(Előszedtem egyik régi olvasmányomat. S hogy miért éppen most, nem kell magyaráznom. Gondoltam, egy részletet megosztok a Reposzt olvasóival. Természetesen, egy ilyen kiragadott rész nem képes visszaadni a dráma teljes mondanivalóját, érdemes az egészet elolvasni. De talán így sem minden tanulság nélküli. Amúgy pedig a szerző szerint a drámája "történelmietlen történelmi komédia", úgyhogy jó szórakozást!)
 

Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus
Fordította: Fáy Ádám
(Részlet az első felvonásból)

ZÉNÓ
A germánok elözönlik birodalmainkat. A gátakat többé-kevésbé már áttörték. Nem menekülhetünk már külön-külön. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy kicsinyes gyanúsítgatás rontsa testvér-impériumaink viszonyát. Most a kultúrát kell megmentenünk.
ROMULUS
Hogyan? A kultúra olyasmi, amit meg lehet menteni?
JULIA
Romulus!
APOLLYON
(közben néhány mellszoborral odalépett a császárhoz) A két Gracchusért, Pompejusért, Scipióért és Catóért: két aranyat és hat sestertiust.
ROMULUS
Három aranyat.
APOLLYON
Jó, de akkor Mariust és Sullát is viszem. (Újra felmászik a létrára)
JULIA
Romulus, követelem, nyomban küldd el ezt a műkereskedőt.
ROMULUS
Sajnos, Juliám, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nincs kifizetve még a baromfitakarmány.
ZÉNÓ
Bámulok. Egy világ áll lángokban, és ti itt idétlen tréfákon derültök. Naponként ezren és ezren halnak meg, ti meg itt ültök ölbe tett kézzel. Mi köze a baromfitakarmánynak a ránk törő barbárokhoz?
ROMULUS
Elvégre nekem is vannak gondjaim.
ZÉNÓ
Úgy látom, itt még nem ismerték fel: mit jelent igazán a világot fenyegető germán veszedelem. (Ujjaival dobol az asztalon)
JULIA
Én is egyre ezt hajtogatom.
ZÉNÓ
A germánok sikereit nem lehet pusztán anyagi okokkal magyarázni. Nézzünk a dolgok mélyére. Városaink megadják magukat, katonáink átszöknek, népeink nem hisznek már bennünk, mert mi magunk is kételkedünk önmagunkban. Romulus! Össze kell szednünk magunkat, felidézni régi nagyságunkat, Caesar, Augustus, Trajanus, Konstantin emlékét. Nincs más út. Ha nem hiszünk magunkban és világpolitikai küldetésünkben, elvesztünk.
ROMULUS
Jó, hát higgyünk.
Hallgatás. Most hivő tartásban ülnek
ZÉNÓ
(kissé bizonytalanul) Te hiszel?
ROMULUS
Sziklaszilárdan.
ZÉNÓ
Régi nagyságunkban?
ROMULUS
Régi nagyságunkban.
ZÉNÓ
Történelmi küldetésünkben?
ROMULUS
Történelmi küldetésünkben.
ZÉNÓ
És te, Julia császárné?
JULIA
Én mindig is hittem.
ZÉNÓ
(megkönnyebbülten) Ugye, milyen nagyszerű érzés? Az embert valósággal meglegyinti a hit fuvallata, amint jótékonyan keresztüláramlik a termeken. De éppen ideje is volt.
Valamennyien hivő testtartásban ülnek.
ROMULUS
És most?
ZÉNÓ
Mit akarsz ezzel mondani?
ROMULUS
Most hát hiszünk.
ZÉNÓ
Ez a fődolog.
ROMULUS
De mi történjék ezután?
ZÉNÓ
Nem fontos.
ROMULUS
De a szellemi magatartás nem elegendő. Valamit talán tennünk is kell.
ZÉNÓ
Jön az magától. Most még csak valami eszmét kell kitalálnunk, amit szembeállíthatunk a germánok jelmondatával: "A szabadságért és a jobbágyságért!" Én a következőt javasolnám: "Istenért és a rabszolgaságért!"
ROMULUS
Nem tudom, Isten a mi oldalunkon áll-e... Híreink e tekintetben eléggé bizonytalanok.
ZÉNÓ
"A jogrendért! A zsarnokság ellen!"
ROMULUS
Ez se jó. Én inkább egy gyakorlati s megvalósítható jelmondatot ajánlanék. Például: "Tyúktenyésztéssel a mezőgazdaságért!"
JULIA
Romulus!