Szőlősgazda háromféle tokaji bort mutatott a nagyérdemű társaságnak: egy illatos furmintot, egy szenvedélyes szamorodnit és egy hatputtonyos aszút, melyben három harang zengett-bongott. Természetesen mesélt is.
– Jött egyszer hozzám egy amerikai professzor, aki marketinget tanított egy híres egyetemen. Napokon át a sarkamban volt, fölvételeket készített, jegyzetelt, amikor ebédeltünk a munkásokkal, tárgyaltam a bankban, körbejártam a pincében.
– A harmadik napon így szólt: Magában azért maradt még egy jó adag kommunista. Meghökkentem. Miből gondolja? Abból, hogy ugyanúgy beszél a kapásokkal, mint a bankigazgatóval. Miért, máshogy kéne.
– A professzor nem válaszolni jött, hanem kérdezni: ki írja a maga megszólalásait? Senki. De miért kéne azokat írni? Ezen kissé meglepődött, és a jegyzetelést abba nem hagyva tanított egy kicsit: Hogy tudja, mikor, kinek, mit mondott, és ne kerüljön ellentmondásba. Nem kerülök, mert mindenkinek azt mondom, amit gondolok, ami a véleményem. Ne vicceljen már! Nem szoktam hazudni. Ezen teljesen megdöbbent: ilyesmit sehol sem tanítanak!     

Czakó  Gábor: MI hiányzik a tudományból? - Hitel

Ez egy anekdóta. Persze lehetett volna más is. Hiszen annyi jó kis rémhír van ilyenkor. Sőt, a valóság néha jobb. Mármint rémesebb. Aztán meg ezek a kordonok. Igazán nem változik semmi. Csak időnként félidő van és térfélcsere történik. Lebilincselő izgalmak. Borzalmas (értsd, kattints ide, de tökmindegy) részletek az énekesnő haláláról.  Rikkancsként volna mit kiabálnom.  A rabló karácsonyra való tekintettel levette a cipőjét a kitakarított perzsa szőnyeg előtt. Afganisztánban a katonák közös elhatározással ünnepi áhítatban ma nem lőttek tarackkal, csak hangtompítós pisztolyt használtak. Románoké lesz az Ikarusz!?

Ilyenkor mindenki mást vár. Legyen szent az írás. Legyen humoros. Legyen benne fricska. Legyen aktuális. Reagáljon a politikai eseményekre. Ne reagáljon. Legyen nemzeti. Legyen nemzetközi. Legyen mélabús, "A gyertyák csonkig égnek". Legyen sokat sejtető, ha elmúlik karácsony, vagy karácsony végén. Most végre kihúzhatjuk a jászolból az egyik vékony ágat és meggyomrozhatjuk vele az északi télapót, amerikai mikulást és az összes kis idekevert rémséget.

S, ha eddig eljutottál kedves Olvasó, akkor megkérdezem, nincs jobb dolgod két ünnep között, mint bámulni a monitort. Akkor ezen a karácsonyon sem tanultál semmit. Nem is éreztél semmit. Akkor megint nem vagy a helyeden. Vagy a múltban élsz, vagy ami rosszabb az általad elképzelt jövőben, de legalább egy picit sem vagy elégedett azzal, amiben most vagy. Pedig csak körül kellene nézned, és nem késve és nem sietve pontosan azt szeretni, ami van.

Talán rosszkor vagy rossz helyen. Menj kedves Olvasó és tedd, vagy tetesd rendbe az életedet! Ne kerülj ellentmondásba, mond a valót! Hogy ne más írja Neked a szöveged. 

 

 

 

 

 

 

Képgaléria: