...a 106 ezer ember aláírásával támogatott népi kezdeményezés vitáját nappal, főműsoridőben kellett volna megrendezni, nem sunyi módon eldugni az éjszakai műszakba. Legalább azt megtanulhatta volna már a kétharmados többség, hogy ha egy vitát megpróbál eldugni a közfigyelem elől, akkor azzal csak fokozza a figyelmet.
A Fidesz, az állam és a családon belüli erőszak - Mandiner
"Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé (Felzúdulás az LMP soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: Ó!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak." - Varga István, Fidesz
A fideszes képviselők szerint ha a nők emancipálódnak, akkor elfogy a magyar - Kettős Mérce
"Egy illúzióval kevesebb - bár a magyar politikától már nem vártam sokat, mégis alul lehet mindig múlni, ami van." - írtam pont egy héttel ezelőtt, bár akkor nem gondoltam, hogy pár nappal utána újabb mélyponthoz fog elérkezni ez az egész népi kezdeményezéses ügy. De mégis, ezt is alul lehetett múlni. Megvallom, én követtem a hétfő éjjeli eseményeket, és rettentően fel voltam háborodva mindazon, ami elhangzott, ahogy történt a téma tárgyalása. Sokan leírták már a véleményüket Varga István minősíthetetlen felszólalásával kapcsolatban, ismételni nem szeretnék, de mégis muszáj ide kapcsolnom a mai bejegyzést. Két okból is.
•••
Bár nem vagyok egy Török Gábor, mégis leírnám, szerintem hogyan kellett volna a kormányoldalnak levezényelni a dolgot.
Először is: nem száműzni éjjelre az ügy megtárgyalását. Lehetett tudni, kiszivárgott, amúgy sem szép gesztus, a 106 ezer aláírás már maga bizonyíték volt arra, hogy figyelemmel fogják kísérni mindazt, ami a parlamentben történni fog. Ezt csak súlyosbították a házelnök becsmérlő szavai. Az arrogáns elterelés csak nagyobb figyelmet generált, de ezt sejteni lehetett.
Másodszor: kormányoldalról egy nőt kellett volna megbízni, hogy szólaljon fel. Olyant, aki legalább egy kicsit utánaolvas a témának, majd empatikusan, szelíden elővezeti a jogi ellenérveket a jogszabállyal kapcsolatban. Eztán persze, inkább a páholyban ülő civileknek beszélve, megígéri, hogy mivel komoly és súlyos problémáról van szó, a Fidesz és Kdnp megkeresi a lehetőséget, hogy a megfelelő szociális szervek, civil egyesületek nagyobb támogatást kapjanak, emellett a probléma valódi orvoslását is kidolgozzák. (Mindezt úgy, hogy komolyan is gondolják, természetesen.)
Ennyit kellett volna tenni. A családon belüli erőszak égető problémája a társadalomnak, nem kapcsolódik ideológiákhoz. Az aláírás civil alapon indult, az aláírók között rengeteg Fidesz szavazó is van, ahogy az áldozatok között is, ez a kezdeményezés nem tartozik a politikai bulvárba (v.ö. Gyurcsány éhségsztrájkja), sem az ellenzéki performanszok közé. Ami történt, öngól. Csak egy kis odafigyeléssel, egy kicsit visszavéve az ormótlan erőpolitizálásból sikerült volna még nemet mondani is úgy, hogy megfelelő legyen mindenkinek. De nem ez történt, sőt, látjuk, a történet azóta is csak visszhangzik, és bár a kormánypártok elhatárolódtak Vargától, mégis elég sok szavazatot el is bukhatnak ezen az egy eseten. Úgy is mondhatnám, hogy vissza fog ütni, verve pedig nem jó lenni, egy pártnak, választáson.
•••
Aztán itt van Varga István felszólalása, amire nincsen szó. Menthetetlen, vállalhatatlan, gusztustalan.
Először: itt és most nem népesedéspolitikai kérdésekről volt szó, nem a gyermekvállalási kedv elégtelen voltáról, a nemzet fogyásáról, hanem fizikai és/vagy lelki erőszaktételről. Ami független a gyerekek számától, sajnos ugyanúgy terrorizálhat egy alkoholista apa egy ötgyerekes anyát, mint egy olyant, aki csak egyszer szült. A kettőt nem lehet összekapcsolni.
Másodszor: a családon belül erőszak nem feminista probléma - még ha nagyon helyesen feminista civil szervezetek is részt vállalnak a probléma kezelésében. Nem csak nők az erőszak elszenvedői, hanem gyerekek is, sőt, akár férfiak is lehetnek áldozatok (itt a lelki oldal a jellemzőbb), bár valóban, ez jóval ritkább. Ugyanakkor gyermekeket anyák is bántalmaznak, nem csak apák. A probléma jóval komplexebb annál, hogy csak úgy odakapcsoljuk valamilyen rosszul értelmezett női emancipációs törekvéshez.
