...fájó szívvel kell megállapítani: a BBC és a CNN babérjaira törő magyar köztévé végletesen elfogult.
„Kedves köztévé!” Egy konzervatív néző panaszai tíz tételben - valasz.hu
Teljesen egyetértek Szőnyi Szilárddal, sok konzervatív néző véleményét fejezi ki. Engem ez a köztévé nem tudott igazán megszólítani, s nem tehetek róla, elég öreg vagyok már ahhoz sajnos, hogy bennem néha a régi matinék hangulatát idézze fel. Elismerem, lehetnek olyan szempontok, amelyeket én nem ismerek. Viszont valakiknek „ott” azt látni kellene, hogy vannak magyar állampolgárok, mint például én is, akiknek a gondolkodása korántsem függ olyan mértékben az egyes véleményformáló csatornáktól, mint ahogyan azt némely döntéshozók „ott” feltételezik.
Ezért én a jelenlegi médiahelyzetnek korántsem tulajdonítok ilyen drámai jelentőséget magamra nézve. Akkor is konzervatív voltam, amikor a hazai, brutális fölénnyel rendelkező liberális sajtó ámokfutása volt szíves bemutatni, mit jelent a közszolgálatiság, meg akkor is, amikor egyes hazai orgánumok dicső közreműködésével a világ sajtójának össztüze zúdult a mostani magyar vezetésre. Meghagyom, ez pártpolitikai nézőpontból lehet akár marginális vélemény is. Mint ahogyan az a véleményem is, hogy a bojkott gondolata a Hír Tv-vel és a Magyar Nemzettel szemben számomra egész egyszerűen infantilis magatartásnak tűnik fel. Nyilván, a „médiahelyzetnek” van jelentősége, s még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy most sokan orientációs válságba kerültek, nem találják a kályhát, vagy eltűnt a kotta a kórussal együtt, mert kedvenc újságjuk, tv-csatornájuk megváltozott. De azért vannak sokan olyanok is – s remélem ez nem naiv feltételezés – , akiknek a világnézeti meggyőződése sokkal stabilabb annál, hogysem azt egy ilyen, a média világában lecsapódó politikai belharc megingathatná. Az ismert előzmények miatt nyilván megvan az oka egy ilyen típusú tévé indításának, az is lehet, hogy sokak valóban igénylik is, ám szép számmal lehetnek olyanok is a konzervatív oldalon, akiket ez a típusú szemléletmód közszolgálatiság címén nem győz meg, sőt visszatetszést szül bennük. Mert rendben van, legyen a kieső jobboldali orgánumok helyett valami más, ehhez nem tudok hozzászólni. Óriási dolog, hogy Magyarországon egyáltalán létrejött a jobboldali ellensúly, különben még mindig a Nap-kelte magyarázná el a tisztelt nézőnek, természetesen közéleti alapon és semlegesen, hogy miként is kell érteni a valóságot. De köztévé mint ellensúly?
Egyébként pedig eléggé formális gondolkodást látok egy olyan feltételezés mögött, ámbár lehet, hogy tévedek, hogy a jobboldali jobboldali újságokat olvas, csatornákat néz, míg a baloldali baloldaliakat. Ugyan, miért? Én például konzervatív vagyok, amiből persze nem feltétlenül következne jobboldaliság, de ez nálunk már így van, s közben rendszeres nézője az ATV-nek, olvasója a HVG-nek. Momentán, ebben a cigányozás-vitában, vagy miben, Tóta W-nek adok igazat, miközben, amúgy, messze nem értek vele egyet. Muszáj nekem résztvennem ebben a karaktergyilkossági ügyben, még akkor is, ha belátom, hogy pártpolitikailag ez így működik mindegyik oldalról? Miért kellene nekem csak jobboldali hírforrásokból, kommentárokból, stb. „táplálkoznom” ahhoz, hogy a meggyőződésemet igazolva lássam? Nem egy párt fogja kialakítani és igazolni a világnézeti meggyőződésemet, hanem pont fordítva, azért szavazok erre vagy arra a pártra, mert azt az eszmeiséget látom kifejeződni benne, amellyel magam is azonosulok. Előbb van az eszme, aztán a pártpolitika – számomra legalább is. Az a botor feltételezésem, hogy azért vannak még szavazók, akiknél az ideológiai kérdések alapvető jelentőséggel bírnak.
