Először nagy ellenállás és tüntetés volt. Sokan mérgesek voltak azért, mert Hamburgban egy templomot akarnak átalakítani mecsetté. Azóta már az egykori Kapernaum-templom fölött arany betűkkel ez olvasható: Allah – és mindenki elégedett.
(...)
Hamburgban 50 iszlám istenháza van. De nem utolsósorban a sok menekült miatt, még több mecsetre lenne szükség – vallja Abdin, aki a hamburgi súra elöljárója is, amely a Hamburgi Iszlám Közösségek Tanácsa. És a mecsetek nem csak pénteken vannak tele. „A ramadán idején nagy rohamra számítunk, valószínűleg sok menekült lesz az esti alkalmakon”.
Az Al-Nour elöljárója ezért nem csak a horni építkezést felügyeli, hanem további telkeket keres, ahová mecseteket építhetnek.
Melyik ajtón menjek be? – Hogyan lett egy hamburgi evangélikus templomból mecset? - evangelikus.hu
Az evangelikus.hu a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól átvette Frank Pergrande írását, amely arról számol be, hogy egy hamburgi evangélikus templomot mecsetté alakítottak át. A szerző a templom mecsetté alakulásának történetéhez nem fűz különösebb kommentárt, inkább csak korrekten leírja az átalakulás, valamint az ezzel járó támogató, illetve tiltakozó kísérőjelenségek történetét. A cikk pozitív kicsengésű mégis, hiszen az eset úgy van bemutatva, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a kedélyek mégis lecsillapodtak, s mindenki megnyugodott abban, hogy a pusztulásra ítélt, elhagyott templom megmenekült. Megújult, mert új funkciója lett. Mecset lett belőle. "Azóta már az egykori Kapernaum-templom fölött arany betűkkel ez olvasható: Allah – és mindenki elégedett." Lehet persze innen is, praktikus szempontból nézni a történetet. Számomra az eset mégis megrendítő. Ami a keresztyéneknek nem kell, a muszlimoknak kell. Nagyon is.
Szóval lehet praktikus szempontból is nézni egy keresztyén templom mecsetté alakulását. A kérdés itt egész egyszerűen az, hogy mit kezdjünk elhagyott templomainkkal? A válasz nem is olyan egyszerű, ha meggondoljuk, hogy az egyházias keresztyénség drámai hanyatlásával, a belső migráció következtében a régi településszerkezet átalakulásával keresztyén templomok ezrei maradtak gazdátlanul. Európa-szerte ránk maradt egy templomi infrastruktúra, amely még jelezte a keresztyénség egész társadalmakat lefedő történelmi jelenlétét. Üresen maradt templomok ezrei jelzik azt a földcsuszamlás-szerű átalakulást, amely az európai társadalmakban az utóbbi kétszáz évben (mióta is?) lezajlott. Ugyanakkor, éppen mert ingatlanokról van szó, a templom mint a kulturális örökség „mozdíthatatlan” része, nem tudta követni ezeket a változásokat, és sok esetben itt maradt mementóként.
A kérdés az, hogy mit kezdjünk velük? Egy mai „szekuláris racionalitás” felől nézve, azt is lehetne mondani, hogy a templom csak egy épület, s a kérdés voltaképpen nem más, mint az, hogy miként lehetne újrahasznosítani őket. Teljesen mindegy, milyen célra. Ilyen kísérletekről tudunk. Lett a templomból áruház, szálloda, kulturális központ, vagy csak egyszerűen adás-vétel tárgya. Az egyik felekezet eladta, a másik megvette. (Erről, mármint a keresztyén építészeti örökség jövőjéről, modernizálásának lehetőségeiről ma is éles viták folynak, de ez kérdés egy másik cikket követelne.)
Viszont a hamburgi eset mégis újszerű, hiszen itt nem pusztán arról van szó, hogy egy templomnak nem templomi funkciót adnak, hanem arról, hogy egy elhagyott keresztyén templomból ismét templom lesz, csakhogy nem keresztyén, hanem muszlim. Nos, ennek olyan szimbolikus jelentése van, amely nagyon súlyos üzenetet hordoz.
Nem gondolnám magamról, hogy iszlamofóbiában szenvednék. Tehát tökéletesen megértem, hogy az Európában élő és egyre nagyobb számban bevándorló muszlimoknak szükségük van kultuszhelyekre. Aki csak egy kicsit is bele tud helyezkedni a migránsok élethelyzetébe, pontosan tudhatja, hogy lelki támaszra is szükségük van, s ezt – éppen mert erős vallási identitásuk van – a mecsetben fogják megtalálni. Nem véletlen, hogy a cikk szerint a hamburgi 50 mecset mindig tele van, de többre lenne szükség. Érteni vélem az igényüket. Viszont az is könnyen belátható, hogy a határtalan bevándorlásnak egyik kézzelfogható következménye az lesz, hogy a szükségszerűen gombamódra szaporodó mecsetek látványa egy pillanat alatt átrajzolja a ma még keresztyén templomok által meghatározott európai kulturális teret. Ha ez ugyan ma számít még egyáltalán.
Egy keresztyén templom mecsetté alakítása messze túlmegy azon, ami szerintem a tolerancia határain belül még elfogadható. A templom ugyanis Európa kulturálisan keresztyén identitásának térbeli kifejeződése. Ha egy templomból mecset lesz, akkor ez sokkal többet jelent annál, minthogy egy templomot átalakítanak és újra hasznosítanak. Még gondolni sem merek arra, hogy a hamburgi eset modellé válik, s az üresen hagyott keresztyén templomokból mecseteket csinálnak. Nem tudnám ezt másként értelmezni, csak kulturális térfoglalásként, amelynek az a lényege, hogy az Európában megjelenő iszlám a keresztyén örökség még megmaradt szimbólumait is keresztyénietleníti. Ezt más szóval úgy hívják, hogy iszlamizáció. Ráadásul nem erőszakkal, hanem egész egyszerűen úgy, hogy a keresztyén Európa feladja önmagát. Valószínűleg azért, mert fogalma sincs arról, hogy ez az út hova vezethet. Míg a bevándorlóban jövevényt lát, addig valójában a jövevény honfoglaló. Soha nem gondoltam volna, hogy Michel Houllebecq híres könyvét, a Behódolást, valaha is komolyan vehető látomásként tudnám elfogadni.
"Azóta már az egykori Kapernaum-templom fölött arany betűkkel ez olvasható: Allah – és mindenki elégedett."
Most, a hamburgi evangélikus templom mecsetté alakulása viszont komolyan megérintett. Ha ez lesz az elhagyott keresztyén templomok „újrahasznosításának” útja, akkor Európának annyi. Európai segédlettel.
S ne legyenek kétségeink: ha az európai keresztyének millióinak nem kell a saját templomuk, majd a muszlimoknak kell. De akkor már késő lesz.
Hozzászólások