködfelhő ide vagy oda, még én is megláttam most azt a szakadékot, ahol a mélység fölött egyik oldalon a szép keresztyén szólamokat halljuk a közéletben és a templomainkban, a másik oldalon viszont indifferens, fogalmatlan, érdektelen embertömegek állnak.

Reformáció? Bocs, erre most nincs időm - mandiner.hu

 

A hideg kiráz a megemlékezésektől, de komolyan. A megemlékezések azt üzenik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reformáció, és az milyen szép dolog volt. A reformátorok dühösen ráznák az öklöket a megemlékezések, szoborállítások (Úristen, egy reformátornak szobrot állítani!) és koszorúzások láttán, amivel igyekszünk az egészet valami rég letudott dolognak láttatni. Pedig az egyik legfontosabb jelmondata a reformációnak, hogy az egyházat szüntelenül reformálni kell (Ecclesia semper reformari debet).

Hol vannak a mai reformátorok? - hvg.hu

A központi ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelynek kezdetén Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt: a reformáció lényegét tekintve nem más, mint megtérési, ébredési mozgalom, lelki forradalom. Igazi Krisztus-ünnep, amelyen Isten bűnbánatra és megtérésre szólít, és „egész életünket átfogó megújulásra hív”.

A 21. században is szükségünk lesz a reformációtól kapott erőre - hirado.hu

 

Nem szeretem ezt az ötszázas évfordulót, pedig szeretek ünnepelni és az emlékezés sem esik nehezemre. Mégis, az ötszázadik évforduló kapcsán hadd legyek egy kicsit kedvetlen és csalódott, nem mintha nem lennék büszke református voltomra, vagy, hogy ne ismerném el az évforduló kétségkívül meglévő pozitívumait. Kicsit úgy érzem magam, mint a szurkoló, aki csapata legfontosabb mérkőzését követően csalódottan távozik a stadionból, mivel csapatának gólokra nem, csupán gólhelyzetre futotta. 

Esettanulmány a bűnről

Kezdeményezte a Vígszínház Marton László munkaviszonyának megszüntetését. Erről a színház közleményt adott ki, amiben azt írják, hogy a döntés nem jelent, nem jelenthet ítélkezést egy gazdag művészi életút felett.
Kirúgta Marton Lászlót a Vígszínház - Mandiner

Sokat olvashattunk mostanság felháborító szexuális zaklatásokról, s nálunk, Magyarországon egy színházi rendező körül kirobbant botrányról. Múlt héten két Reposzt is foglalkozott a téma egy-egy aspektusával. Nem részletezném, az ügy a bocsánatkérés révén vált a héten különösen érdekessé. Mik is a főbb pontok? Volt egy hosszú évekig tartó abúzus, most kiderül, botrány van, és erre megjelenik egy nyilvános bocsánatkérés. Az ügy kirobbantója elfogadja: úgy tűnik, megtörténik a megbékélés. Ám a megbékélés útján egy lényeges láncszem kimarad, s erről a bocsánatkérő nyilatkozat szövege árulkodik. Abból ugyanis hiányzik az igazi bűnvallás. Márpedig azért – és talán ez a legfigyelemreméltóbb, sőt, bátran mondhatjuk, hogy tendenciózus mozzanat -, mert a bűn elkövetője számára a saját tettei és magatartás nem számít bűnnek. Hovatovább, úgy tűnik, a zaklatással vádolt színházi ember nem tudja értelmezni a bűnt, mint olyant.

Ref. kommentek

...mert a szabadság célja épp az, hogy a jóra lelkesítsen.
Institutio 3.19.6.

Kedves János! Muszáj hozzászólnom legutóbbi posztodhoz. Úgy látom, nagyon eltévedtél. Vagy nem tanították meg neked, hogy az egyházra hallgatni kell?
Kicsoda tagadja ezt? Feltéve, ha semmi mást nem mond, csak ami az Úr igéjéből való.

Kon-textus

A reformáció 2017-es jubileuma arra keresi a választ: milyen szerepet játszanak a reformáció értékei a mai korban? Hogyan tudunk belőlük meríteni?
Az Évfordulóról – reformáció 500

Voltunk – vagyunk – leszünk. Igeidők. Annak az emberiségnek igeidejei, amely mindig tudja, hogy Istene kijelentette magát egy névvel, amely a lehető legsokatmondóbban tanít meg örökkévaló, mindenütt jelen való és mindenható létére: A Vagyok. Ahogy megkapjuk saját létezésünk igeidejeit a Vagyoktól, ugyanúgy kapja meg Tőle az egyház a maga lehetőségeit, esélyeit, reménységét.
Ötszáz év: a reformációtól idáig. De hát tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, hiszen Istenhez tartozásunk, amely Krisztusban nyert új értelmet egyszerűen újra letisztulttá vált, evangéliumi hangsúlyokat kapott, majd elindult saját útján. De nem lehet lezárni azt az 500-at, és oda kellene még illeszteni jó néhány …-pontocskát, mert Istenbe vetett hitünk és hivatásunk igenis azt mondatja, hogy reménységgel kell lennünk a továbbiakra az idők végéig, a legnagyobb reménységig. Meg lehet fogalmazni örökséget és reménységet, életformát adó tartalmakat évfordulós alkalmak és rendezvények keretében?

