„Itt most két nő van”, mondta May, „úgy mondanám: két nő, aki egyszerűen a munkáját teszi.” „Pontosan”, teszi hozzá Merkel. Egymásra bólintanak. Az újságírók nevetnek. Mindenki érti, célzás volt ez olyan férfiakra, akik Nagy-Britanniát egy nagy kríziszónává változtatták. Ez nem az ő kettejük stílusa. Most nem tesztoszteron-politikáról van szó. Most a stabilizálás és a vita moderált levezetése van napirenden.
Két nő, aki egyszerűen a munkáját teszi - Zeit

Akik azt vizionálják, hogy a 21. század a „nők százada” lesz, azok megerősítést kaphatnak a hatalomban részt vevő nők arányának rohamos növekedésében. Nem volt ebben sok tudatosság, de végül mégiscsak úgy sikerült, hogy vezető nagyhatalmak vezetése női kézbe került, illetve esély van arra, hogy Hillary Clintonnal az USA elnöke is először nő legyen.
A látványos helyeken sok a nő, ugyanakkor azok az érdekes tendenciák, amelyek kvótarendszer ide-vagy oda, még mindig tartják magukat, azt mutatják, hogy vezető beosztásba a nagyarányú foglalkoztatottság ellenére sem kerülnek a nők Európában. Németországban művészeti és művészettudományi területen a végzettek 80%-a nő, ugyanakkor a kultúravezetői, vagy médiavezetői posztokon, arányuk csupán egyharmad.

Sokan vallják meggyőződéssel, hogy szükség van kvótákra, amelyek egy-egy munkavállaló, illetve vezető megválasztásakor kényszerítő érvénnyel figyelmeztetnek arra, hogy nem szabad csak férfiakban gondolkodni. Hasonló kvóták működnek az esélyegyenlőség más területein is: így Ausztriában jelenleg nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a munkahelyek az előírt kvóta szerint alkalmazzanak sérült és fogyatékkal élő embereket. Az egyetemek ebben a felvállalásban hátul kullognak, ezért büntetést kell fizetniük.
A kvótarendszer működése során hamar szembesülhet az ember a 22-es csapdájával. Számos olyan követelése van, amely az embert, mint biológiai lényt, és mint társadalmi lényt nem érti. Nem érti, vagy nem akarja megérteni – amúgy rendkívül nemes célokat tartva szem előtt -, hogy a nő pszichológiailag más, mint a férfi, hogy mást kíván, mást szeretne. A kvótarendszer ott különösen visszaüt, ahol a kiválasztásnak mégiscsak legfőbb alapja a tehetség, a megszerzett tudás lenne. Ilyenkor egészségesebb, ha az esélyeket nem az dönti el, ki férfi, ki nő, hányan dolgoznak közülük már adott munkahelyen, vagy esetleg hány olyant kellene még felvenni, aki az esélyegyenlőség alapján kívánatos lenne. A mennyiségi kérdés áll itt szemben egy minőségi követelménnyel. Ilyen esetekben valóban az a kívánatos, hogy a pozitív diszkrimináció addig érvényesüljön, amíg a társadalom tudatát még ilyen egyszerű, de kevéssé kifinomult módszerekkel kell befolyásolni. Amíg át kell törni falakat, régi beidegződéseket kell megváltoztatni. Aztán menjen minden szépen a maga útján. Németországban a női jogiért harcolók azt mondják, az 50-50 %-ig nincs megállás. Pedig nagyon úgy tűnik, már rég elérték céljukat: a társadalmi tudat megváltoztatását. A vezető politikusok – a kancellárasszony, a rengeteg tartományi miniszter, és miniszterelnöknő – mind relevanciaszemélyek, akik bizonyítják, hogy a nők megálljak helyüket, akármilyen nehéz pozíciókba kerülnek. Nagy-Britanniának jelenleg már nemcsak királynője, de miniszterelnöknője is van. Rómának egy harmincas éveiben járó gyönyörű, fiatal nő lett a polgármestere. És Amerika… Talán. Egy biztos: Hillary Clinton már nőtörténelmet írt jelöltségével. És ne feledjük: Közép-Kelet Európában is van példa: Lengelország jelenlegi miniszterelnöke nő, 
Furcsa dolog ez az egyenjogúság. Legutóbb egy rendezvényen nagyjából fele-fele arányban voltak nők és férfiak. Kicsit késve érkeztem a közös étkezésre, addigra már mindenki megkereste magának a kiválasztott helyét. Első gondolatom az volt: mintha muzulmánok között lennék. A nők a hosszú asztalsor egyik felén, a férfiak a másikon. Még egy kis elválasztó teret is hagytak maguk között, ott voltak az üres székek. A téma pedig mi más: egyik felén főzés, a másikon evés, az egyiken a gyerekek, a másikon foci. (Igaz, a beszélgetések alapján kicsit úgy voltam, mint a viccben a belgák: flamandok balra, vallonok jobbra. De tessék mondani, hová álljanak a belgák?)

Hozzászólások