Az a cél, hogy Grenoble minden lakója és a látogatók számára lehetővé tegyünk legalább hetente egyszeri találkozást a művészet bármilyen formájával” írja a városi honlap.

Irodalom az automatából – Aargauer Zeitung

Mindannyiunk számára ismerős élmény, hogy miután az automatából átvesszük a sorszámunkat, még türelmetlenebbül várakozunk, mintha rendes sorba álltunk volna. Mit látunk? Itt is, ott is adminisztrátorok ülnek, akik jelenleg éppen a körmüket piszkálják. Egymással társalognak jóízűen, s ha éppen az egyik valóban dolgozó alkalmazott végzett, még nem nyomja be a következő sorszámát, hanem piszmog a helyén. A legkedvesebb ez télen, amikor nagykabátban megyünk be a postára, bankba, hivatalba, s az ott dolgozók a huszonöt fokra felfűtött helyiségben rövid ujjú blúzban ücsörögnek. Ilyenkor az első percben elkezd csorogni az ember hátán a víz, egészen addig a pontig, amit már nem illendő itt megnevezni.

A francia Grenoble város hivatalaiban ezentúl irodalommal segítik át az ügyfeleket a kínos várakozás percein. A sorszámhúzó-automatához hasonlóan gombnyomásra irodalmat kapnak az érdeklődők egy narancssárga automatából. Lehet választani egy, három vagy öt perces kisnovellák, rövid történetek közül. A három perces 60 cm hosszú, vékony papíros, az öt perces ennek a kétszerese. Az üzletileg is érdekes vállalkozás nem a klasszikusok jól bevált írásművei között válogat, hanem önjelölt írók munkáit tölti fel. Honoráriumot is tud fizetni a start-up vállalkozás, szövegenként 5-10 eurót, s így már 9000 szerzővel állnak kapcsolatban. A jóindulatú elképzelés hátterében az áll, hogy így olvasók tömegei kerülhetnek kapcsolatba a jelen irodalmával.

Most már csak az a kérdés, hogy irodalommal találkoznak-e a hivatalban várakozó ügyfelek? Milyen minőségű szövegek jutnak el az olvasókhoz? A rövid próza amúgy sem egy könnyű műfaj. Gondolom mindannyiunknak a műfaj legzseniálisabb magyar alkotója, Örkény István jut eszünkbe. Ma ismét virágkorát éli a rövid novella, igény is van rá, hiszen egy egyperceset még van türelmünk, időnk végigolvasni kávéivás közben. Ám valójában – amennyire rövid – annyira nehéz megírni. Bele kell sűríteni többnyire egy egész történetet, nem árt, ha csattanóval zárul, vagy humoros, akár groteszk elemeket is tartalmaz. Ugyanakkor sok esetben elidegenítő lehet a rövid mesélés lecsupaszítottsága, a rideg leegyszerűsítés, a szinte csontvázzá csupaszított történet. Természetesen lehet kísérletezni, magam is erre vetemedtem még itt a Reposzt oldalain is, és nyilván lehet líraiabb hanggal megkönnyíteni az azonosulást, s az esztétikai szép minőségét bevinni a rövid szövegek világába. Ám ez – mint említettem – nem könnyű, s ilyenformán tudatosságot, mesterségbeli tudást is igényel. Az amerikai irodalomban flash-fiction néven fut az a minimálpróza, amely általában 250-1000 szóval komplett novella annak minden tartozákával: főhőssel, konfliktussal, akadállyal és megoldással. Annak idején Hemingway ezt egy hat szavas minimálnovellával a legvégső határig vitte el. A legújabb kísérletek - a nanofiction és a microfiction - elnevezésükkel is mutatják, a rövidség nehézsége érdekes írói kihívásnak tűnik.

Az mindenképpen igaz, hogy nagy igény van a jó mondatokra, jó szövegekre. Talán nem is annyira a rövid prózákra, mint inkább az aforizmákra, a profetikus kijelentésekre, a nagy mondásokra. Elég megnézni a facebook-üzenőfalunkat, naponta ömlik rajta a Coelho- és Müller Péter idézet, a helyesírási hibákkal teletűzdelt vicces vagy giccses urbánus-népköltészet. Mint ahogy egy Facebook-idézet maga megfogalmazza: „Írd be a Facebook-keresőbe, hogy „idézetek”. Hidd el, soha nem lesz vége!” Hozzáteszem: Hidd el: kilencven százaléka kidobható, mert ócska, használhatatlan közhely igénytelen megfogalmazásban!

Amikor először hallottam az irodalom-automatáról, elsőre az jutott eszembe, de jó lenne Örkényt kapni! Aztán végiggondoltam, mit szólnék, ha Coelho, vagy - óh borzalom netovábbja – Müller Pétert, Oravecz Nórát, vagy más megélhetési giccs-prófétákat a magyar könyvtermelés nagyüzeméből. S ahogy így végigjátszottam magamban, ki is lenne számomra kedves író, rájöttem, hogy kiragadott mondatokban, rövid történetekben a legélvezetesebb ma is a Biblia. Időnként felkavaró, sok esetben katartikus, és olykor kimondottan szórakoztató. El tudnék képzelni a lakásunkban egy ilyen jó kis biblia-automatát. Megnyomom a gombot, és kiad nekem egy lapot, ami felráz, vagy útmutatást ad, esetleg megmelengeti a szívemet. Persze, még gépre sincs hozzá szükségem.

Címkék: 

Hozzászólások