A városi önkormányzat 2013. szeptember 16–22. között Európai Mobilitási Hetet, a fenntartható és környezetbarát városi közlekedést népszerűsítő programsorozatot szervez, melynek jelmondata: „Tiszta levegő – Mozdulj érte!” 

A programsorozat tetőpontja a szeptember 20-i Autómentes Nap, amely során az Egyetemi Stadion egész napra a környezettudatos életmód helyszínévé válik. A helyszínen délelőtt 10 órától délután 17 óráig rendezvényekkel várjuk a kicsiket és a nagyokat.

KULTÚRA ÉS TISZTA LEVEGŐ - www.vehir.hu

 

Az idei Európai Mobilitási Hét mottója a „Tiszta levegő – Mozdulj érte!”. A mobilitási hét országos és városi rendezvénysorozatai közül a legizgalmasabbnak ígérkezik az Autómentes Nap. A legtöbb kis- és nagyvárosban ma vagy holnap rendezik meg  ezt a formabontó napot. Veszprémben ma kirándulásokra indulnak iskolák, óvodai csoportok; s minden korosztálynak szóló futóversenyt, játszóházat hirdettek. Kedves Reposzt Olvasó! A napi munkatervezésben meg tudja-e ajándékozni környezetét azzal, hogy otthon marad az autója?

Legalább néhány órára biciklizésre bátorítják azokat, akik az életterük, életkereteik szűkösségét úgy akarják tágítani, hogy rohannak, hogy nagyobb fordulatszámra kapcsolnak. Nem önmagában a kerékpár az érdekes, hanem az a szemléletváltás, amit képvisel, amivel kiváltható a növekedés nélküli jelenben való groteszk lét személyes tisztelettel és valódi találkozásokkal. A tisztelet időt követelő, szemkontaktust igénylő megnyilvánulás. Igen is, nagy jelentősége van a sétának, a kerekezésnek, amíg nyugodt ritmusban magam mögött tudom hagyni az ébredés kuszaságát és fejben is megérkezem feladataimhoz. Biztos, hogy ez a másfajta időmérő is szükséges hozzá, hogy (föld)anyagigényes szükségleteinket át tudjuk váltani kevésbé anyagigényesekre. Aztán a „biciklis” szemléletmód is kialakul, melyről a közelmúltban ezen a blogon nemcsak teoretikus tanácsokat olvashattunk, hanem azt a biztató hangot, hogy szükségleteinket nem egy gyors BMW fogja megoldani. 

Nagy dolog, amikor nem egymást sodorjuk le a pályáról, hanem egymás mellett haladunk.  A nagy ellátó rendszerektől való félelem (víz, gáz, villany), a látszatszükségektől, látszatpresztízsektől való félelem, és a biotudatos életmód egyre több családot visz le falura, egyre többen döntenek az önfenntartáson alapuló gondolkodás mellett. Ugyanakkor a legtöbb ember nem teheti meg, hogy pánikszerűen elhagyja városi környezetét. A legtöbb Magyarországon élő autóvezető abba a statisztikai átlagba tartozik bele, hogy évente 250-300 órát tört autójában, munkaidőre átszámolva 7 teljes hetet vezet. (Csak zárójelesen írom le, - nem elbagatelizálva az igény, a változás jogosságát - hogy a fővárosi, leginkább megtervezett kerékpárhálózatról mondta tavaly az uttrechti úttervező szakmérnök, hogy Budapest nem kerékpáros város.) 

A pazarló társadalmi szokásokkal, a torkossággal, az extrém hajszoltsággal való szakítás igénye egész biztosan ott van a magyar emberekben. Ebben az éven 115 önkormányzat fog aktívan részt vállalni az Autómentes Napok rendezvényein. Amely adat még Európában is kimagaslónak tekinthető. Persze nem tudom, hogy azért magas a részvételi arány, mert mi magyarok szeretjük a kampányszerű dolgokat, vagy mert legalább idealisztikusan él bennünk az igény, hogy valamit tettünk a természetért és lemondtunk álszükségleteinkről. Balla Bálint, szociológus fogalmazott így, hogy a „materiális beszűkülés világában minden megújulás a közvetlen teljesítményen áll vagy bukik”. Van min változtatni, akár egy napra, akár háromszázhatvanöt napra. Mert, ha ez így marad, nemcsak magunkat tartjuk halálos fogságban, hanem a természetet is.

Amikor ma reggel kerékpárral indultam el az iskolába, ez a döntés egy egész mozgássort indított el bennem. Nemcsak a lélek irányítja a test mozgását, hanem a test is mozgatja a szívet, a lelket is. Az elindulás, a mozgás mindig kifut valahová, van célja, iránya. A mozgás maga az élet. Győzzük meg magunkat, hogy van hová elindulni, kimozdulni.

Egy nap autó nélkül még nem sok, de lehet belőle kettő és három... Ezen a ponton, ilyen apró útelágazódásnál is szabad szakítani a dőzsöléssel, a tömegbe olvadás jelenségével, komfort-érzetünk fogyasztói manipulálásával. De egyáltalán nem lényegtelen, hogy ez a bizonyos "mentesség" csak akkor létezik, akkor alakul ki, ha valami élettöbblet a helyére kerül. Mert önmagában mit sem ér a zsírmentes, füstmentes, komplikációmentes, stresszmentes, alkoholmentes, fájdalommentes, mindentől mentes, stb., ha ez a sok mentesség, függetlenség nem gyűjt erőt abból a szenvedélyes szeretetből, amely képes életet és halált bevilágítani.   

Egy kampány-esemény kapcsán is kimondható, megerősítést nyerhet az elszántság, hogy jó együtt biciklizni, túrázni. Jó látni a másik kipirult arcát, mosolyát, mert ellazult izmainak mozgása azt jelzi, hogy utat találtak a szívünkhöz. Ezért az útért érdemes volt elindulni.
S ez soha nem adatik meg egy autópályán.