Szóval a 444 távirati stílusban közli, hogy a távoli – és nyilvánvalóan hazánknál sokkal, de sokkal haladóbb Izlandon – gyermeket szült egy 19 éves férfi. Igen, jól olvassák: egy férfi. És mindezt minden kritika és kérdésfelvetés nélkül leközli egy viszonylag olvasott magyar portál.
Józan ész: versenyelőny – Gondola.hu

Óh, szent együgyűség!, kiáltott fel Husz János, látva, hogy egy anyóka jámboran dobál újabb rőzsét a máglyára. Amin aztán szegény Husz elégett. Az együgyűséget megbocsátani nem is olyan könnyű, kell hozzá egy olyan szent gondolkodású ember, mint a cseh hitújító volt. Az ostobaság olykor megnevettet, s van, amikor dühít. Diadala azóta tart, mióta nem létezik szerkesztői kontroll és kritikai szemlélet. A You Tube olvasztótégelyében éppúgy elfér az együgyűség és butaság, mint a zsenialitás.

Egyik kedvencem egy motivációs tréner, aki egypercnyi felvételekkel üzen a világnak arról, hogy szeressenek, s tegyenek spontán módon jó dolgokat. A hölgy „fegyvere” a spontaneitás, ezért nem készít előzetes jegyzetet, nem olvassa előkészített szövegét, hanem ott helyben találja ki üzenetét. Amely oly halovány, mint a beton között kinőtt márciusi ibolyácska. Mindenesetre rekordgyanús az egy mondaton belül alkalmazott „hogy” szócskák száma. Néha belekérdezne az ember, hogy miért is lenne az jó nekem, amit kérsz? Miért kellene csak úgy spontán módon fagyit ennem? Vagy valami meghatározhatatlan más spontán cselekedetet véghez vinnem? És egyáltalán mit? Spontán módon valaki le is ihatja magát. Vagy bedrogozhat. Attól még nem lesz szebb sem a világ, sem az életem. Ehhez azonban a motivációs tréner amúgy is csak a karjával tud körbe mutatni. Mert szép a világ. Elmagyaráznia kár lenne. Óh, szent együgyűség!, gondolom ilyenkor. Egy prédikáció, amiben tartalom és forma találkozik, micsoda erővel működik a motivációs nyökögés eme példájához képest.
Ám legyünk igazságosak. Egy végsőkig leegyszerűsített prédikáció sem repül, ha nincs, aki repítse. Nietzschével kiáltunk fel: „A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét.” Ma este nagyfiammal órákig mélyedtünk a görög, héber és arámi szótáraimban, hogy ráleljünk egy hallott igemagyarázat számomra érthetetlen részére. Végül kiderült, hogy ehhez még a legnagyobb apparátus is kevés, mert ugyan az arámi szót megtaláltam, de az a Bibliában fel nem lelhető. Hogy a görög szótól hogyan jut el a gondolat egy messziről hozott következtetésig, az már továbbra is rejtély marad.
Ám a legszórakoztatóbb találat mégiscsak a nagy semmiről szól minden komolyabb következtetés nélkül. Mert arra a kedves és jól érthető riporteri kérdésre, hogy „mi újság a tóparton, tópartokon?” mégiscsak egy adekvát választ kapunk a következő módon: „Nyilvánvaló ugye, azért a messzeségből jött, hogy, ki, hogyan, hogyan, merre, meddig? Mivel? Igaz, hogy tél van, de most már reméljük elmúlik és a tavasz azér' a, a, egymásnak a agytekervényének a fölvilágosítása egy kicsit, hogy, mik, mit, mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan, biztos, hogy sok ilyenre sor kerül majd.” No, ezt varrd tekerd fel!, mondaná a horgász, és még néhány órát elgondolkodhatna a válasz értelmén, míg a horogra akad egy halacska. S akkor már tudja, mi újság a tóparton… tópartokon.

 

 

 

Címkék: