A jövő héten utoljára rendezik meg a Kékszalag Balaton kerülő vitorlásversenyt a hagyományos szabályokkal, jelentették be a szervezők egy korábbi döntés alapján szerdai sajtótájékoztatón.

A vitorlázás és a Balaton ünnepe - www.veol.hu

 

Több száz hajó indul el hamarosan a balatoni nagyhírű vitorlásversenyen, a Kékszalag Balaton-kerülő versenyen, ahol a vitorlázók leginkább abban bíznak, hogy jó szelet kapnak. Amikor 2011-ben a hirtelen érkezett hidegfront és erős szél miatt a hajók több mint fele nem tudta teljesíteni a távot, sőt hajók borultak fel, sodródtak a nádasba, azon a reggelen családunk a füredi dombokról nézte a napban sikló vitorlákat. Vitorlások, melyek egyedülálló szépséget adnak a nagy víznek és a hullámok rendjének! Amikor megálltunk a Balaton fölött, igazi nyár-meleg, áttetsző boldogság tárult szemeink elé. Ez a kép tényleg csak nyáron adatik meg.

Reggel még senki sem sejtette mekkora lesz az esti vihar, és azt sem, hogy embert és hajót egyaránt menteni kell. A Balatonon nem jellemzőek az “extrém” méretű viharok, nagy szelekre pedig egy vitorlázónak mindig készen kell állnia. Így a hírek összessége arról szólt, hogy a verseny elhalasztása szóba sem került. Azóta csendes-fényes vizeken csörgedezik tovább ez a nagy verseny, s a fiatalabb generációnak is helyet, (szélcsatornát) biztosítanak. Kifejezetten frappáns névvel ellátva - a Kékpántlika versenyre - várják a fiatalabb versenyzőket. A célhoz vezető út tanulását nem lehet elég korán elkezdeni. Ha van működőképes kultúra, kultusz és hagyomány, akkor nem fogunk szenvedésként megélni a közös "hajózást", és az élvezet kényszerekkel szemben kicsiben, események szintjén is megláthatja az ember, hogy helyek, ünnepek, szelek, a kikapcsolódás idői is útjelzők az életünkben.  

Nekem, aki sohasem vitorláztam, - és csakis partközelből nézem a vizet - a Balatonhoz hozzátartozik a vitorla látványa. Jó, hogy ott ring a vízen a kis hajó. Legyen ott, legyen jelzés a hullámok közepén a kis fehér lepel, amely az őselemek rendjét, az enyhülés emberi vágyát, és a kikötés örömét adja az embernek.

Egy hajósnak mindig jó szelet kívánnak. Minden szél lehet jó szél, csak jól kell bánni vele. A 2011. évi erőteljes széllökések – azt mondják – úgy lettek kísértő, pusztító erővé, hogy egy-egy hajós mesterségbeli tudásán is léket ütöttek. A görög mitológia sehol sem emlegeti vészjósló elemként, emberellenes attribútumként a nagy szelek munkáját. A dolgok, az élet akkor tétetik kockára, amikor nincs szél. Amikor Agamemnón hajóhada ott vesztegel a tenger közepén, ahelyett, hogy Trója ellen szedné össze erejét, a görög sereg fővezérét olyan kísértő hang húzza a mélybe, ahol eltűnik a part, nincs találkozás. Agamemnón belegyezik, hogy saját lánya feláldozásával engesztelje ki Artemiszt.

Jó szelet kívánok a balatoni hajósoknak! Jó szelet a céljuk felé tartóknak! A szelek hangja kijózanít és tettre késszé tesz. Az út hitelességének a jele, ha ellenállásba ütközöl. Ha fújnak a szelek! A szelet bele lehet gyűjteni, a semmit nem. A semmi olyan gondolatmenet szövevénybe, életellenes taktikába, szeretetlen logikába hajszol, amelyben a semmi elnyel, haszontalanná tesz és rajtad kerekedik felül. Ha semmi sem érdekel, ha jól elvagy a nagy vizek közepén, meghaltál. A nagy vihar, a szél süvítése csak megszólítás, iránymutatás, szó nélkül veszélyes. A szél ereje a Lélek titkait örzi.        
Befogni a szeleket, irányítani a szelet – a galileai hajósok ehhez kaptak külső segítséget: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Máté 17. 27.)
Gyakran úgy látom, főleg, amikor tizenéves fiatalokkal beszélgetek, hogy nem célt tévesztett emberek között élünk, hanem céltalan hazában, Európában. Fel kellene húzni az orrvitorlát, ismerni a célt, ezután irányba állni, a jó szelekre figyelni és nem riadni vissza semmilyen vihartól. 

 

Hozzászólások