Harmadszor: ha azt akarjuk, hogy három vagy négy gyermek is szülessen, azért a politikusoknak is tenniük kell. Egy Kopp Máriával kapcsolatos cikket hadd hozzak ide - aki nem vádolható azzal, hogy a kormányoldal számára vállalhatatlan lett volna -:
"Magyarországon az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szülők nem tudják összehangolni a munkahelyi tevékenységeiket a magánéletükkel, a gazdasági helyzet miatt a nőknek is teljes állásban kell dolgozniuk, miközben a bölcsődei, óvodai ellátás nem elegendő. Az atipikus foglalkoztatási formák nálunk messze a legalacsonyabb arányúak Európában, pedig a rugalmas munkaidő és a távmunka a dolgozók számára nem járna alacsonyabb fizetéssel, csak a munkáltatók nem érdekeltek eléggé ezek alkalmazásában. ... 'Több vizsgálat bizonyítja, hogy a mai magyar társadalomban súlyos negatív diszkriminációt szenvednek el a gyermeket vállaló magasabb végzettségű nők. A nagylelkű magyar gyermektámogatási rendszer az alacsonyabb iskolai végzettségű nők esetében jelentős hozzájárulás, hiszen a nem egészen 30 ezer forint GYES az ő számukra már komoly összegnek számít. Ugyanakkor ez az összeg egy banki alkalmazott, egy bírónő számára kifejezetten megalázó, ha saját helyzetét gyermektelen kortársaihoz hasonlítja. Országos reprezentatív vizsgálataink bizonyították, az érettségizett vagy magasabb végzettségű nők és férfiak esetében a legnagyobb a különbség a tervezett és a valóban megszülető gyermekek száma között.' Dr. Kopp Mária úgy látja, a magasabb iskolázottsági rétegekben az atipikus foglalkoztatási formák kialakítása a legfontosabb intézkedés a gyermekvállalás támogatására." (Forrás)
Atipikus foglalkoztatási formák. Elég rendesen le vagyunk maradva Európától ("Míg Magyarországon a visszatérő fiatal anyukák 4%-a tud dolgozni részmunkaidőben, Hollandiában ez a szám 70% -forrás"), és nem látom, hogy nagyon dolgozna a kormányzat azon, hogy jobb legyen, pedig "ma 20 fiatal 24 gyermeket tervez ebből 13 születik meg". Igenis, sokan akarnak gyereket, csak egyre nehezebb, főleg úgy, hogy munkát vállalni is sokaknak külföldre kell menni. Lehetőségeket kellene adni, segítséget. De ez már egy másik téma innentől...
Negyedszer: a családon belüli erőszak elszenvedői általában szégyent is éreznek azért, ami velük történik, magukat okolják az erőszak miatt. Ez természetesen csak rontja az állapotukat, sokszor azután is megmarad ez az önostorozás, hogy ki tudnak lépni a kapcsolatból. Varga István erre is rátesz egy lapáttal, felszólalásával ezt erősíti, és azokat az embereket, akik szerint valójában a verésnek mindig jó oka van.
Mondtam, mélységesen megdöbbentem Varga István felszólalásán. Ha ezeket a mondatokat egy kocsmában hallom, ott könyöklő alkoholistáktól, nem kapom fel a fejem, ismerjük, ott szokott ezek után elhangozni: "A pénz számolva, az asszony verve jó!". (Félve jegyzem meg, már egyházi körben is hallottam ehhez hasonló "bölcsességet". Hála, hogy nem általános, de jobban oda kellene figyelnünk erre!) Ezt egy képviselő nem teheti meg. Rengeteg embert megsértett. Áldozatokat, segítőket, azokat, akik azt a 106 ezer aláírást beadták, magukat az aláírókat. De nem csak az övé a felelősség, hanem a párté, akit ebben a témában szóhoz engedte.
•••
A helyzet talán mégsem reménytelen. A felháborodás, az, hogy a téma nem maradt visszhang nélkül, jó! Remélem van arra egy cseppnyi esély, hogy a pártok észreveszik ezt, és nem használják fel az olcsó politikai csatározásokban ezután. Talán. Addig is tegyünk meg mi mindent az áldozatokért. Ott élnek a szomszédban.
Frissítés (09.14. 17:00): A Fidesz mégis támogatja a népi kezdeményezést!
Hozzászólások