„A tűz következtében a református egyház komoly kármentési munkára kényszerült a környező épületekben, ennek költsége pedig már eddig is jelentős tehertételt jelentett a Dunamelléki Református Egyházkerületnek. Ezért az egyházkerület arra kérte a ferencvárosi önkormányzatot, hogy engedje el a közterületfoglalási díjat, amelyet azért kellene fizetnie, hogy munkagépeket állomásoztathasson az épület környezetében a bontási és újraépítési munkálatok alatt.”

Szalai Szilárd: Baranyi javaslatára Ferencváros 200 milliót keres a leégett kollégiumon (Pesti Srácok, 2019. december 14.)

 

December 12-én Ferencváros Önkormányzata testületi ülésen tárgyalta a Dunamelléki Református Egyházkerület, a pesti teológia Ráday utcai kollégiumának tulajdonosaként benyújtott kérelmét. A kérelem arra vonatkozott, hogy az önkormányzat méltányossági alapon tekintsen el attól a területfoglalási díjtól, amelyet a Markusovszky tér egy részének elfoglalása miatt kellett volna az építtetőnek fizetnie. A kiégett szárnyat ugyanis csak innen (ahonnan a fiatalok felgyújtották) lehet munkagépekkel elbontani és újjáépíteni.

A méltányossági kérelmet a ferencvárosi Fidesz frakció terjesztette a testület elé. A kétévesre becsült beruházás teljes idejére összesen 200 000 000 Ft a tét. Az első negyedévre 33 millióról 30 millió Ft-ra csökkentették a közterületfoglalási díjat.

Ezt, az első negyedévi díj 10%-ának elengedése utáni testületi döntést követően, 14-én tartottak közmeghallgatást. Az önkormányzat közösségi oldalán 1:48 és 1:59 között van szó a teológia közterületfoglalási díjáról. Egy ottlakó kérdéséből kerekedő szofisztikált purpárlé viszont gáz. A polgármester az összes ellenzéki jelölt közül idáig a legszimpatikusabb volt.

Volt. A felszólaló külsős utolsó kérdésére, hogy ha a polgármester házát gyújtották volna fel, és a felújításhoz ő is méltányossági kérelmet kellett volna benyújtson, fairnek tartana-e egy hasonló döntést, már nem is válaszolt. Szerinte az 5 milliárdos beruházásból az egyház könnyedén ki tudja fizetni a területfoglalási díjat, amit természetesen a belső-ferencvárosi lakók közösségi teréhez való hozzáférésére fordítanak majd: parkosítanak valahol. Mindegy is, hogy hol. A lényeg, hogy a felgyújtott kollégium tulajdonosa két év alatt 200 millió Ft-tal kárpótolja azokat, akik a Markusovszky tér építkezés céljára elhatárolt részét nem tudják használni.

Lényegtelen, hogy a beruházás nem üzleti célt szolgál. Lényegtelen, hogy legalább az első negyedévi díjtól eltekinthettek volna, mondván január-március között, a bontási idők ideje alatt valószínűleg kevesen használnák a volt kollégium melletti parkterületet. Lényegtelen, hogy épp egy károsultra rónak ki ekkora sarcot. Egyházi kérelem? Na ne már! Hát őket amúgy is túlszereti az állam! A tűzvészre kapott adóforintokból meg egyébként is futja majd a közterületfoglalási díjra. De a lényeg szerintem még ennél is fájóbb.

A lényeg szerintem márpedig az, hogy a hatalom akár egy kisváros, egy kerület, vagy egy ország felett gyakorolják, nem ismeri a számára nem szimpatikus fél iránti méltányosságot. Egy ilyen közterületfoglalási méltányossági kérelmet mi is buktunk Enyingen, pedig csak egy jelképes, ötezer forintos összeg elengedését kértük. Nálunk még csak a testület elé sem került, mert egy önkormányzati rendelet értelmében méltányosság figyelembe vételére nincs is mód. Gyorsan be is fizettük, megadtuk a császárnak. De nálunk abból is hatalmas önkormányzati felháborodás lett, hogy a templomunk és iskolánk közötti gyalogátkelőhelyre indítottunk aláírásgyűjtést. Több, mint tízévnyi huzavona végére tettünk ezzel pontot (húztunk csíkot, vagy mi). Hiába, idelenn mi sem vagyunk szimpik odafenn.

Mert a rendezőelv nem ügyek, emberek, általános iskolai diákok vagy egyetemi polgárok, hanem szekértáborok mentén húzódik. Vagyunk mi és vagytok ti. Nincs és nem is lesz igazságos rendszer. Csak két, egymással versengő oldal, és mi, akik ilyen-olyan közösségekhez, szervezetekhez, intézményekhez vagy egyházakhoz tartozunk. Az ezekhez fűződő viszonyunk alapján kerülünk ebbe vagy abba a kalapba. Ügyeinkkel, értékrendünkkel, céljainkkal, munkánkkal együtt.

Függetlenül attól, hogy mit gondolunk, a lényeg az marad, fentről nézve hova tartozunk. Véleményünk? Kritikáink? Hatásunk? Ugyan. Nincs új a nap alatt.

Még jó, hogy éppen Azt készülünk ünnepelni, aki minden felsőbb fórumról magasabbról jött közénk, és Ő már a saját oldalára állított minket. Mert nem mi hízelegtük be magunkat hozzá, hanem Ő tett értünk valamit, amivel eldöntötte: az övéi vagyunk. És ez most elég.

Hozzászólások