A felmérés tehát igazolta azt a sejtést, hogy a 2016 szeptemberében iskolát kezdő generáció tagjainak tapasztalati bázisa eltér a korábbi generációkétól, pedig ezek a hiányosságok jelentős hatással vannak a matematika tanulására és tanítására, sőt a szociális kapcsolatok kialakítására, a kudarctűrés, illetve a győzelemhez/vereséghez kapcsolódó viselkedési forma megtanulására. Ezeknek a klasszikus játékoknak a jelentős részével ugyanis nem lehet egyedül játszani, mindig van bennük győztes, és mindig lesznek vesztesek, továbbá elengedhetetlen bennük a szabályok követése.

Pintér Marianna: Milyen tapasztalatokkal kerül az alfa-generáció az iskolákba? (Új Köznevelés, 2016. október, 72. évf. 8. szám)

„Kizökkent az idő; ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyretolni azt.” Nem vesszük magunkra Hamlet jármát: helyére tolni, helyrehozni közös dolgainkat erő, idő és közös szándék hiányában nincs érkezésünk. Az első felvonás utolsó színének legvége híres sorait megannyi közéleti hírhez kapcsolhatnánk. S benne van napjaink civil kurázsijának hiánya is: oldja meg más. Lehetőleg felülről.

Az érintőképernyős eszközök gyerekkori használata ellen folyamatosan kongatják a vészharangot, a Reposztban is rendre napirendre kerül a téma (Mikor kezdjünk médiázni? Szülő vagy? Csatlakozz a klubhoz!) A közösségi médiában pár napja egyre többen osztják meg az alfa-generáció ijesztő tulajdonságairól szóló elemzéseket (Inkább törnek, de soha nem hajlanak – itt az alfa-nemzedék, de már most nem bír velük senki 2018. 11. 15.). A tüneteket nemcsak óvodai és általános iskolai pedagógusok érzékelik. Egyre gyakrabban látni babakocsiban mobilozó, orvosi váróban táblagépező kicsiket. „Egy teljesen más generációval van dolgunk, ők a 2010 után született Alfa-gyerekek, akiknek a megjelenésével komoly társadalmi szintű változásokra is számítanunk kell. Szüleik megszokták, hogy rendelnek és elvárnak.” – mondja dr. Gőbel Orsolya, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Varázsjátékok és Szocioemocionális Pedagógiai Terápia  anyja.

A fenti idézet egy két évvel ezelőtti kérdőív összegzése. Azt vizsgálja, hogyan befolyásolja az általános iskolai, alsós matematika oktatást az infokommunikációs technológiák atomvillanás-szerű elterjedése az óvodások között. A 95 szülő által kitöltött kérdéssor summája többek között ebben a táblázatban ugrik elénk:


Ebben a posztban most önző módon csak ezt a kérdést vesszük elő: Mit tehetünk szülőként? Két dolgot biztosan:

1. Lássanak minket olvasni.
A hihetetlenül gazdag kortárs magyar és magyar nyelvű gyermekirodalom a legtöbb vidéki könyvtárban is elérhető. Ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy a házi könyvtárunkat gyarapítsuk, cipeljük el magunkkal a könyvtárba és ott segítenek kiválasztani a hozzá illő könyvet. De ha minket a szabad időnkben tévé meg monitor előtt látnak punnyadni, nem fognak könyvvel elvonulni. Olvassunk nekik és olvassunk magunknak.

2. Otthon tegyük le a mobilt.
Ha hazaértünk, kapcsoljuk ki a napközben esetleg futó alkalmazásokat, amik pittyegésükkel állandóan a kezünkbe kívánkoznak. A „fontos” msn, viber, stb. üzenetek megvárnak a gyerekek elalvása után is. Ha az alfák azt látják, hogy mi se tudunk leszakadni a telefonról, ne csodálkozzunk azon, hogy hiába parancsolunk rájuk.

 

Barátsággal, extrákkal:

Pintér Marianna: Milyen tapasztalatokkal kerül az alfa-generáció az iskolákba?
 

Optimista dicshimnusz a 2010 után született digitális gyerekekről
 

13 dolog, amit tudnod kell az alfa-nemzedékről – humoros összegzés anglofilek számára
 

 

Hozzászólások