Öt gyerekektől fosztotta meg a norvég gyámügy a román-norvég Bodnariu házaspárt. A vád: "keresztény radikalizmus".

Nagyüzemi gyerekrablás Norvégiában - konzervativcsalad.blog.hu

Először azt hittem, hogy a Konzervatív család c. blog téved, biztosan valami fordítási hibáról lehet itt szó. De nem, meg van jelölve két angol nyelvű forrás, a Christian Today, és a Life Site News. A fordítás jó. A hír nem félreértés és nem kacsa. A hír igaz. A norvég gyámügy egy román-norvég házaspártól elvette öt gyermekét. A vád viszont az angol szöveg szerint nem csak a „keresztény radikalizmus” hanem a „keresztény indoktrináció”.  Kár, hogy a Konzervatív család ebben a cikkében ezt nem fordította le. Ha valóban így van, akkor ez az utóbbi vád az én szememben még súlyosabb, mint az első. Mint kiderül, az esetnek egész Európában visszhangja van, bővebbet az olvasó itt találhat. De most ezzel a hosszú, és még ma is tartó botrányos történettel nem foglalkozom, hanem csak a „keresztény radikalizmus”, s még inkább a „keresztény indoktrináció” vádjával.

Először is, fanatikusok, hogy ne mondjam, őrültek mindenütt vannak. Még a keresztények között is. Tehát első reakcióm egyáltalán nem a felháborodás volt, hanem feltettem azt a kérdést, hogy vajon nem lehet-e tényleg igaz, hogy ezek a szegény gyerekek a szülők „keresztény radikalizmusának” lettek az áldozatai? Van ilyen. Egyszer hallottam egy elmebeteg „keresztény” konferenciáról, ahol a gyermekeket addig nem engedték lefeküdni, míg nem volt megtérés. Az egyik ismert angol nyelvtankönyv sorozat pedig azzal kedveskedik a tanulóknak, hogy bemutat egy papot, aki messze földön híres ördögűző, s aki mindenféle praktikákkal szabadít meg embereket démonaiktól.

Szóval először azt hittem, itt is valami hasonló, vallási eredetű tébolyról van szó, csak a vád kicsit finomabban „keresztény radikalizmusnak” nevezi.  De szó sincs ilyesmiről. A szülők néha elfenekelik a rossz gyereket, és meghúzzák a fülét. Ennyi. Megvizsgálták a gyerekeket, ütlegelésnek nyoma sincs.

Csakhogy a norvég törvények szerint a gyerek legcsekélyebb nevelési célzatú fizikai érintése is tilos. Lehet persze most azon vitatkozni, hogy vajon egy elfenekelés lehet-e a nevelés eszköze, avagy sem. A lényeg azonban az, hogy ebben az esetben egy nevelési koncepció állami szintre van emelve, amely jogalapot teremt a norvég gyámügynek az intézkedésre.

Ennél szerintem sokkal súlyosabb vád a második, a „keresztény indoktrináció”. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a szülők keresztény doktrínákat, hittételeket, tanításokat ültetnek a gyerekek agyába. Vagyis keresztény szellemben nevelik őket. Ez már jogalapot teremt a norvég gyámügynek arra, hogy megszabadítsa a gyermekeket a szülők "káros" befolyása alól. Mert a keresztény indoktrináció, vagyis a keresztény tanítás elültetése a gyermekekben rossz dolog. S ez a meggyőződés állami szintre van emelve, olyannyira, hogy az államnak joga van „megszabadítani” a gyermekeket a keresztény szülői befolyástól.

Az egész jelenség mögött nem nehéz felfedezni a világnézetileg „semleges állam”, valamint a „szabad egyén” liberális ideájának hamis, hogy ne mondjam szélsőséges és fundamentalista értelmezését. Erről a történetről a németországi, "fitymabotrány" néven elhíresült per jut az eszembe (a Reposztban erről itt), amelyben a zsidó szülők azzal lettek megvádolva, hogy a fiukat körülmetéltették, holott az a csecsemő még nem volt abban a helyzetben, hogy döntsön arról, vajon akarja-e, hogy körülmetéljék. Vagyis a körülmetélés sértette a gyermek önrendelkezéshez és szabadsághoz való jogát.

A „keresztény indoktrináció” vádja is a „szabad egyén” hamis, szélsőségesen liberális értelmezésén nyugszik. Magyarán, a keresztény indoktrináció azért rossz, mert a gyermek, még mielőtt felnőne és dönthetne, már befolyásolva van, a keresztény tanítások el vannak ültetve az agyában. Ez úgymond nyilvánvalóan korlátozza későbbi szabadságát, hiszen már érintett, már indoktrinálva van, már egy készen kapott világnézetet, hitet örököl, anélkül, hogy védekezni tudna. Ez korlátozza szabadságát.

Ez a gondolkodás a szélsőséges liberalizmus sajátossága. Úgy képzeli el a szabad egyént, mint aki mindenféle külső meghatározottságtól mentes, mindentől szabad. S minden olyan befolyásolás, amely áthagyományozásból fakad, sérti a gyermek szabadságát. A hagyomány eleve rossz, mert indoktrinál, s olyasmit helyez el a gyermekben, amely felől nem dönthet szabadon.  Ezért a szélsőséges liberalizmus szerint a hagyomány, a közösségi emlékezet nem más, mint a szabadság korlátja. Az állam feladata tehát az, hogy védje a gyermek szabadságát, akár még a szülőktől is, mindenféle világnézeti befolyásolással szemben. Az már a szélsőséges liberalizmusnak nem tűnik fel, hogy a mindenféle hagyományos világnézettől és hittől való távolságtartás az egyén szabadságának megvédésére hivatkozva is világnézet. Ez is egy doktrína, amely arra a feltételezésre alapul, hogy az autonóm egyén mindentől független szabadságának az intézményes biztosítása a legfőbb jó.

Így születik meg a semleges állam ideája, amely arra a hitre épül, hogy a hagyományos világnézeteken kívüli, vagy azok feletti világnézet már nem világnézet. Holott az. Így jön létre a semlegesség tévhite, amely miközben azt feltételezi, hogy valóban semleges, valójában önmagát tekinti az egyedüli igaz, s ezért az egész társadalomra kiterjeszthető, sőt kiterjesztendő világnézetnek.  Mindezt természetesen egy új erkölcsi világrend létrehozása érdekében. Ez a szélsőséges liberalizmus a szekuláris messianizmus egyik formája, amely meg akarja teremteni állami segédlettel a „jó” társadalmát, ha az belepusztul is.

Így jön létre a félreértett liberalizmus doktrínája alapján a totalitárius állam, amely miközben állítólag küzd az indoktrináció ellen, az indoktrinácó jogi nyelvbe bújtatott, s még a magánszférába is behatoló erőszakszervezetévé válik.

Itt az ideje leszámolni azzal az illúzióval, már csak a valódi liberalizmus védelmében is, hogy  a liberalizmus bármilyen értelmezése és a fasizmus eleve és mindig, minden körülmények között kizárja egymást.

Hozzászólások