Fidesz: 133, Jobbik: 26, MSzP: 20, DK: 9, LMP: 8, Német kisebbség: 1, Független: 1, Együtt: 1
Tájékoztató adatok az országgyűlés összetételéről - Nemzeti Választási Iroda
Aki tegnap este még bírta szusszal, az kivárta, amíg a biztos eredmények megérkeztek, akinek pedig ma korán kellett kelnie, az volt az egyik első dolga, hogy ránézzen a térképre. Sajátjára és az országosra. A reposzt nem rejtette véka alá, milyen kérdéseket tartott igazán fontosnak ebben a kampányban.
Ma hajnalban/reggel nem látok tovább egy fájó közhelynél: az élet megy tovább, és sem a kivonulás luxusa, sem az önfeledt örömmámor nem ad felmentést az alól, hogy mi, akik tegnap választottunk, hogyan kormányozzuk tovább a saját kis bárkáinkat. Nekem most kora reggel egyelőre még az a legfontosabb, hogy az ország dolgainak csak egy része dől el a parlamentben. (Ha tévednék, legfeljebb ráfogom a hajnali részegségre.) Nemcsak a kétharmad a nagy felelősség, hanem a mi három harmadunk is.
Sőt, ez a nyakatekert matek azt dobja ki, hogy a szavazók három harmados saját döntései fontosabbak, mint az újrázó kormány két harmada. Mert a mi személyes döntéseinknek nincs ellenzéke. Nekünk nem kellene, hogy legyen kampányszlogenünk, píárunk, egy üzenetünk a külvilág felé, és egy döntési prioritásunk a kulisszák mögött. Egy munkaetika és egy hozzákapcsolt marketing.
Egyszerre vagyunk mi, választók nehezebb és könnyebb helyzetben azoknál, akiknek felhatalmazást adtunk. Nehezebb, mert mi nem kerüljük el a számonkérést. A rossz döntéseink eddig is benyújtották a számláikat, és nem volt egy fekete bak a közelben, akinek a nyakába akaszthattuk volna bűnlajstromunkat, hogy ugyan, szaladna-e már ki vele a pusztába, és vinné el tőlünk azt minél messzebbre.
De könnyebb helyzetben is vagyunk, mert nem loholnak utánunk újságírók és nem követik lépteinket árgus szemű publicisták, hogy rákérdezzenek, hogy véleményezzenek. Miért, hogyan, mióta, milyen alapon, már megint?
De ott vannak mellettünk azok, akik máshogy szavaztak és azok, akik máshogy látják hazánk sorsát április 9-től. És ők sok esetben nem a mi ellenzékünk, hanem testvéreink, munkatársaink, szomszédunk, rokonunk, akiket nem zárhatunk ki, és akiknek nem mondhatjuk azt, hogy te a patkó másik felében ülsz, nincs sok közöm hozzád. A hozzájuk való viszonyunk is a háromharmados döntéseink része. És nem biztos, hogy a leglényegtelenebbik része.
De a mi saját háromharmados felelősségünk mégis elsősorban az, hogy ma is hozzátesszük-e a magunk részét az egészhez, mert, ahogy a holnapi napi ige indít majd: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amint e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2 Kor 5, 10)
