Alapok

Ez arról szól, hogy valaki hajlandó-e felismerni, hogy a világ változik. Hogy a környezetünk változik. Ez arról szól, hogy valaki érti-e a 21. századot. És nem, ez nem egy generációs dolog, hiszen még a 80 éves Ferenc pápa is jobban érti ezt, mint egyes politikusaink. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ez nekünk nem téma, akkor miért kell mégis elmenni erre a felvonulásra. Azért, hogy ráirányítsuk a kormány figyelmét arra, hogy az, amit ők a családról gondolnak, az idejét múlt, múlt századi és kirekesztő – mondja Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke a videóban, amiben a Budapest Pride-ra hívják szimpatizánsaikat.

A Budapest Pride-ra hív a Momentum - mandiner.hu

 

Sokan nem megyünk el a Pride-ra. (...) Sokunk számára ez nem kérdés, nem téma, hanem alap. (...) Szerintünk ez nem konzervatív vagy liberális kérdés, nem jobboldali vagy baloldali téma.
Ez nem arról szól, hogy a világ változik-e, hogy a környezetünk változik-e; és nem arról szól, hogy érti-e valaki a 21. századot vagy sem.Ez nem generációs dolog. (...) Ismerősi köreim sem mennek ki a Pride-ra, ők is ellenzik. Tizen-, huszonéves fiatalokból közösségek. Vagy épp fiatal házasok. De az idősek a családomban is. Egyébként ha az egész arról szólna, érti-e valaki a 21. századot, akkor generációs dolog volna. De ez pusztán a valóság és az emberi természet kérdése. Időtlen dolgoké. Nem a történelemé, nem a 21. századé. 

Szilvay Gergely: A Pride-ról, a Momentumról és az eszdéeszes tempóról - mandiner.hu

 

Meghallgattam a momentumos Fekete-Győr András felhívását arról, ami számára, számukra alap, és persze elolvastam Szilvay Gergely nagyszerű válaszát is. Két fiatal, két gondolat –alapok, világnézetek vetélkednek egymással, nekünk pedig el kell döntenünk, milyen világnézetek alapján élünk, neveljük a gyermekeinket és alakítjuk, formáljuk a bennünket körbevevő világot. Vajon milyen alapra építünk?

Minőségi bizonyítvány

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

 

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét. 

Boldogsághormon

Elkészült Magyarország boldogságtérképe. A részletes felmérés rávilágít arra, hogy hazánk különböző régióiban és városaiban mennyire érzik magukat boldognak az emberek, és ez milyen összefüggésben van az életkorral, a családi állapottal, vagy éppen az iskolázottsággal.

Kiderült, hol élnek a legboldogabb magyarok - origo.hu

 

Szóval ők a legboldogabbak. 

A nők. Mindig is tudtam, hogy egy új táska, egy új cipő, egy új „bármi” örömöt okoz.
A kistelepülésen élők. Ezt el fogom mondani mindenkinek a faluban, kérem szépen, leírták, tessék boldognak lenni!
A 30-50 év közöttiek. Egyetértek. Ha nyer a csapat, vagy a válogatott, hatványozottan igaz. Nyáron például kifejezetten boldog voltam.
A családosok. Igaz. Főleg, ha a gyerekeim hagynak aludni, ha nem öntik ki vacsora közben a teát, ha nem kell arra riadnom az éjszaka közepén, hogy magzati pózban az ágy szélén kuporgok. Vagy ha együtt biciklizünk, focizunk, nevetünk.
A diplomások. Ez lebegett a szemem előtt minden vizsgaidőszakban.
A nyugat-magyarországiak. Na, ez nem jött be, rossz helyen lakom. Olyannyira, hogy Zemplénből költöztem Somogyba, tehát az egyik legboldogtalanabb megyéből a másik legboldogtalanabba kerültem. Már értem tegnapi levertségem okát!

Összességében véve, ha ön egy kistelepülésen élő 35 éves diplomás, vállalkozó, három-négygyermekes családanya Nyugat-Magyarországon, eszébe ne jusson a boldogtalanság! 

Szólni, jelen lenni, élni

500 kilométert fut a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Czapp József mikepércsi református lelkész. Szerdán érkezett Kaposvárra, 386 kilométerrel a lábában. Balatonfüredről ért a somogyi megyeszékhelyre, és innen Kaposfő felé vette az irányt. (...) Saját egyházáról azt mondta rövid kaposvári pihenőjén, hogy sok tekintetben megcsontosodott, fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani, emiatt közelebb kell kerülnie az emberekhez.

