A moszkvai fényképésznő, Okszána Juskó maga is vegyes házasságból származik: édesanyja orosz, édesapja ukrán. Akkor kezdte portré-sorozatát orosz-ukrán párokról, amikor a Krími-konfliktussal jó néhányan elhidegültek egymástól. Fotósorozata bemutatja, hogyan befolyásolja a politika a privát-szférát, és hogyan győzedelmeskedik a szeretet a túlfűtött agressziók felett.
Szerelem a háború idején – Okszána Juskó orosz-ukrán párokat fényképez – Das Erste
Apró lakótelepi lakások, lakóik a négy fal között kényelmet, melegséget teremtenek meg családjuk számára. Az érkező vendéget a kis garzon konyhájában mesés csokoládétortácska és tea várja. Az ajtó csukva, a falak közt béke. A házaspárok tekintetében bizalom, szeretet. És itt-ott szorongás és félelem. Ha kinyitják az ajtót, alattomosan beszivárog a háború.
Okszána Juskó Moszkvában élő fényképésznő arról beszél egy interjúban, hogy ő nem író. Mégis mesél, minden egyes képével élettörténeteket, pillanatnyi érzéseket, és az újkori poszt-szovjet történelem rengeteg traumáját. Oda megy el fényképezőgépével, ahol nehéz az élet, és ahol úgy vágtat át a történelem és politika, hogy minden ember sérül. Mégis: az ő portréi az élniakarásról, az életbe vetett hitről szólnak. Rengeteg képet készített Beszlanban, ahol 2004-ben egy iskolai évnyitóünnepségen terroristák ejtették túszul a tanulókat és tanáraikat, háromszázharmincnégyen meghaltak, köztük száznyolcvanhat gyerek. Tíz évvel a tragédia után a reménység hangja katartikus képsorozattá áll össze. De pillanatképeket örökít meg a Krím-félszigeten, vagy Oroszország északi zord térségében.
Okszána Juskó legújabb projektjében orosz-ukrán vegyes házasságban élő párokat mutat be. A fotográfusnő otthon érzi magát mindkét világban: édesanyja orosz, édesapja ukrán, ő maga jó ideig Ukrajnában élt, majd húsz éve Moszkvába költözött. Az ukrán-orosz háború kitörése után elutazott a két ország messzi vidékeire, s házaspárokat fényképezett, akik számára soha nem volt kétséges, hogy együvé tartoznak, még ha közben a határok egyre riasztóbbá emelkedtek a két ország között. Harkov, Moszkva, a Krím-félsziget, New York, az Amur folyó vidéke a távoli keleten: a háttér változó, de a történetek mind ugyanarról szólnak. Emberekről, akik megszerették egymást, és kitartanak egymás mellett. A képek alatti szövegek elmesélik azt, ami már ott van egy-egy mozdulatban, egy-egy arcban. A jóízűen nevető pár, akinek megismerkedése több mint romantikus. Az utazó fiatalember leszállt a motorjáról, és megkérdezte Irinát – akit akkor látott először életében -, hogy jó menye lenne-e az édesapjának. Az ukrán Tatjána, aki több ezer kilométerre költözött orosz férjének szülőföldjére. A párok között egy lírai fotó magát Okszánát is megörökíti kedvesével és fotográfus-társával együtt.
Itt-ott talán érezzük a beállítottság kényszeredettségét, de a képek többségének sikerül elkapnia a házastársak közti meghittség egy-egy intim, ám szemérmes villanását. A házipapucsok és zoknik, a hálószobák, a gyerek fürdetése előtti ugrabugra: mind-mind az őszinteség egy-egy fontos gesztusa. Azok, akik vállalták, hogy szerepeljenek Okszána Juskó fotósorozatában, bátran vállalják önmagukat, de egyben csöndesen, papucsosan, a maguk családi meghittségével válaszolnak egy abszurd háborúra. Itt válik a fotó művészetté és az emberi bátorság példájává.
Nagyon nehéz tiltakozni a politikai gépezet által elindított propaganda és a háborús hisztéria zaja közt. Okszána Juskó erre vállalkozott. Megmutatja, hogy őrültség a háború, hiszen nem csak egykori szovjet testvérnépek gyermekeiről van itt szó, hanem szlávokról, rokonokról. Összeköti őket a történelem, a kultúra, a néplélek rokonsága. Ki választhatná el őket egymástól?
A német ARD televízió forgatócsoportja megkeresett két házaspárt a bemutatottak közül. Egyikőjük sírva meséli, hogy szeretne elmenni rokonaihoz Ukrajnába, de nem teheti. Másikuk elmondja, hogy ma már nem lehet a nagyobb családjukban az orosz-ukrán ellentétről beszélni, olyannyira méllyé váltak a szakadékok.
Törékeny fotók egy törékeny béke lenyomataként. Okszána Juskó megrázó képüzenetei világszerte ismertté váltak. Talán nem véletlen, hogy az ukrán-orosz házaspár-fotók szövegénél mindenütt az áll: kérem, ossza meg!