Nem egyenlőek a vallások?

egyáltalán nem igaz, hogy minden vallás egyenlő 

XVI. Benedek nyugalmazott pápa: A vallások egyáltalán nem egyenlőek - Mandiner

XVI. Benedek valami olyasmit mondott ki, amit ma nem szabad kimondani. Szembemegy az axiómák, a megfellebbezhetetlennek gondolt mai hittételek zárt univerzumával, amelyet ma eufémisztikusan  politikai korrektségnek szokás nevezni. Köszönet érte. A sajnálatos a dologban pusztán csak annyi, úgy látszik, ma egy „nyugdíjas” pápának, avagy hivatalt már nem képviselő egyházvezetőnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tételt a nyilvánosság előtt komoly következmények nélkül ki lehessen mondani. A dologban ugyanis az a súlyos, hogy sérti a mai Európa szellemi alapzatát, amelynek a tartalmát a tolerancia, a multikultúra, a semlegesség, az egyenlőség fogalmainak sajátos értelmezése adja.  Nem hinném, hogy a volt pápa ezúttal valamiféle keresztény vallási türelmetlenség mellett állt volna ki. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az a mód, ahogyan ma Európa saját identitásának alapfogalmait értelmezi, a kereszténység önfelszámolásához vezethet. A volt pápa ennek a veszélynek adott hangot.

Ha jól értem, a pápának ez a mondata, hogy vallások nem egyenlők, nem egy jogi kijelentés. Jogi értelemben lehet ugyan beszélni a vallások, világnézetek egyenlőségéről, meg lehet fogalmazni a tolerancia elvét.  Ám amennyiben a tolerancia fogalma már igazságtartalmakra vonatkozik, s azt jelenti, hogy tartalmilag a vallások, világnézetek egyenlők, akkor valóban súlyos kérdésként vetődik fel a saját vallással/világnézettel való azonosulás lehetősége. Ugyanis akkor valóban az lesz a kérdés, amint erre a pápa rámutatott, hogy ugyan miért ragaszkodjam a saját hitemhez, ha az egyenlőség azt jelenti, hogy a más hit/világnézet ugyanúgy tartalmazza az igazságot, mint az enyém. A pápa nagyon is helyesen mutatott rá arra, hogy egy keresztény sohasem mondhatja azt, hogy minden vallás egyenlő, hiszen egy ilyen kijelentés szükségszerűen önfelszámoláshoz vezet.

Európában az történt, hogy a politikai korrektségnek nevezett, liberális beállítódáson nyugvó világnézet úgy tett szert domináns szerepre, hogy közben mindvégig tagadta saját világnézeti jellegét. Ez a sajátos, látszólag világnézet nélküli, avagy világnézet/vallás feletti világnézet azonban elég különös módon normatív, elvárt szemléletmóddá vált annyiban, amennyiben a saját hiteken való kívülállást általános normává tette. Egy keresztyén tehát nem mondhatja azt, hogy a saját hite az egyetlen igazság, mert ezzel másokat sért.  Megszületett a semleges állam fogalma, amely mindenféle világnézettel, vallással szemben semlegességet hirdetett, kivéve azzal a világnézettel szemben, amely mindenféle világnézettel szemben semleges. A semleges állam eszméje is világnézet, amelynek Európában értelemszerűen az a tartalma, hogy a kereszténység nem őrizheti meg a kulturális folytonosságból származó különleges státuszát. Megszületett a multikultúra eszméje, amelynek Európában az a tartalma, hogy Európa nem keresztény többé. A kereszténység egy vallás a sok közül. Megszületett a tolerancia sajátos értelmezése, amelynek az a tartalma, hogy a vallások nem pusztán jogilag egyenlők, hanem tartalmilag is. Megszületett az az eszme tehát, hogy nincs igazság, hanem csak vélemények vannak. Kivéve azt az igazságot, hogy csak vélemények vannak. A liberalizmusnak az a”trükkje”, hogy miközben mindenféle igazságot viszonylagossá tesz, mondván, hogy csak vélemények vannak, azonközben a saját igazságát, miszerint csak vélemények vannak, abszolutizálja, sőt a hivatalos nyilvánosság előtti elvárt szemléletmóddá teszi. Így születik meg a világnézeti semlegesség köntösébe bújtatott, domináns világnézeti állam, amely minden világnézettel szemben semleges, kivéve saját világnézetét. Mindezt az egyenlőség,a tolerancia egyébként tényleg támogatandó jelszavai mögé bújtatva. Nem csoda, ha ez a világnézet nélküli világnézet valóban úgy tűnik fel, mint valamiféle magától értetődő gondolatvilág, amelynek a térhódításával könnyű azonosulni, hiszen ez maga a haladás, a modernitás, az életvitel és gondolkodás "természetes" állapota. Holott nagyon is tudatosan szervezett folyamatról van itt szó, s a semlegesség valóságosan messze nem semlegesség...

