„A Tordán elfogadott vallásbéke 450. évfordulója és az ökumenikus imahét alkalmából arról kérdeztük a különböző egyházak vezetőit, mit is jelent a vallásbéke és a vallási tolerancia a 21. században.”

Gondolatok a vallási toleranciáról - református.hu

Ökumenikus szempontból is szerencsés vagyok. Eddig olyan római katolikus kollégákat ismertem meg a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban és itt, a Dunántúli Református Egyházkerületben szolgálva, akikkel nem volt nehéz sem az imahéten, sem más falusi/városi rendezvényen együttműködni, vagy közös programokat előkészíteni.





Amikor a két világháború között az enyingi római katolikusok templomuk építésének 100. évfordulóját ünnepelték, a református dalárdát is meghívták énekelni. El is mentek. De amikor 226 éve megépült a jelenlegi templomunk (sorrendben a harmadik), a római katolikus földesúr jelentős támogatást nyújtott. Akkoriban ez nem volt éppen gyakorinak mondható. Főleg nem itt, a Dunántúlon.

Aholpedig.

De nem hiszem, hogy a reformáció történelmének ismerete egyenlő lenne a sérelmeink dédelgetésével. Nem hiszem, hogy azért kellene arccal az ökumené felé fordulni, mert „ami volt, elmúlt, nem érdemes a múltat piszkálni”. A múltat egyébként sem lehet piszkálni, mint valami tetemet. Nem halott az, csak a már befejezett jelen idő.

És ha a jelen része, akkor érdemes egyre jobban megismerni.

A felekezetünk tanítás- vagy eseménytörténetének megismerési vágya nem vezet felekezeti sovinizmushoz. Ahhoz a defektes psziché vezet. Éppen ezért van súlya annak, ha egy településen együtt tudnak lenni azok, akiknek ugyanahhoz a Krisztushoz fűződik az istenélményük.


És ha a szándék tiszta, akkor az ökumenikus imahét istentiszteletei feltöltik és gazdagítják a gyülekezeteink tagjait és minket, lelkészeket is.

A tordai országgyűlés a maga idejében forradalmi gondolatot iktatott törvénybe (érdemes elolvasni Gudor Kund Botond enyedi esperes szövegét szintén a református.hu-n).

Ma már a békés egymás mellett élésen felül - ha a személyi feltételeink adottak - arra is lehetőségünk van, hogy egy imahét, városi rendezvény vagy más alkalommal a településünkön együtt mozduljunk. Mert ez elsősorban minket gazdagít, másodsorban pedig kifelé, a megkeresztelt, de templomba nem járók felé így hiteles.

Mert jó ideje már nem a másik felekezet vezetői, vagy a mögöttük lévő politikai erő a mi ellenfelünk.

Hanem a közöny.