Nem tudom elhessegetni magamtól azt az érzést, hogy itt bizony kiskorúnak vagyok nézve. Nem attól leszek én ilyen-olyan szavazó, ha köztévé, vagy akármelyik csatorna ontja rám egy adott párt dogmatikáját, vagy ha magam is érzelmileg részt veszek ezekben a szokásosan militáns játszmákban. Viszont akkor is kitarthatok elvi álláspontom mellett, ha adott esetben egyes médiumok váltig azt hiszik, hogy majd ők elmagyarázzák nekem az úgynevezett összefüggéseket. Természetesen elfogulatlanul, objektíven, és függetlenül. Naná. Már bocsánat, mitől olyan magától értetődő az, hogy a pártmédia a tanító, a hírfogyasztó meg a tanuló? És mi van akkor, ha a hírfogyasztónak éppenséggel megvan a maga elvi véleménye, s egyáltalán nincs kedve belebújni azokba a skatulyákba, amelyeket objektivitás címén ezek a kommunikációs pártpolitikai csetepaték felkínálnak neki?
Továbbá, egyik pártnak sem kell azt gondolnia, hogy csak azért, mert pártpolitikai tagozódás nélkül a mai társadalmi lét elképzelhetetlen, egyúttal bármelyikük is valamiféle valóságértelmezési főhatósággá, vagy mivé vált volna. És mi van akkor, ha a szavazópolgár sokkal távlatosabban gondolkodik? És mi van akkor, ha a szavazópolgárnak szűk ez a játszótér? És mi van akkor, ha polgár nem aszerint szavaz ide vagy oda, hogy a zsebe merre húzza, meg nem is aszerint, hogy egy-egy párt éppen most mit mond, mit tesz jól, és milyen baromságot csinál, hanem aszerint, hogy az adott párt milyen eszmeiséget próbál meg jól-rosszul, ellentmondásokkal is terhelten, de sohasem tökéletesen képviselni? Mi van akkor, ha polgár azt gondolja, hogy nem a párt hozta létre az eszmeiséget, hanem pont fordítva? És mi van akkor, ha polgár azt gondolja, hogy az eszmeiség megelőzi a pártot, még akkor is, ha az adott párt hajlamos félreérteni önmagát, merthogy párt szegény, s azt hiszi, hogy valóságértelmezés vele kezdődött és vele végződik? És mi van akkor, ha éppen az eszmeiség miatt a polgár kritikát fogalmaz meg akár egy olyan párttal szemben is, amely az ő eszmeiségét hivatott képviselni?
Na, ez az, ami nekem itt nem tetszik, nem csak a köztévé kapcsán, hanem úgy általában. Hogy herezist mondjak, ez az, ami nem tetszik a hazai demokráciában. Hogy itt minden radikálisan pártpolitizálódik. Hogy vágjam szögletesre az agyamat. Nem fogom. És ennek semmi köze sincs a szavazófülkéhez. Szóval ez a köztévés kísérlet nekem nem igazán jött be. De ez messze nem befolyásolja konzervatív meggyőződésemet. Merthogy a világnézeti meggyőződésem, identitásom nem egy pártból ered, s nem azon nyugszik. Az eszme megelőzi a pártpolitikát. Még jó, hogy a baloldali, a liberális, vagy a konzervatív gondolat nem attól függ, ahogyan azokat a pártok képviselik. Ez lenne a gondolat halála. De ettől még pártokra szavazunk, természetesen. Ezért lehetséges az is, hogy adott esetben a szavazók olyan pártokra szavazzanak, amely pártok néha öntudatlanul is sok mindent elkövetnek azért, hogy önálló gondolkodásra képes, és önálló gondolkodásra igényt tartó szavazóikat önmaguktól elidegenítsék.
Hozzászólások