E folyamat egyik meghatározó eleme nyilvánvalóan az európai keresztény kulturális dominancia és folytonosság felszámolásának a szándéka.  Azt kell mondjam, hogy a folyamat zseniálisan működött, hiszen ki ne értene egyet a tolerancia, az egyenlőség magasztos eszméivel, az úgynevezett európai értékekkel. Igen, az európai kereszténység és egyházi vezetés hathatós közreműködése kellett ahhoz, hogy a liberalizmus ilyen domináns szerepre tehessen szert. Hiszen a multikultúra sajátos értelmezése elhitette a keresztyénekkel, hogy a vallásuk csak egy vallás a sok közül. A tolerancia sajátos értelmezése elhitette a keresztényekkel, hogy más vallások, hitek is tartalmazhatják az igazságot. Mintha bizony a multikultúra és a kulturális relativizmus ugyanazt jelentené. A keresztények nem vették észre, hogy az egész folyamat lényege a kereszténységnek önmagától való elidegenítése. A saját hiten való kívülállás normatív szemléletmóddá vált.

A folyamat sikerét az mutatja a legjobban, hogy XVI. Benedek mostani megszólalása valóságos botrányként hat. Sehogyan sem illeszkedik a mai nyilvános beszédmódba. Ha egy ilyen mondatot egy „aktív” pápa mondana, abból földrengés lenne. Már hogyan lehetne azt mondani, hogy a vallások nem egyenlőek? Ez nonszensz.

Holott igenis lehet, sőt kell. A kereszténység nem vette észre, hogy a tolerancia és a vallási-kulturális relativizmus nem ugyanaz.  Ezért aztán oda jutott, hogy az általa is elhitt, de valójában félreértelmezett tolerancia, semlegesség, egyenlőség és multikultúra jegyében nem hogy nem mer kiállni saját hitének kizárólagos igazságáért, hanem még önként hozzájárul Európa keresztényietlenítésének a folyamatához. Leszedi a keresztet, nehogy más hiteket sértsen. Átértelmezi a karácsonyt, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy az ünnep folytonosságában ma is a kereszténység van jelen. Pedig Európában a multikultúra az általános keresztény keretek felvállalásán belül is létrejöhetett volna. Csakhogy itt a multikultúra az jelentette, hogy a vallásokat dekára kell mérni, függetlenül mindenféle történeti-kulturális sajátszerűségtől. A multikultúrának ez az értelmezése szükségszerűen a keresztény jelenlét súlyának a leértékeléséhez vezetett. Keresztény közreműködéssel.

Nem a mai Európa alapfogalmaival van önmagában a baj, hanem azok egészen sajátos értelmezésével. A tolerancia, az egyenlőség nem feltétlenül egyenlő más hittartalmak elfogadásával. A tolerancia azt jelenti, hogy senkitől sem lehet megtagadni a léthez való jogot, valamint azt, hogy az általunk vallott igazság tagadása mások részéről nem jogosít fel a más hitet vallók megsemmisítésére. Az igazság nevében való gyilkolás kora itt, Európában egyszer s mindenkorra lejárt.  Már csak a szélsőséges iszlám gondolja úgy, hogy az általa hitt igazság jogalapot teremt a „tévelygők” megsemmisítésére.

Viszont ettől még a kereszténységnek igenis ki kell mondania, hogy a vallások nem egyenlőek. A keresztények által kizárólagosnak hitt igazság kimondása még nem szünteti meg a tolerancia elvét. Viszont a félreértelmezett tolerancia, egyenlőség és multikultúra elnémíthatja a kereszténységet.

Köszönet XVI. Benedeknek ezért mondatért. Történelmi tett volt.