Az AFP hírügynökség tudósítójának becslése szerin Isztambulban több mint 10 ezren voltak a felvonulók, zömmel nők, és követelték, hogy „legyen vége a férfiak nőkkel szembeni erőszakcselekményeinek”, valamint Recep Tayyip Erdogan elnökre utalva azt kiabálták: Tayyip, Tayyip, fuss, fuss, mert jövünk!
Nők tüntettek Erdogan ellen - Orientalista

A nyugati világban óriási számban élnek török szavazók. Az ő megnyerésükre nemcsak hazájukból érkeznek kampányoló politikusok, de a helyben élő török közösség tagjai is aktívan részt vesznek az alkotmánymódosításról szóló szavazás előtti meglehetősen hisztérikus kampányban. Megdöbbentő az, mennyi nő kampányol Erdogan elnök ellen. Járják Nyugat-Európa nagyvárosait, osztogatják a cédulákat – a „nem”-mel, próbálnak rábeszélni. A tét óriási, és ők ezt a két világ között jól látják. Egyrészt ott van az esély, hogy Erdogan elnöki rendszerének bevezetése teljesen megszűntetné Törökország európai jellegét, és kemény iszlám törvényeket kényszerítene azokra is, akik nem kívánnak visszatérni egy szigorú, konzervatív saría-rendszerre.

Részben a demokratizálódás sok évtizede alatt a török nők többsége megértette, mit jelent felemeltetésük a másodrendű emberi helyzetből, amibe annak előtte nagyanyáikat, dédanyáikat még a társadalmi és vallási rend meghagyta. Másrészt a rendkívül nagy számú külföldi vendégmunkás, és azok családjai már megtapasztalhatták azt, hogy van a szabadságnak, a nő emberi mivoltának egy olyan lépcsőfoka, ami nem feltétlenül jelent teljes elszakadást a hagyományoktól, a család elsőségétől, mégis, lehetőséget ad méltó életet élni. Természetesen tudjuk, hogy számos olyan hatás is érte a keleti világból érkezetteket, ami végzetes lehetett a számukra, ám a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy az emancipált török nők többsége ragaszkodik az iszlám társadalom családközpontúságának erényeihez. Ugyanakkor nem akarnak visszatérni ahhoz a rendhez, ahol a nőnek nincs semmiféle önálló akaratnyilvánítási lehetősége, ahol a házasságukról, az életükről kizárólag a férifak dönthetnek.
Az iszlám mostani formái között szinte elképzelhetetlen, hogy Mohammed legkedvesebb felesége valójában nagyon is emancipált módon élhette meg özvegységét. Pedig a legsokkolóbb módon indult gyermekkorának története, hiszen a hat, vagy hét évesen kiházasított Aisa, akinek édesapja a rendkívül befolyásos Abu Bakr, a későbbi első kalifa volt, kilenc évesen került Mohammed házába, ahol harmadik feleségként a próféta kedvence, szerelme lett. A fiatal lány egészen biztosan sokat tanulhatott férje mellett, és a fennmaradt hagyomány szerint rendkívül módon ragaszkodott hozzá, elkísérte hadjárataira.
Tizennyolc éves korában özvegységre jutott. Édesapja kalifa lett, de ekkor még nem találkozunk Aisa politikai tevékenységének nyomaival. A későbbi kalifák idején egyre több hatalmi harc dúlt, s Mohammed unokatestvérének, Alinak kalifasága idején elszabadultak az indulatok. Olyannyira, hogy a küzdelem erőszakba és gyilkosságba torkolt – a harmadik kalifa halálával- s a hatalmi harc végül 656-ban polgárháborúvá vált. E harcban találjuk ott Aisát, aki a befolyásos Umajjád család támogatásával és más ellenzékiekkel Ali ellen fordult. A tevék csatájaként emlegetett baszrai csata végül Ali győzelmével ért véget, de Aisától a győztes bocsánatot kért, megkegyelmezett neki, és még vissza is vitette Medinába. 678-as haláláig élt itt az özvegy. A hosszú éveket nem töltötte tétlenül, hiszen a hagyomány szerint tanult és intellektuális érdeklődésű asszony volt, aki Korán-tudósként jelentős irodalmi munkásságot hagyott hátra az utókornak. 1200 hadithtot írt, ezek olyan elbeszélések, amelyek a próféta szavait, vagy életének egyes eseményeit jegyzik le, s amelyek a Korán mellett az iszlám etikai tanítások legfőbb alapját képezik.
Aisa példája megdöbbentő módon jelzi, hogy az iszlám kialakulása idején még volt lehetőség egy szellemileg kiteljesedett, döntéshozatalában szabad női létre, ami nagyon hamar megváltozott az új vallási és társadalmi rendben. Természetesen a történelemben nincs értelme a „ha” szócskának, csupán felhívhatja figyelmünket bizonyos összefüggésekre. Ezúttal arra, hogy két véglet – egy szigorú saría, és a nyugat európai beteges szabadosság - között létezik egy emberhez méltó női lét, és igenis óriási tétje van, hogy mikor áll meg az az hegyomlásszerű folyamat, amely visszakényszerítene nők millióit egy megkötözött, méltóságától megfosztott létbe.