Református közösségi nap

A közösségi napnak akkora sikere volt, hogy a gyülekezet tagjai már most számítanak a folytatásra: hagyomány lehet belőle. És csak az egyik állomása volt a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileuma programjai sorában Szombathelyen – hangsúlyozta Jakab Bálint Mihály. A lelkipásztor már a következő alkalmakra is felhívta a közösségi nap résztvevőinek figyelmét: őszre például tudományos programokat szerveznek, június 11-én pedig szabadtéri istentiszteletet tartanak a Vasi Skanzenben.


Közösségi nap - vaol.hu

A régi mondás szerint a pap, ha csinál valamit a gyülekezetben, nem tud nyugton maradni, ha pedig nem szervez programokat, akkor hagyja a gyülekezetet tönkre menni. Avagy a klasszikus vicc szerint, ha van sapkája az a baj, ha nincs sapkája, pedig az.
Tizennégy programot készítettünk elő a reformáció jubileumi évében a szombathelyi református közösségben, aminek fele eddig le is futott. Jön a nyár, addig még kettő, aztán az ősz, amikor a maradék is sorra kerül.
Közösséget kellene építeni. Hit- és értékközösséget, amelyben otthon érezheti magát a tradícióban felnőtt kálvinista lélek, a jövevényként érkező, a reformátusságot templomba zárni akaró féltékeny, és a templomot csak kívülről alig ismerő érdeklődő is.

Kolbászfalatozás március 9-én

Lehet – szabad böjti időben kolbászt enni? Igen, döntötte el 1522-ben Ulrich Zwingli. Mert a hit szabadság.
Az élet cselekvési szabadsága – Neue Zürcher Zeitung

A botrány március 9-én tört ki. Böjti időben. A zürichi nyomdász, Christoph Froschauer házában felkockáztak két egész füstölt kolbászt. Felkockázták, kiosztották, és a jelenlévők bizony nem nézték a böjti időt, hanem befalatozták. Mégpedig csakazértis! Hogy megmutassák! Zwingli Ulrich ugyan nem kért a füstölt kolbászból, de jelen volt a nevezetes alkalmon. Az Úr 1522. esztendejét írjuk.

A Fuggerek asszonyai

Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.
Martha Schad: Die Frauen des Hauses Fugger

Az augsburgi Fugger család felemelkedésének története a 14. században kezdődött, amikor Hans Fugger, az egyszerű takács összeházasodott a helyi neves céhmester lányával. A család története ettől kezdve hihetetlen pályát írt le. A takácsokból kereskedők, és hamarosan elismert patríciusok lettek, kiépítették egész Európára azt a gazdasági hálózatot, amely elsősorban banki ügyleteket folytatott. Mégpedig nagyban. Királyokkal, de magával a császárral üzleteltek, háborúkat finanszíroztak, a pápa búcsúcédula-árusítását és más kúriai gazdasági ügyleteket bonyolítottak le. Grófi rangot szereztek, és Európa nagy nemesi családjaival házasodtak. Magyarországon bekapcsolódtak a felvidéki nemesfémbányászatba a Thurzó családdal való többszöri beházasodások révén. Akkori jelenlétüket a magyar nyelv egy szóval őrizte meg: „fukar”.

Happy Reformation Day!

Lájkolja, ha nem akar lemaradni a közelgő jubileum Kárpát-medencei református vonatkozásairól és ossza meg, hogy ismerőseivel együtt ünnepelhesse a reformációt!
Elindult a reformacio.ma Facebook-oldala – reformatus.hu

Péntek reggelenként egy falusi kisiskolában kezdek. A gyerekek színező feladattal futnak elém. Az első órájuk német volt, most nagyon jól érezték magukat, mert „helovíneztek”. Megnézem a rajzos lapot: az ábra mellett tanulásra leírt német szavak, például „der Teufel”. Elnyomok egy sóhajt: régen mi is egészen fura szavakat tanultunk oroszul, miközben egy hagyományos mindennapi beszélgetésben már a köszönésnél elakadtunk volna. De bizonyára rendkívül fontos, hogy egy, a német kultúra számára is idegen témában lexikailag járatos legyen a hat-hét éves korosztály.

Minőségi bizonyítvány

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

 

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét. 

Oldalak