A német kormánypárton, a CDU-n belül muszlim tagozatot is létrehoztak, mert azzal, hogy Angela Merkel kancellár ilyen sok migránst engedett be tavaly az országába, már jobban számíthat a muszlim hátterű polgárok szavazataira. Ők ugyanis eddig döntő többségükben a baloldalra adták a voksukat – tette hozzá az elemző.
Muszlim tagozat a német kereszténydemokratáknál – Hirado.hu
A német Kereszténydemokrata Unió, azaz Németország vezető kormánypártja, a CDU, egy konzervatív-szunita muszlim munkacsoportot tudhat magáénak, amelyet Midu néven júniusban alapítottak meg a párton belül. A kezdeményezésről csak most kezdik szivárogtatni a híreket. A munkacsoport szóvivője elismerte, hogy a muszlim csoport különösnek hat egy keresztény párton belül. De hozzátette, A CDU-tagoknak nem a kereszténység, hanem a szabad, demokratikus alapjogok mellett kell hitet tenniük.
Jóllehet a munkacsoportot néhányan a konzervatív unión belül liberális szárnyként értelmezik, az alakuló gyűlésre meghívott civil szervezetek egytől-egyig Erdogan-szimpatizánsnak számítanak. Eszerint a muszlim csoport elsősorban a Németországban élő konzervatív török köröket kívánja megszólítani. Mindez nem ellenkezik azzal, hogy a CDU-n belül egyre többen kifejezték kritikájukat – különösen a meghiúsult puccskísérlet után – Erdogan török elnökkel szemben.
A CDU ma már úgy jelenik meg a médiában, mint a migránsok pártja. Gyakorlatilag elébe mentek annak az időnek, amikor a nemrég érkezett, vagy jelenleg érkező migránsok egykor egy komoly választóréteget jelentenek majd Németországban. Nem kellett hozzá sok szofisztika, hogy a CDU-ban, tehát a keresztény-nevet viselő pártban lévő muzulmánok elmondhassák, miért érzik magukat odatartozónak.
Persze elemzőkben felmerül a hitelvesztés lehetősége ezek után. Az nyilvánvaló, hogy a CDU mint történelmi örökségét cipelte magával a „keresztény” jelzőt annak különösebb belső hatása nélkül. Mégis, abban a pillanatban, amikor a még több választó megnyerése érdekében a politika félreteszi legalapvetőbb jellemvonásait, meghatározó identitását, felmerül a hiteltelenség és morális vétek gyanúja. Ami most történik Németországban, tűnhet úgy, mint játék a szavakkal. Valójában a választás megnyerésén túl beláthatatlan következményekkel jár az az erkölcsi válság, ami külső szemlélő számára kitűnik. Az AfD, azaz Az Alternatíva Németországért már ott van az elit politika sarkában. A választó frusztrációja óriási előnybe hozhatja a szélsőséges jobboldali, migrációellenes pártot. A szélsőségesség előretörése, illetve a középpárt meggyengülése óhatatlanul vezet a bizonytalansághoz, hiszen már most sem tudják rendesen kezelni a Németországra szakadt problémákat. Egy meggyöngült kormánypárt még kevesebb erővel tudna biztonságot adni polgárainak. És igen, ma már egyre többen mondják ki, hogy emberileg nézve nincs kizárva a polgárháború lehetősége.
A jövő tartogathat bármit, egy azonban már most biztos: a migránsbarát politika megmutatja azokat a belső ellentmondásokat, amelyek kérdésessé teszik morális ítélőképességüket. Az integráció egybemosás lesz, a „keresztény” jelző csupán egy cuki-c-betű. Talán nem véletlen, hogy a Midu nevű muzulmán munkacsoport idézett szóvivője, egy huszonéves fiatal, korábban a következőt nyilatkozta egy rádióadásban: „Sz*k az egész integrációsz*rra, k*ra nem érdekel.”
Ha nem a hivatalos és tökéletesen polkorrekt nyilatkozatokat olvasom, hanem az átlagpolgár reakcióit, akkor a felháborodáson túl megmutatkozik egy józan, de következetes hang, amely megtiltaná a „keresztyén” jelző használatát azoknak a pártoknak, amelyek nem „keresztények”. Legalább ennyi maradjon meg, ennyi tisztaság és méltányosság azokkal szemben, akik valóban Krisztus követői.