Vannak azonban olyan pillanatok, amikor bele kell nézni a választók szemébe, bocsánatot kell kérni tőlük és meg kell nekik ígérni, hogy most, legalább egy kis időre, én, a megbukott politikus, távol maradok a közélettől. Kell, hogy a politikus időnként férfiasan beismerje, hogy vétkezett és lemondjon. ... Ezt kellett volna tennie Medgyessy Péternek, amikor kiderült róla, hogy besúgó volt. Ezt kellett volna tennie Gyurcsány Ferencnek és kormányának, amikor kiderült, hogy megtévesztették és becsapták a választókat. Férfiasan, szalonképes stílusban kiállni a választók elé, bocsánatot kérni és eltűnni. ...
A lemondás Schmittnek is érdekében állna. Ha most visszavonulna, megmaradna a megnyerő sportember szerepben, aki vállalja a tettei következményeit. Aki szeretett volna egy doktori címet, de nem ragaszkodik minden áron a hatalomhoz. A lemondással Schmitt nem csak a rendszerváltás óta eltelt idő, hanem az elmúlt száz év legtiszteletreméltóbb politikusai közé kerülne. Az első köztársasági elnökké, aki nem félt felelősséget vállalni tetteiért.Schmitt-ügy: nem maradhatunk örökre Naésország - Konzervatórium
Volt már egy írásom ebben a témában. Akkor ezt írtam, bár még nem tudhattam, hogy mi lesz az eredmény: "Schmitt Pál most éppen rossz mintát ad, egy egész országnak. Kellene egy jó példa is, nagyon gyorsan, el kellene hagyni a pástot és átadni egy arra méltó embernek." Most is ezt gondolom, és nincs bennem egyáltalán bennem az édes íz, hogy "ugye, én szóltam". Jó lett volna tévedni, jó lett volna azt mondani, hogy a bohó, ifjú, hirtelen blogger korán vonta le a következtetést, aztán jöhetne a bocsánatkérés részemről. De nem ez van. Azóta tudjuk, valóban gondok voltak a dolgozattal, a köztársasági elnök már nem doktor, de még mindig köztársasági elnök (e sorokat írtam: március 29. este 22:53).
Tehát nem győztem. Nem győzött itt senki sem, egy szomorú történet újabb fejezetét látjuk csak.
fotó: Véleményvezér
Nekem is eszembe jutott Medgyessy Péter D209-es ügye. Épp Erdélyben voltunk barátaimmal - én először életemben - amikor kaptuk a hírt az akkori miszterelnök diktatúrabéli előéletéről. Egyből arra gondoltam: ennyi volt, ezt nem lehet, lemond. Nem mondott le ott és akkor. Aztán tudjuk mi lett.
Emlékszem, amikor először hallottam a Hír-Tv-t nézve az őszödi beszédet. A társaságban, ahol voltam, mondtuk is, hogy ezt egy demokráciában nem történhet meg, ebből nem jön ki Gyurcsány. Lehetett, maradt. Aztán tudjuk, mi lett.
Reménykedem, Schmitt Pál nem ragad bele ebbe a láncoltba, nem lesz naés, útelágazódás, meg elk....tuk. Jó lenne mutatni mást is, ellenpontot a következménytelenséggel szemben. Még mindig bízom a sportemberben, még most sincs késő. Jó üzenet lenne azoknak a generációknak főleg, akik úgy érzik, hogy a rendszerváltók megrabolták őket - én is ide tartozom.
Azért is mondom ezt, mert nem erkölcsi magasságokból beszélek. Nem ítélem el Schmitt Pált, az embert, nincs jogom hozzá, nem feladatom. Valószínűleg messze nem tettem annyi jót az országnak, mint ő a sportsikereivel vagy diplomataként. Nekem is megvannak a saját botlásaim, stiklijeim, ha nem is ezen a téren, hanem máshol. Bukott emberek, rászorulva a megváltásra, ezek vagyunk mi. Nem voltam ott, '92-ben, nem tudom, hogy és mint történt a másolás. Sok mindent nem tudok, ezért nem is ítélkezhetem.
De Schmitt Páltól, a köztársasági elnöktől kérni tudok. Kérem, hogy mutasson példát, hogy vannak a politikában emberi lépések is, túl az embertelenségen, a hideg hatalmi harcokon. Úgy kell ennek az országnak a múlt következményeinek vállalása, mint egy falat kenyér. Mert nem szoktuk meg. A közöttünk élő ügynökök betonba öntött névtelensége, a mindent megúszó nagyok cinikus mosolya, a vállvonogatásban nagykoalíciós politikusok, mind-mind példák a valóságra. Én csak kérek. Nem lesz a kedvenc elnököm (megvallom, az Sólyom László maradt), még egy ideig eszembe fog jutni az egész plágium-ügy a maga vitáival, poénjaival és tragikusságával. De mégis egy másik polcra kerül át a dolog.
Nagyon remélem, végül ez fog történni: egy köztársasági elnök lemond, egy férfi vállalja a felelősséget, egy ember folytatja az útját. Egy társadalom sóhajt egyet: van remény.
FRISSÍTÉS (március 30. 20:18): Megnéztem az elnöki interjút. Felháborító az egész. Akkor most nincs remény?
FRISSÍTÉS II. (március 30. 23:42): Lezárásak egy írás, mert minden szavával egyetértek.
Hozzászólások