Félezer kilométer futva az 500 éves reformáció tiszteletére - sonline.hu

 

„Tulajdonképpen” jól meg is sértődhetnék Czapp József kollégám idézett megállapításán, hiszen mi itt, a reposztnál négy éve, napi rendszerességgel mást sem teszünk, mint véleményt nyilvánítunk társadalmi, közéleti kérdésekben. Menekültválság és homoszexuális házasság, egyházi-világi választások, vasárnapi boltzár, egyházi jövőkép, Felház, Kiss László ügye, hittan az iskolában, hogy csak néhány témát említsek azok közül, melyekkel foglalkoztunk az utóbbi időszakban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ismert, elismert, sokszor talán félreismert, a világi média által is szemlézett blog lettünk. Természetesen az egyház és a reposzt közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és persze az is természetes, hogy egyáltalán nem haragszom (miért is tenném) sőt, nagyon köszönöm magát a futást is, de különösen a probléma felvetését. A kérdést én inkább úgy fogalmaznám meg: miért érzik azt sokan – köztük nagytiszteletű lelkipásztor kollégám is- hogy az egyház megcsontosodott, hogy fontos társadalmi kérdésekben nem nagyon tud véleményt nyilvánítani?

Látlelet

Mára erőteljesen megváltozott a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Az egyszülős családok magas száma, a válások gyarapodása, a még ép családokban észlelhető érzelmi hiányosságok, az apahiány – hiszen annyit dolgozik a legtöbb férfi, hogy az apaszerepre már alig marad ideje –, az anya túlterheltsége kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeki személyiség fejlődését. Nincs élő és meleg szeretetkapcsolat, ridegtartáson nőnek fel a gyerekeink, nem várja haza őket szerető család. Elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétől, miközben ahhoz meg haladékra van szükségük, hogy kilépjenek a felnőttlétbe. Marad a struccpolitika. A fiatalok a serdülés idejétől kezdve a kortársakkal találják meg kapcsolati igényeik kielégítését, és belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás. Veszélyes állapot, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, és ehhez kevés olyan helyzet kínálkozik, amely építené felkészülésüket a felnőttségre. Pedig azt tekinthetjük érett felnőttnek, aki tud adni, felelősséget vállalni és elköteleződni. Nincs időben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelősségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

Bagdy Emőke: A lányoknak társat kell találniuk - mno.hu

 

A héten lezajlott kis magyar abszurdum helyett hadd foglalkozzak azzal, ami tényleg fontos, ami a lényeg, ami az igazi baj, amivel nemcsak Magyarországon, de talán az egész világon küzdenek. A Bagdy Emőke professzor asszonnyal készült interjúban ugyanis a fogyasztói társadalom, jelen esetben a magyar társadalom legfájóbb, legfertőzőbb sebeiről hallunk, és miközben olvasom gondolatait, szomorúan kell egyetértenem mindazzal, ami elhangzik. Nem kormánykritika, politikai szereplők kárhoztatása történik –a jogos kritika mellett-, inkább tűpontos látleletet tár elénk: tényleg így élünk.

Egyházi teendőink

Megállíthatatlannak tűnő demográfiai katasztrófa zajlik Magyarország több járásában, 2051-re a népességük megfeleződhet. Budapest környékén nőhet a népesség, míg főleg az északkeleti régióban jelentős visszaesés jöhet. 

Demográfiai katasztrófa vár Magyarországra - origo.hu

 

Ha valaki elolvassa az origo cikkét, két tényt biztosan megállapít: az egyik, hogy a cikkben nincsen semmi új, a szerző jobbára csak összefoglalta azt, amit mindnyájan tudunk: a születendő gyermekek száma csökken, folyamatos belső migráció zajlik, a társadalom elöregedik, ezzel együtt egy-egy helyi társadalom kiürül, szerkezetileg megroppan. A másik, hogy egy ketyegő bombán ülünk, aminek a hatástalanítására történtek/történnek ugyan kísérletek, mégis, fontos lenne összeszedni és komolyan venni a lehetséges megoldásokat. A múlt héten Sárközy Mátyás írására reagálva a bevándorlással foglalkoztam, ma inkább arra helyezném a hangsúlyt, vajon mi lehet az egyházak szerepe a demográfiai bomba hatástalanításában. Emellett azon is érdemes elgondolkodni, vajon mit tehetnek az egyházak a kialakult helyzetben.

Fukuyama avagy az optimizmus

A liberális demokrácia modellje az elmúlt években sok helyen válságba került, ezen az Egyesült Államok és Európa együttműködése és a gazdasági növekedés beindulása segíthet - fejtette ki Francis Fukuyama amerikai filozófus, közgazdász Budapesten, a Közép-európai Egyetemen.

A demokratikus modell válságát éljük Fukuyama szerint – Magyar Hírlap

Középiskolai tanulmányainkból gondolom mindenki előtt ott áll Voltaire Candide-ja, az a regény, amely egy filozófiai alaptétel gúnyos megcáfolása, azontúl hogy irodalmi mestermű. Az ifjú Candide vallja a leibnizi optimizmus legismertebb alapgondolatát, miszerint ez a világ a lehetséges világok legjobbika. Amikor én jártam gimnáziumba, ezt a tézist tanári részről illett a lekicsinylő gúny tárgyává tenni, mert az aktuális materialista dialektika amúgy is ostobaságnak tartotta, de tény, hogy Candide élete komoly cáfolatként áll az olvasók előtt. Az empirikus valóság megdönteni látszik a filozófiai tételt.

Az elfogult történetíró (1)

Athéni Xenophón (görögül Ξενοφῶν, kb. i. e. 434[1]/427i. e. 355), Grüllusz fia Athén Erkhia démoszából, katona, zsoldos, Szókratész csodálója, történetíró aki megörökítette saját kora történéseit, Szókratész mondásait és Görögország életét. Részt vett a tízezrek hadjáratában, aminek történetét az Anabasziszban írja le.

Az elfogult történetíró – wikipedia.hu

Hamvas Béla említi egy helyen, hogy vannak a történelemnek olyan korszakai, amikor mintegy véletlenszerűen nagy elmék születnek egy korszakba, akik aztán egymásról keveset vagy mit sem tudva megalkották a maguk korán túlmutató munkájukat.

Azért mi sem panaszkodhatunk - avagy hogyan vedel a magyar?

A kedden közzétett jelentés szerint Magyarország továbbra is élen jár mind az alkoholizálás, mint az alkohol miatti halálozást tekintve. A fiatalok és a nők egyre többet isznak.

Így vedelnek a magyarok - vs.hu

 

Az alkohol gyilkos drog: a jelentés szerint több áldozata van évente, mint az AIDS-nek, a tuberkulózisnak, és a fizikai erőszaknak együttvéve. 1990 és 2010 között az egészséget veszélyeztető alkoholfogyasztás a nyolcadik helyről az ötödik helyre ugrott a halált és komoly betegségeket kiváltó tényezők listáján. 

Nem a magyar a legalkoholistább nemzet - index.hu

 

A vs cikkét olvasva már napok óta eldöntöttem, hogy az alkoholizmusról, mint társadalmi jelenségről fogok írni, ám meglehetősen nehéz helyzetbe hoztam magam: egyrészt teljesen hétköznapi állapotról beszélünk, amit mindenki ismer, sőt, a saját bőrén érez. Merthogy nálunk az alkohol, az alkoholizmus hozzátartozik a mindennapokhoz: ismeretségi körünkben, de talán minden családban van legalább egy olyan személy, aki mesterfokon űzi (legrosszabb esetben már csak űzte) a szakmát.  Ebben pedig az sem vigasztal, hogy az idézett OECD jelentés szerint nem mi vagyunk a legpiásabb nemzet, hiszen ugyanitt olvassuk azt is (bár ezt eddig is tudtuk), hogy az alkoholizmus világjelenség. Magyarán: nem igazán tudunk mit kezdeni vele, sőt, leginkább nem is akarunk.

Képmutatás, képmutatók

De vajon nem lehet-e párbeszédet folytatni egy kérdésről, függetlenül attól, hogy milyen egyezmények kötelező érvényűek ránk nézve, tényleg elveszíthetetlen-e az emberi méltóság, és nem léteznek-e olyan határhelyzetek, amikor mégiscsak érdemes volna megfontolni a halálbüntetést? A halálbüntetésnek akkora irodalma van, hogy az alexandriai könyvtárat meg lehetne vele tölteni. A pro és kontra érveket sokszor, sokan kivesézték, és függetlenül attól, hogy a hazánk által elfogadott, aláírt nemzetközi egyezmények tiltják, miért is ne lehetne róla vitázni? 

Miért ne vitázhatnánk a halálbüntetésről? - jog.mandiner.hu

Hogyan mehet adásba este negyed tízkor korhatáros karika nélkül ez a mocsok? Ha abban a kiadásban mindenkinek a fülét-farkát kitakarják is, az egész műsor – hetente váltogasd a szexpartnereidet, köss álbarátságokat, lágy álnok – nem alapjaiban rombolja mindazokat az értékeket, amelyeken az egész társadalomnak kellene nyugodnia?

Éden Hotel: miért csak most tetszenek felháborodni? - valasz.hu

 

Kaposváron meggyilkoltak egy 21 éves lányt. A somogyi megyeszékhelyen nem ez volt az első brutális gyilkosság: korábban ugyanitt vették el egy ártatlan kisfiú életét, még korábban szintén ebben a városban két gimnazista gyilkolta meg az osztálytársát. Néhány éve a „közelben”, Pécsen erőszakolták és gyilkolták meg a fiatal rendőrpszichológust. Miközben egy-egy ilyen sokkoló és érthetetlen történés után mindig feltesszük a kérdést, hogy „hogyan történhetett ez meg”, azon már elfelejtünk gondolkodni, min kellene mégiscsak, alapvetően változtatnunk. 

Oldalak