Mindhárman közel álltak ahhoz, hogy hajléktalanokká váljanak, de szerencséjükre legfeljebb néhány éjszakát kellett erdőben, garázsban, vagy utcán tölteniük. Most Kiskőrösön, a baptista Sorsfordító Szolgáltató Központ programjában vesznek részt, amelyben lakhatást és szociális segítséget kínálnak nekik, ők pedig szinte mindnyájan közmunkát végeznek. Több mint százan vannak még így, közülük jó néhányan Budapestről költöztek vidékre, jellemzően a Baptista Szeretetszolgálat Bánya utcai hajléktalanszállójáról.

Közmunkával és normális lakással csábítják földekre a hajléktalanokat – Szurovecz Illés, 2019. 02. 18. abcúg.hu

 

Szurovecz Illés az abcúg-on ma publikált riportjában a Baptista Szeretetszolgálat kiskőrösi hajléktalan programjáról számol be. A program igazgatója Opauszki György eredetileg építőmérnöknek tanult, végül szociális munkás lett belőle. Érdemes az egész riportot végigböngészni, mert a kudarccal végződő személyes sorsok mellett több sikeres lábra állást is bemutat.

A kiskőrösi baptista program két, pontosabban három elemet ötvöz. Egyrészt a közmunkaprogramra építve állít elő feldolgozott mezőgazdasági termékeket. A másik két pillér a szociális ellátás, aminek része a mentális, személyiségfejlesztő, önismereti, kommunikációs fejlesztés is. A hajléktalanszállókhoz képest otthonosabb körülményeket igyekeztek teremteni a kezdetektől fogva. A hajléktalan mintaprogramot EU-s pályázatai, a fóliasátrakat, savanyító üzemet, hűtőkamrákat, valamint a lakóházvásárlásokat magyar kormányzati segítségből finanszírozták.

Ahogy az újságírónak Opauszki elmondja: „Ez nem egy mini hajléktalanszálló, hiszen az otthonuknak tekintik, és szociális szolgáltatást is társítunk mellé. Közösséget építünk, a csoportterápiától a közös főzéseken át a kirándulásokig sokféle programot szervezünk. Nem ideiglenes helyet, hanem otthont akarunk adni nekik.”

A cél azonban a saját lábra állás. Itt is van lemorzsolódás, a kötöttségek (pl. alkoholtilalom), feszes időbeosztás miatt rendszeres a lemorzsolódás, de aki mentálisan erősebb, élni tud ezzel az utolsó eséllyel. Ami nélkül valószínűleg soha nem tudott volna visszatérni a korábbi életébe. Amiből – és szerintem ezt muszáj hangsúlyozni – nem mindenki a saját hibájából zuhan ki. Sokszor elég egy bankhitel, vagy családi konfliktus, és nem marad más, mint az utca.

Itt viszont többen megtapasztalhatják, hogy értékesek, és elkezdik visszanyerni az önbecsülésüket. Elkoptatott kifejezés: az emberi méltóságukat. De vannak olyanok is, akiknek ez a környezet elég biztonságot ad, ahhoz maradjanak – nekik éppen erre van szükségük, mert (már, vagy sohasem?) önállóan, segítség nélkül nem tudnának elboldogulni az életben. Nekik ezért jelenti az utolsó mentsvárat ez a modell.

A program költséges, de nem biztos, hogy a költségeket egy hagyományos hajléktalanszállóra fordított összeggel össze lehet hasonlítani. Akár innen kikerülve és egy munkahely-albérlet kombóval restartot nyomni, akár itt maradni és biztonságban benne élni olyan eredmény, amit ez az anyagiakban nem mérhető fogalom, az emberi méltóság visszaszerzése minősít.

És hát ez, az emberi méltósághoz visszavezetni azokat, akik arról lemondtak, vagy akiktől elvették, szerintem keményen közéleti topic. Mi, a klerikális reakció, pedig elismeréssel adózunk a kiskőrösi baptista testvérek munkájának.

A teljes riport.