A karácsony az egész napos tévézés ideje, még az is szívesen bekapcsolja a készüléket, aki amúgy más napokon nem teszi, lássuk hát mit tartogat nekünk az első, igazán lazulós, kanapén fekvős karácsonyi nap.
“Karácsony az egész napos tévézés ideje.” Mi másé? Mivel is lehet tölteni az egész hetes családi szabadságot, az iskolai szünetet? Bőségesen lehetett a tévéműsorok között válogatni ezen a karácsonyon is! Minden évben számos kimutatás készül arról, hogy ebben az időszakban melyek a megunhatatlan, vagy éppen fájdalmasan megunt és lebutított, “szórakoztató” karácsonyi filmjeink.
De ebben a mai írásban nem ahhoz kívánok érveket gyűjteni, hogy milyen mértékben negatív és mennyi pozitív hatása van egy-egy filmnek, tévénézős szokásainknak. Már csak azért sem, mert egészen más a cél nélküli tévézés és az a tudatos válogatás, amikor spirituális élményt ad egy-egy ritka film.
Tegnapi, esős sétánk során gyerekeink megosztották velem az információt, hogy vannak állatok, akik már csecsemő korukban jó úszónak számítanak, de a kardfogú tigrisek egyáltalán nem ilyenek. Csak vissza kellett kérdeznek: A Jégkorszak melyik részét adták a tévében? Elfogadom, hogy a TV tájékoztató szerepe jelentős, mégis óvni kell magunkat és ünnepeinket a televíziótól. A 90-es évekhez kötődő és akkor tapasztalható tv nézési problémákról szóltak Vetró Ágnes kutatási eredményei, miszerint a gyerekek többsége többet tanul a televízióból, mint szüleitől és mindegy, hogy mit. A tendenciák – a számítógép előtt töltött idővel megnövelve – azóta csak rosszabbra fordultak.
A TV előtt eltöltött ünnep vagy pihenés – bárminek is nevezzük – lehet, hogy a mindennapok kliséi között, anyagiassággal, elemi törvényszerűségekkel körülvett biztonságos övezetben tart bennünket, de megfoszt a körülöttünk rejlő mély titkok átélésétől. Mi lesz velünk, ha már csak filmekből ismerjük a katarzist? Mit kezdünk egymással, ha a mesék, a régi találkozási módok mindig ugyanarra a kaptafára fűzhetők fel, ha a hagyományokból falra akasztható kép marad? Mi lesz a szerelmesek vallomásából, ha már csak amerikai filmekből ismerjük azt?
Szabad és lehet tudatos döntést hozni, hogy nem egy kivetített kép fogságában fogok élni, nem csupán készen kapott színek segítségével használom fantáziám. Nem teszem poros raktárrá a magam és mások életét. Nem teszem szürkévé az életem a reálisan el nem érhető életmód kísértése miatt.
A fikcióval való találkozásról édesanyák meséltek. Amikor már nincs mivel lekötni egy gyereket, jön a tévézés. Nem megy a társasjáték, nem kell a színezés, jöhet a távirányító. Nem tudunk visszamenni az idő előtti létbe, de közösen alakíthatjuk. Lehet számtalan filmet készíteni Jézus életéről is, de egy gyerek számára az lesz a legszínesebb, a legmesésebb, ahol ő lehetett József, Gábriel, vagy a fogadósné.
Hamvas Béla írta a böjtről, hogy “az újabb és újabb izgalom kívánsága a jóllakottság másik oldala. Az ételből is, mint az ismeretből, az ember vég és megállás nélkül minél többet eszik, annál többet és többet és többet kíván”. Átélni egy történetet, mindig egészen más, mint megnézni azt. Ha valaki ott tud lenni a dolgok középen, az is megadatik közben, hogy hatalma van/lesz önmaga felett.
Leültetni a gyerekeinket magunk mellé, megfogni a kezüket, ehhez kell az igazi fantázia. Mert a fantáziából mindig ötletek származnak és a fantázia újra és újra szétfeszíti azokat a határokat, amelyek között az embereket állandóan áldozathozatalra és lemondásra, elfojtásra és bosszúra kényszerítik. Még nem késő tovább adni saját “filmjeinket”, fantáziánkat. A fantázia a holnap erényének anyja.
Hozzászólások